Örömteli hír a PVSK háza tájáról: kapus szekciónk irányítását a mai naptól Pogacsics Krisztián veszi át! Kapusaink képzéséért, utánpótlás szinten is, immáron az NB I-es játékosmúlttal rendelkező és a nemzetközi szintéren is bizonyító, népszerű Poga a felelős! Nem lesz ismeretlen a feladat Krisztián számára, hiszen egy éve már labdarúgó szakosztályunk oszlopos tagja, így az itteni viszonyokat egészen jól ismeri. Hogy milyen elképzelésekkel vág neki a munkának, hogy tetszik a nem teljesen új kihívás, erről kérdeztük a friss, kitűnő minősítéssel elvégzett, UEFA Golkeeper „B” diplomával rendelkező fiatal szakembert.

- Gratulálunk a kinevezésedhez! Játékospályafutásodról mondanál néhány mondatot!

- Zalaegerszegen születtem, ott is kezdtem el sportolni. Végig jártam a ranglétrát a kapusok között, itt lettem élvonalbeli játékos 2007-ben. Zalaegerszegről a romániai Nagyvárad csapatához kerültem, ott három és fél évet játszottam. Onnan a görög Paniónioszhoz kerültem. Fél év után visszatértem Romániába, ahol az élvonalban védtem. Magyarországra visszatérve következett a Győri ETO, ahol ezüstérmes lettem, majd a Puskás Akadémia, a Balmazújváros, végül a Kaposvári Rákóczi. A PVSK-hoz tavaly kerültem, kapusedzőnek szerződtem, úgy, hogy még védtem Kaposváron. Az idei évtől már csak a PVSK-ra koncentrálok, ha Mink Olivér edző úgy dönt, akár játékosként is számíthat rám.

- Ezek szerint tekinthetünk úgy erre az évre, hogy egy átmeneti év az edzőség felé.

- Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy én tudtam átvenni Kovácsevics Árpitól kapusképzést itt a PVSK-nál. Ígérem, megpróbálom úgy véghez vinni ezt a projektet, hogy minden ifjú kis kapusnak a tanulási fázisa során megszerzett tudása meg is maradjon. Ezen elvek mentén szeretném felépíteni a kapusszekciót. Tizenegy éves kortól tizenkilencéves korig megvan már, hogy milyen korban mik a fejlesztési célok, mi az a tudásszint, amit az adott korban egy kapusnak tudnia kell.

- Már a tavaly év végi edzői értekezleten is feltűnt, hogy színes diagrammokkal, különböző táblázatokkal készültél fel a beszámolódra, minden állításodat számokkal is alá tudtad támasztani. Mennyire fontos a munkád során az innováció?

- Az edzőképzés során, amit idén februárban elvégeztem kitűnő minősítéssel, nagyon sok olyan dologra világítottak rá, amit a kapusképzés során magamtól teljesen másként kezdtem volna el. Itt kaptam olyan írásos anyagokat, táblázatokat, diagrammokat, amikkel a kapusokat tulajdonképpen mérni lehet. Én ezeket a dolgokat nagyon fontosnak tartom. Hogy egyáltalán el tudjam kezdeni a kapusképzést egy tizenkét éves gyerekkel, tisztába kell lennem vele, hogy mi az, amit szabad csinálni, mi az amit nem szabad csinálni és mi az amit meg kell csinálni ahhoz, hogy elkezdjen fejlődni.

- Az edzésmódszerek folyamatosan fejlődnek, változnak. Amit te most elvállaltál és elkezdtél, ez egy élethosszig tartó tanulási folyamat.

- Igen, hiszen a labdarúgás folyamatosan változik, fejlődik, így a kapusok feladatai is. Régebben, még Dino Zoff, vagy Fabien Barthez idejében nem igazán kellett lábbal hozzáérni a kapusoknak a labdához. A hazaadást felvették, kigurították, majd ha visszakapták, újra felvették. Elvoltak így… Ma már, ha nem tudsz megbízhatóan rúgni mindkét lábbal, nos akkor magasabb szinten már semmi esélyed nincs.

- Az utánpótlás korú kapusok képzése tizenegy, tizenkét éves korban elkezdődik. Mi az a tényező, ami tulajdonképpen eldönti, hogy melyik kissrácból lesz igazán jó kapus?

- Azért kezdjük el ebben a korai tizenéves korban képezni a kapusokat, mert ekkor már látszik, hogy a gyerek, hogy ér hozzá a teniszlabdához, az amerikaifoci-labdához, mennyire fejlett a gömbérzéke. Addig ők leginkább csak focizni szeretnek, egyik héten csatár, másik héten irányító középpályás szeretne lenni, vagy kapus. Tizenéves korban már elvárható, hogy tudjon tizenöt percig koncentrálni, vagy megjegyezni az elvégzendő gyakorlatok sorrendjét. Ebben a korban már vannak halvány visszajelzések, amikből már lehet látni, hogy jó génekkel, sok munkával, és egy nagy adag szerencsével akár még a csúcsra is felérhet az ifjú tehetség.

- Szerepe van a szerencsének?

- Igen, ebben a „szakmában” igen, de tudjuk, a szerencse a mellé áll, aki rengeteget dolgozik érte.

- Mi az a plusz, amit te a munkáddal hozzá tudsz tenni ahhoz, hogy egy jó génekkel rendelkező, nagyon elhivatott srácból élvonalbeli kapus legyen?

-Sok mindenre meg lehet, és meg is kell őket tanítani. A labdafogásoktól elkezdve a két lábbal passzolásig sok mindent. Például már ebben a fiatal korban el kell kezdeni tanítani, hogy biztonsággal tudjon a társához passzolni. Ha a legfiatalabb korban meg tudom tanítani neki az alapokat, akkor nekem már csak amolyan második apukaként istápolnom kell a játékosomat a karrierje során. Persze, van az az eset is, amikor a legfiatalabb korban lemarad a gyermek, viszont tizennégy, tizenöt éves korára akkora fejlődésen megy keresztül, olyan szenzitív tulajdonságokkal fog majd rendelkezni, hogy gond nélkül behozza a lemaradását. Rengeteg mindenen múlik. Tizenhárom, tizennégy éves korukban olyan az agyuk, mint egy szivacs, ha ekkor jelen tudok lenni az életükben, ha elhiszik, amit mondok, rengeteget tudnak fejlődni. Aztán persze, jön az anatómia, megnyúlnak, esetlenek lesznek, de ha megvannak az alapok, akkor össze lehet rakni a mozgásokat.

- Akkor mondhatjuk azt, hogy a Pogacsics Krisztián féle kapusiskola a tudomány és a technika bevonásával garancia arra, hogy az elhivatott kissrácból felnőtt korára, bizony, jó kapus lesz?

- Az biztos, hogy én ezen leszek! Bírom Elnök úr ígéretét, hogy nekem ebben lesz segítségem, ugyanis ez akkora feladat, hogy egyedül lehetetlen kontrollálni. A gyerekek itt a kapusedzések során biztos, hogy megkapják majd azt a fejlődési célt és irányt, amit az ő korosztályuknak tudniuk kell. Sajnos, biztosan lesz olyan, hogy elgurul a lábuk között, vagy a hasuk alatt a labda, de mindig lesz rá egy hetük, hogy kijavítsák a hibát, és hozzanak a csapataiknak öt meccset zsinórban a bajnokságban. Ez egy hosszú folyamat, egymásra épülnek a dolgok, én ebben hiszek. Nagyon jó visszajelzés tavalyról Győri Márk fiatal kapusunk fejlődése. Nagyon sajnálom, hogy Márk nem maradt a PVSK-nál, nagy értéke volt a csapatnak.

- Az esetleg megvan már, hogy kik lesznek a segítőid a munkádban?

- Én már tudom, hogy kivel szeretnék együtt dolgozni, de mindenképpen egyeztetni kell még Mink Olivérrel. Annyit mondhatok, ambiciózus, jó szakember.

- Az első bajnokin, augusztus közepe táján kinek a nevével kezdődik majd a PVSK összeállítása?

- Azt majd az edző eldönti, ez az ő dolga, ő állítja össze a csapatot. Én mindenesetre itt leszek, rám számíthat, az utánpótlásban és az első csapatnál egyaránt, de más-más feladatkörrel. Meglátjuk majd, hogy mit hoz a jövő!