A felkészülés a célegyenesben, nevezés rendezve, a frissen kapott futódressz felpróbálva… Két hétnél alig több idő van vissza és eldördül a rajtpisztoly a szokott helyen, az egypúpú felüljáró alatt. Bizony, március 5-én, 11 órakor elrajtol a régió legnagyobb atlétikai rendezvénye, a 39. Pécs-Harkány Országúti Futóverseny.

Eddig mintegy hatszáz futó jelezte nevezési szándékát, a szervezők összesen hétszázötven, nyolcszáz résztvevővel számolnak. Nagyon sokan vannak, akik az utolsó pillanatig várnak a nevezéssel, nem igazán biztosak magukban, esetleg elrettenti őket a túronyi emelkedő. Mai írásunk hozzájuk szól. Próbáljuk eloszlatni a kételyeket, anélkül, hogy bárkit is rábeszélnénk az indulásra. Azt viszont teljes biztonsággal kijelenthetjük: a Pécs-Harkány egy remek verseny, egy igazi kihívás, melynek teljesítése örök, visszavonhatatlan élményben részesíti a távot teljesítő atlétát. Összegyűjtöttünk tehát néhány véleményt, néhány jótanácsot azoktól a versenyzőktől, akik teljesítették, illetve többször is teljesítették a távot.

Kezdjük talán a felkészüléssel… Megoszlanak a vélemények a szükséges felkészülés hosszáról. Eddig már egyéniben 19 alkalommal állt rajthoz a Pécs-Harkány országúti futóversenyen. Nem mellékesen ez év március 25.-én tölti be a nyolcvanegyedik életévét! Dr. Poronyi Gábor, rendszeresen a legidősebb résztvevője a versenynek. Az ő véleménye tehát releváns lehet. Szerinte hat hetes felkészüléssel érdemes nekivágni a versenynek. A Kenyai Kobra, vagyis Orsós Feri szerint ez az idő két-három hónap, heti két-három edzéssel… Van, aki nem készül a versenyre külön, edzésből jön, Tompa Tünde a jótékony futónk például így tesz, de kiemeli, hogy nagyon fontos lejtőket és emelkedőket is futni. Aztán akad olyan is, mint Pili Zoltán aki félmeztelenül teljesíti a távot a legnagyobb hidegben is, aki tulajdonképpen nem is edz, viszont minden hétvégéjét versenyzéssel tölti. A felkészülés idejével kapcsolatosan nincs tehát egyértelmű, kőbe vésett szabály, minden futó másként készül.

Több esetben hallottuk olyan futótól, aki még nem futott Pécs-Harkányt,- ilyen volt tavalyi cikksorozatunk egyik hőse Horváth Nóri a közgazdász háziasszony,- de már érleli a gondolatot, hogy elindulna, hogy bizony az a fránya domb ott Túrony után… Az bizony igen csak elrettentő tényező. Azt kell, hogy mondjuk, igen, bizony kihívás túronyi emelkedő teljesítése, de egyáltalán nem teljesíthetetlen kihívás. Fontos, hogy ne készüljön el teljesen a versenyző addig az erejével. Viszont nagyon nagy baj akkor sincs, ha ez esetleg megtörténik. Mert legrosszabb esetben felgyalogol. Hiszen nem írja elő a versenyszabályzat, hogy végig futva kell teljesíteni a távot. Vigyázni kell még a Tenkes Csárdától ránk köszöntő lejtőre, aki azt teljes erőből futja meg az a Harkány előtti síkon bizony úgy érezheti majd, mintha falba ütközött volna. És akkor még vissza van a célig három kilométer, ami nagyon tud fájni, azzal a pici emelkedővel a körforgalom előtt…

Aztán valahol a benzinkút és a templom között megtörténik a csoda! Már látszik az út végé a célegyenesre ráfordító része a távnak, már hallatszik a hivatalos műsorközlő, aki az éppen befutó atléta nevét közli a szurkolókkal és már hallani a tapsot is. A jól megérdemelt tapsot, ami ott vár minden versenyzőt a célban. Hatalmas dózis adrenalin árasztja el a futó fáradt testét és ekkor jön rá először, hogy ez meg van, ez a verseny teljesítve lesz. A célban rögtön megkapja a jól megérdemelt befutóérmét. Örök emlékként szobája dísze lesz a következő néhány évben. Azzal a jóleső érzéssel tér nyugovóra, hogy olyan tettet vitt ma véghez, amit bizony sokan nem tudnak, vagy inkább nem tudnak sokan: teljesítette a Pécs-Harkány Országúti futóverseny 25,6 kilométeres távját!

Kapcsolódó hírek