Káldi Anna a PVSK kiemelt utánpótlás-edzője 1980-ban lépett először lőtérre, a klubhoz (PVSK-hoz) pedig 2020-ban csatlakozott. Edzői hivatását 1997-ben kezdte, munkájában a folyamatos megújulás és a gyerekek személyre szabott támogatása élteti. Célja, hogy a lövészet fegyelmén keresztül olyan belső tartást és egyensúlyt adjon át tanítványainak, amit az élet minden területén kamatoztathatnak.

Hol találkoztál először a lövészettel, próbáltál-e más sportágat?

Édesapám munkásőr volt, így a fegyverek és a lövészet képe valahol már alapból megvolt a családban. Kíváncsi gyerekként sok sportot kipróbáltam az iskolában: futottam, atletizáltam főleg hosszútávon, a villányi középiskolás éveim alatt pedig kézilabdáztam, mert a testnevelő tanárunk szerelmes volt ebbe a sportba. 1979-ben Pécsre költöztünk Kertvárosba egy frissen nyert OTP-lakásba. Folyton kint bandáztunk az építési területeken, édesanyám pedig félt, hogy bajunk esik. Fölöttünk lakott egy sportlövő házaspár: a férj pisztolyos lövő és edző, a feleség puskás volt. Összebarátkoztak anyukámékkal, és a pisztolyos edző felajánlotta, hogy levisz a lőtérre edzésre, este pedig hazahoz – így legalább mindenki tudja, hol vagyok. Így kerültem le 1980. április 1-jén a lőtérre.

Mikor és miért fogalmazódott meg benned, hogy edző leszel?

Régen az MHSZ-en belül szinte minden középiskolának volt lövész szakköre, és hatalmas volt az utánpótlásbázis, akkoriban rengeteg gyerek járt hozzánk. Amikor kertészként, parképítőként dolgoztam már a Kertészeti Vállalatnál, de délutánonként elkezdtem visszajárni lőni, mert hiányzott a rendszer az életemből. 1997-ben kérdezte meg Herbai János klubvezető, hogy nincs-e kedvem edzősködni, és rám bízott egy csoportot. 1999-ben a város indított egy sportoktatói képzést, amit elvégeztem, 2000-től pedig hivatalos lett a dolog, majd később, 2024-ben BSU- képzés keretében az sportedzői minősítést is megszereztem.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

Azt, hogy sosem unalmas, mindig új! Új helyzetek, új nézőpontok és új megoldások jönnek elő, akár a gyerekektől, akár a szülőktől. Nincs előre megírt séma, hogy miként kell felnevelni egy pisztolyost vagy egy puskást, mert minden gyerek teljesen más. Óriási kihívás számomra most, 57 évesen, hogy kibogozzam a mai tizenévesek „összedrótozását”, megértsem a belső világukat, és segítsek nekik feloldani a megfelelési kényszert, ami feszíti őket. Sikerélményhez juttatni őket egy olyan sportban, ahol egyedül állnak a lőállásban és önmagukkal kell megküzdeniük, ez a legszebb része a munkámnak.

És mi az, amit a legkevésbé szeretsz, vagy ami nehézséget okoz a
mindennapokban?

A legnehezebb feladat számomra a mai serdülők, a 10–12 éves korosztály nyelvének a megértése. Sokszor egyszerűen nem beszélünk egy nyelvet: ha felteszek egy kérdést, nem értik, nekem pedig nehéz úgy átfogalmaznom, hogy átmenjen az üzenet. Nagyon gyors, interaktív világban élnek, mindent azonnal szeretnének megtudni és elérni, miközben a sportlövészet egy végtelenül monoton, türelmet igénylő folyamat. Ez a fajta felgyorsult tempó nekem néha túl gyors, és időbe telik áthidalni ezt a generációs szakadékot.

Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki kiváló sportlövő legyen?

Kellenek a megfelelő alapok: egy stabil, egészséges szülői háttér, kiegyensúlyozott táplálkozás és a kezelhető iskolai terhelés. Ma a diákok túlterheltek a napi nyolc-kilenc órával, hullafáradtan, üres hassal esnek be edzésre, így viszont nem lehet koncentrálni. Emellett elengedhetetlen a modern technikai felszerelés nálunk a klub eszközeinek jelentős része szinte velem egyidős, bár még így is tudunk országos bajnokságokon és nemzetközi szinten nyerni. Végül pedig kell a mély belső munka és egy jó sportpszichológus támogatása, mert ebben a sportban a legapróbb izomfeszülés vagy gondolat is tizedmilliméterekbe, pontokba kerül.

Az Interreg pályázat milyen előnyhöz juttathatja a PVSK sportlövőit?

Hatalmas élmény és fejlődési lehetőség volt számukra a verőcei (Horvátország) tapasztalat. Egy teljesen idegen környezetben, más nemzetiségű edzőkkel és versenyzőkkel találkozhattak, és láthattuk, hogy kint is pontosan ugyanolyan problémákkal küzdenek a lövők, mint itthon. Amikor egy idegen szakember vagy egy olimpikon ugyanazt tanácsolja nekik, amit mi is itthon nap mint nap mondunk, az teljesen más súllyal esik latba, megerősíti bennük a hitet a felkészülésükben. A kezdeti nyelvi gátak is gyorsan feloldódtak, és a közös munka segített nekik feldolgozni a kudarcokat és a versenyhelyzetek feszültségét.

Légfegyvert vagy a robbanófegyvert preferálod jobban?

A légfegyver az alap. Ha valaki a légfegyverrel nem tanulja meg a mozdulatok mikroszkopikus pontosságát, a hasi légzést, az egyensúlyt és az elmélyülést, az robbanófegyverrel sem fog tudni stabilan teljesíteni. A lőállásban állni és a fél milliméteres tízest hajszolni tizedes pontossággal, ez a legnehezebb, ez az igazi alapozás. Néha én is beállok lőni, ha ki kell engedni a feszültséget, de az igazi koncentrációt mindig a pontlövészet és a precíz alapok adják.

Legnagyobb sikered, eredményed vagy legbüszkébb pillanatod edzőként?

Több ilyen pillanat is volt, de kiemelkedik, amikor nemrég Gelencsér Zsombor Ákos egy korcsoporttal feljebb versenyezve nyert országos bajnokságot. A 25 méteres versenyszámot alig tavasszal kezdtük el felépíteni, miközben az ellenfelei már évek óta ezt űzték, ő mégis 12 körrel verte meg a teljes mezőnyt. Amikor a kollégák sorra jöttek oda gratulálni és csodálkozni, hogy ezt hogyan raktuk össze ennyi idő alatt, az nemzetközi mércével is büszkeségre okot adó, hatalmas boldogság volt számomra.

Mik azok az erények, amelyre a lövészet során szert lehet tenni, és kamatoztatni a
mindennapi életben?

A kitartás, a monotonitástűrés és a belső rend kialakítása. A lőállásban az ember megtanul befelé figyelni, megküzdeni a saját gondolataival és felismerni a hibáit anélkül, hogy pánikba esne a váltástól. A sportlövészet megtanít nem csupán nézni, hanem valóban látni és értékelni a dolgokat. Aki nálunk eltölt néhány évet, az kap egy olyan belső szabályrendszert és fegyelmet, amit az iskolában, a munkában vagy a vezetés közben is azonnal meg tud oldásként mozgósítani.

Van-e valamilyen hobbid, amit szabadidődben szívesen csinálsz?

Nagyon szeretek olvasni a könyv illatát és a lapozás élményét semmi sem pótolja nálam. Máraitól kezdve Jókain át a szakmai könyvekig sok mindent előveszek, és évek múltán újra olvasva őket mindig találok bennük valami újat. Emellett van egy csodálatos kiskutyám, aki két éve megvakult, vele sétálok, hang alapján vezetve őt a mindennapokban. Ha pedig aktív kikapcsolódásról van szó, sportlövők merev testhelyzete, a szíjakkal összekötött tartás után a zizegős, pörgős mozgás, a tollas vagy a pingpong a létező legjobb kiegészítő sport.