Előbb az országos bajnokság középdöntőjében, majd egy rangos nemzetközi tornán léptek pályára Meszler Balázs és Gyuricza Kitti tanítványai.

A tapasztalatokról Meszler Balázs, vezetőedzővel beszélgettünk.

A középdöntővel együtt 10 napot töltöttetek Sopronban. Összességében hogy éreztétek magatokat?

Abszolút jól! Sok programot szerveztünk. Volt köztük hajózás a Fertőn, kisvonatozás Fertőrákoson, városnézés Sopronban, bowling, szabaduló szoba, SKC meccs nézés, vagy éppen a kevésbé népszerű közös tanulás. Jól éreztük magunkat, nem unatkoztunk. Gyönyörű időnk is volt végig, így sétálva élvezhettük Sopron szépségeit. Előzetesen kicsit tartottunk ettől a másfél héttől, de nagyon pozitívan csalódtunk a gyerekekben. Elfogadták, hogy most 10 napig mi vagyunk apa és anya, nagyon érettek, „jófejek” voltak.

Szakmailag milyen következtetéseket tudtál levonni a játékunkból?

Védekezésünkkel nem volt különösebb gond, bár a torna győztes Zágráb válogatott ellen 68-60-ra kaptunk ki, a Celje meccsen 70-et kaptunk, de ott 2 játékosra nem tudtam megfelelő védőt állítani. Behúzódni pedig nem fogunk. Leginkább támadásban döcögött a játékunk. Technikailag látszik, hogy nem automatizáltak még a mozgások. Ezen majd a jövőben segíthetnek a kiscsoportos, vagy az egyéni foglalkozások, más és több ingerre is szükség van, több ilyen mérkőzés kell. Legalábbis, azoknak mindenképp, akiknek komoly céljaik vannak ebben a sportban. Mindenki tud extra megoldásokkal előrukkolni, de ez csak plusz munkával fog folyamatossá válni.

Érzésed szerint, hol tartunk most az éves szakmai célokhoz képest?

Vegyes meglátásaim vannak, erre a torna pedig rá is erősített. Sokszor túl leszűkült a támadásunk arra, hogy a magasakat játsszuk meg, ha pedig egy zárt védekezés ellen kellett játszanunk, akkor meg voltunk lőve. Viszont örülök, hogy mi is felismertük annak a tényét, hogy bátran kell próbálkoznunk távolabbi dobásokkal is. Nagyon sokszor olyan döntéseket hoztunk, amiket a torna előtt lassabban, vagy egyáltalán nem tudtunk volna meghozni. Ebben mindenképp fejlődtünk. A technika és a pontosság ehhez még nem automatizált, de idővel majd az lesz. Ehhez csak sok gyakorlás és türelem kell. Technikailag látom pont ezt, nagyon sok pontatlanságot, hibát, de inkább a bátortalan alkalmazást. Ezek főként a kontaktusok, besegítések esetében történtek meg. Becsukott szemmel, elkapkodva nem lehet bedobni a védő mellett semmit. Ebből kifolyólag, ami nagyon érződik, vagy annak a hiánya, hogy a csapatból nem edz, illetve versenyez fel senki a serdülő korosztályba. Idén és ezen a tornán is nagyon sokszor hiányzott a játékunkból a kellő lendület, a megfelelő agresszivitás, vagy az a rutin, amit a serdülő korosztályból meg lehet szerezni. Úgy érzem, pont annyi hiányzott a vesztes meccseinken, hogy meg legyen az a 2-3-4 vezér, azok a húzóemberek, akik egy stabil teljesítményt, meccsenként pedig extrát tudnak nyújtani. Viszont ha úgy nézem, hogy más csapatok fele fentebb edz és nálunk senki, akkor azt kell mondjam, minden eredményünk kiváló!

Nagyon pozitív, hogy 5 meccs alatt 5 különböző játékos lett az MVP (Panna, Paula, Boróka, Bogi, Vera), ami azt mutatja, hogy ki tudunk rukkolni változatos egyéni teljesítményekkel, csak ezt állandósítani kell. Hozzá kell tenni, hogy Paula ezen kívül még kétszer az élen végzett, elsősorban annak köszönhetően, hogy nagyot küzdött a lepattanókért. Zsuzsinak, Kingának is voltak olyan befejezéseik, amik korosztályon felüliek, viszont ezt többször meg tudnák csinálni. Cili, Kitti, Barbus is nagyot küzdöttek minden meccsen, ők is feltétlen jobbak lettek ez alatt a 10 nap alatt. Sajnálom, hogy Lina és Adél sérülés miatt nem játszottak, nekik most az a legfontosabb, hogy behozzák önmagukat.

Milyen tapasztalatokat szereztél edzőként? Hogyan láttad a többi csapatot?

Nagyon tanulságos volt nézni az ellenfeleket, a különböző kosárlabda kultúrákat. Ki is ragadnék 1-2 példát. A Celje egy nagyon magas szinten jegyzett utánpótlás nevelő egyesület. Két játékosukkal nem tudtunk mit kezdeni. Egyikük túl erős fizikumú és gyors lábú hozzánk képest, nekünk pedig nincsenek ilyen akcelerált gyerekeink. Ami természetesen nem is probléma. A 9-es Srot pedig magasságához képest hihetetlen gyors és képzett gyerek. Valószínű őt még sokat fogjuk látni magas szinten játszani. Gyors, sokmozgásos kosárlabdát játszanak és rengeteg külső dobásuk van. Meg is kérdeztem honnan lopnak erre időt edzésen, és mint kiderült az alap mozgásfejlesztésből, mert olyan szintű a testnevelés- és mozgáskultúrájuk, hogy nem kell rá időt fordítaniuk kosárlabda edzésen. Nekem már többször ki kellett hangsúlyoznom a lányoknak, hogy a testnevelés óra mennyire fontos számukra, mivel ők hajlamosak máshogy gondolni. A torna alatt a Zágráb válogatott lépett a legnagyobbat előre. Ahogy alakult a csapatjátékuk, úgy lettek egyre jobbak. Mindig gyorsindításra törekedtek és maximálisan kihasználták a 3-4 extra játékosukat. Nem ők voltak a legbarátságosabb csapat, de hát ilyennel is kell találkozni. Motiváltságukból lehet tanulni, mert ők nem csak kosárlabdázni szeretnek, hanem egytől-egyik profi kosárlabdázók akarnak lenni és külföldön játszani. A katalán Gironát öröm volt nézni, hogy lényegében szerkezet nélküli csapatként mennyit futnak, mennyit dolgoznak. Nem volt olyan játékosuk, aki ne lett volna gyors. Hihetetlen intenzitáson pörögtek minden meccsen, még akkor is, ha zsinórban 8 dobást hibáztak. Ők akkor is mentek a labdáért, akkor is be akarták gyömöszölni azt, ami általában sikerült is. Nagyon szép rendszer kosárlabdát játszottak, amihez meg van a kellő intelligenciájuk, taktikai gondolkodásuk.

Egy érdekesség, hogy mikor az elődöntőben a legjobb játékosuk kapott egy hatalmas „medve puszit” és elesett, bement hozzá a kihelyezett orvos, így a játékvezető cserét mutatott. Az edző kikelt magából, hogy miért kell egyből berohanni a pályára, hisz egy átlagos sportági kontaktus történt, ami fájdalmas ugyan, de semmi maradandó kárt nem okoz. Nagy vita után a lány maradhatott a pályán és 1 perc múlva be is dobta a két büntetőt. Lehet ezt így is. Hogy itthon maradjunk, a Sopron nagyon összekapta magát a selejtezőben elszenvedett váratlan vereségeik után. Nagyon jól és fegyelmezetten játszottak az egész tornán és ellenünk is. Motiváltságukat támasztja alá az is, hogy ketten törött ujjal játszottak ezen a tornán.

Akkor ki lehet jelenteni, hogy hasznos volt a soproni kirándulásotok?

Igen! Én például sokkal jobban megismertem a gyerekek személyiségét, egyéniségét, karakterét. 10 együtt töltött nap alatt azért sok minden kiderül az egyénről. Hiába vagyok harmadik éve az edzőjük, folyamatosan változnak a gyerekek. Szakmailag is sokat tanultunk a középdöntőből és a nemzetközi tornából egyaránt. Bízom benne, hogy sikerült jobban összekovácsolódnunk. Köszönjük a Sopronnak a meghívást, örülök, hogy ilyen jó kapcsolatot ápolunk az ősi riválissal. Sok sikert nekik az „A” döntőben! Sajnálom, hogy ott idén nem találkozunk, de nekünk most a „B” döntőben lesznek fontos feladataink!

Eredmények:

U13: Országos Tini Középdöntő - Sopron:
---
Csata DSE - Pécsi VSK 93-44
Soproni Darazsak Akadémia - Pécsi VSK 62-41
Pécsi VSK - Kiss Lenke KS 92-67

U13: Nemzetközi Tini Felkészülési Torna - Sopron:
---
Pécsi VSK - Selection of Zagreb 60-68
Young Angels Kosice - Pécsi VSK 41-50
Pécsi VSK - ZKK Athlete Celje 50-74
Pécsi VSK - Muks Poznan 43-21
Pécsi VSK - Soproni Darazsak Akadémia 41-61