Horváth Leona 1924. január 28-án született a Szatmár vármegyei Paposon. A tornasporttal véletlenszerűen ismerkedett meg, tizenkét éves koráig zongorázni tanult. Egy napon egy edzőterembe tévedt, és látva az ott edző tornászokat, ő is kedvet kapott a sportághoz. Kiváló versenyző lett belőle, de ebben a minőségében sem a londoni, sem a helsinki olimpiára nem jutott ki.

Edzőként viszont nagyon sikeres volt. Baranya megyében a PEAC-nál, a PVSK-nál, a Komlói Bányásznál, illetve a PMSC-nél dolgozott. A Testnevelési Főiskola elvégzése után lett 1952-ben a PVSK edzője, majd egy rövid komlói kitérő következett, de 1972-ben visszatért Pécsre, és1972-76 között a magyar tornászválogatott edzője is volt.

Az 1964-ben a Tokióban az olimpián ott lehetett, méghozzá tanítványa, Tolnai Márta kísérőjeként szerzett jogot a csapattagságra. Versenyzője a csapat tagjaként az 5. helyet szerezte meg. Később, 1972-től-1976-ig a hazai női válogatott csapat edzője, majd vezetőedzője volt. Dolgozott az egyetemi testnevelésben, valamint nemzetközi torna-rendezvényeken versenybíró is volt.

Az 1980-as évek elején Hollandiában készítette fel a legjobb tornászokat, hazatérve vonult nyugdíjba. Munkáját több kitüntetéssel is elismerték (Munka Érdemrend, Testnevelési és Sport Érdemrend). Élete utolsó szakaszában pécsi otthonában visszavonultan élt. 2018. február 6-án hunyt el. A PVSK 2004-ben Aranygyűrű kitüntetést adományozott a kiváló szakvezetőnek.