Rendkívül értékes helyezést ért el a magyar női kosárlabdaválogatott a nemrégiben véget ért Nyári Európai Ifjúsági Fesztiválon, az EYOF-on. Magyarország csapata bronzérmes lett. Ez volt minden idők harmadik legjobb szereplése. A szép sikernek PVSK vonatkozása is van, hiszen a nemzeti csapatban játékosként, - egyedüli pécsiként - , Hőgye Petra, szövetségi kapitányként Debreceni Eszter képviselte egyesületünket. A szép sikerről, az eredmény értékéről, a körülményekről Debreceni Esztert A PVSK U18-as csapatának vezetőedzőjét kérdeztük. Valamint sztoriztunk is kicsit…

- Az EYOF előtt készített veled egy interjút az egyik szaklap, nekik azt mondtad, hogy nem adjátok majd olcsón a bőrötöket. Nos, ez annyira jól sikerült, hogy bronzérem lett a vége…

- Úgy gondolom, betartottuk ezt, hogy nem adtuk olcsón a bőrünket! Kilenc fiatalabb játékossal vágtunk neki ennek a tornának. Tudvalevő, hogy ebben az életkorban egy év korkülönbség még még nagyon soknak számít, fizikálisan és mentálisan is. Szerencsére egy nagyon jó mentalitású és szellemiségű kis társaság jött össze itt a nyár folyamán, akik képesek voltak egymásért meghalni a pályán.

- Helyezzük el ezt az eredményt az ifjúsági kosárlabda térképén! Mekkora siker is ez valójában?

- Igazából ez egy ifjúsági olimpia, el lehet mondani, hogy az itt résztvevő fiatal sportolók közül nagyon sokan olimpiai bajnokok lesznek majd a jövőben. A kosárlabda szempontjából is egy jó erőfelmérő volt abból a szempontból, hogy kik is azok a játékosok akiket majd magyar válogatottként láthatunk a közeljövőben. Nagyon szép eredményt értünk el. A megnyert bronzéremmel ismét meg tudtuk mutatni, hogy a lány kosárlabda utánpótlás milyen szinten is van Magyarországon. Erre az eredményre lehet, és kell is, büszkének lenni.

- Mindez egy nagyon fiatal, a mezőny legifjabb átlagéletkorú csapatával sikerült.

- Kilenc a megengedett korosztálynál fiatalabb játékossal álltunk ki, a csapatunkban volt hat olyan játékos, aki még a tizenötöt sem töltötte be, míg ellenfeleink javarészt az U16-os Európa-bajnokságra készülő csapatukkal érkeztek. Két-három hasonló korú játékos volt csak az ellenfelek csapataiban, ráadásul, értelemszerűen, ők nem is kaptak akkora szerepet, mint a mi fiataljaink.

- A csapat oszlopos tagja volt a PVSK nagy tehetsége Hőgye Petra is. Mennyire voltál elégedett az ő játékával?

- Nagyon-nagyon elégedett voltam Petrával, hiszen már a felkészülés is sokkal nehezebb egy olyan játékosnak, akinek a klubjának egyik edzője a válogatottnál is vezetőedzője, hiszen neki sokkal többet bele kell tennie a felkészülésbe, nehogy szó érje a ház elejét. Petra egyértelműen bebizonyította, hogy a tizenkettes keretben van a helye! Tudtuk, hogy nem ő lesz ennek a korosztálynak a húzóembere, hiszen még fizikálisan van hová fejlődnie, ráadásul megint egy növési szakaszban van. Amikor lehetőséget kapott, azzal élni tudott a pályán, pontokat dobott, lepattanókat szedett. Rendkívül boldog voltam, hogy egyrészt beverekedte magát a csapatba, másrészt, ha lehetőséget kapott azzal élni tudott, odatette magát. Az is nagy eremény, hogy egy saját nevelésű pécsi játékost adott a PVSK a válogatottba. Ez azért is nagy öröm, mert a két nagy akadémia mellett, a PVSK-hoz hasonlóan, a kisebb egyesületek, akadémiák is adtak játékosokat a válogatottban. Ez fokmérője annak a munkának ami ezeknél a kluboknál folyik.

- Mit profitálhat ez a fiatal csapat az EYOF szereplésből? Azt mondják, akik már részt vettek ezen a fesztiválon, hogy már-már olimpiai a hangulata.

- Ez így van, negyvennyolc ország sportolóit látta vendégül az EYOF Besztercebányán, akik tíz sportágban mérték össze erejüket. Óriási élmény volt, biztosan plusz löketet ad majd az itt résztvevő játékosoknak, hogy igenis érdemes sportolni, igenis a sportért érdemes sok mindenről lemondani, és vért, verejtéket izzadva küzdeni az álmaikért, a céljaikért. Amint azt már említettem, számtalan olyan felnőtt olimpiai bajnok van, aki itt, az EYOF-on mutatta meg magát első ízben. A másik, hogy olyan barátságok alakulnak itt ki, nem csak csapaton és országon belül, amelyek reméljük, hogy egy életre szólnak majd. Szakmai szempontból pedig a fiatalok megtapasztalják, hogy milyen erősségű a nemzetközi mezőny. Egyik erőssége volt a csapatunknak például, hogy hamar hozzászoktunk ahhoz, mennyivel feljebb vannak a faulthatárok, mint a magyar bajnokságban, és ehhez alkalmazkodni tudtunk.

- Magyarország első EYOF szereplése alkalmával is te vezetted a csapatot. Mennyit változott azóta az ifjúsági kosárlabda, mennyit változott azóta az EYOF?

- Igazából, már akkor is nagyjából azzal szembesültünk, hogy nemzetközi szinten mennyivel másképp néz ki a játék, sokkal agresszívebbek, gyorsabbak, keményebbek a vetélytársak. A rendezvény maga sokat nem változott, már ott is rendkívül magas színvonalon rendezték meg, ahogyan azt most is megtettek mindent a szervezők. Fantasztikus volt, ahogy ezt a több ezer embert koordinálták, lesték minden gondolatunkat, mindig ott voltak, segítettek mindenben.

- És mennyit változott Debreceni Eszter, mekkora személyes siker ez neked?

Talán egy kicsit türelmesebb lettem, és jobban elfogadom, hogy bizonyos dolgokhoz a mai korosztályoknak több idő kell. A kosárlabda iránti alázatom, tiszeteletem és szeretetem soha nem változott. Nagyon jó érzés, hogy ilyen eredményt értünk el mi edzők, mert ez plusz löketet, lendületet ad a további munkámhoz. Persze ez edzőként is óriási siker, megtiszteltetés volt, hogy felkértek erre a feladatra. Azt gondolom, hogy a PVSK-nál és a kiválasztó képző programban végzett munkám elismerése is ez a feladat, ahol szerencsére sikerült nagyszerűen helytállnunk.

- Végezetül, ha jól hallottam valamiféle fogadalom is szóba került tegnap, amikor is a PVSK-s edzőkollégáknak meséltél….

- A felkészülés vége felé, még Budapesten a stábból valaki kitalálta, hogy ha érmet nyerünk, akkor egységesen csináltassunk már egy kis tetoválást, ami a torna logója lenne. Ott álltunk a négyben, és akkor valaki rákérdezett, hogy no, mikor mondjuk el a csajoknak. A mérkőzés előtt, amikor már túl voltunk a taktikai beszélgetésen, Seres Éva kolléganőm elmondta a lányoknak. Érdekes módon ez még egy plusz motivációt adott a lányoknak, mondván: már csak azért is nyerjük meg a meccset, hogy Pecának is legyen egy kis tetoválása… Tudták, tudják, hogy én mennyire elleneztem ezt mindig. Természetesen a megnyert meccs után azonnal jöttek, hogy: ugye akkor lesz tetoválás!

- Lesz tetoválás?

- A fogadalom az fogadalom, azt be kell tartani! Lesz tetoválás!

Fotók: Magyarock Szalmás Péter

Kapcsolódó hírek