Vasas Akadémia–PVSK-Panthers 58-72 (13-20, 18-14, 11-17, 16-21)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 6. forduló.

Vasas Akadémia: Makkos 8, Zöldi 13/3, Farkas 3/3, Homoki 12/3, Gáspár 7. Cs.: Kis 2, Heimann 2, Plézer 7/3, Pleesz 2, Temesvári, Pichovszky 2. Vezetőedző: Stefan Svitek.

PVSK-Panthers: Balogh Sz. 7/3, Molnár M. 19/6, Bunos 8/3, Kertész 6, Djordjevics 5/3. Cs.: Csaba 17/6, Szita, Werner 5, Czermann 4/3, Aradi, Bodonyi, Galambos 1. Vezetőedző: Sértő Ádám.

A jó védekezés fontosságáról beszéltünk a meccs előtt, az első negyedben pedig meg is mutatta a csapata, hogy nem csak szavakban erős a társaság. A Vasas vendégeiként úgy kezdtük ugyanis a meccset, hogy az első tíz percben mindössze 13 pontot engedélyeztünk ellenfelünknek. Mindegy volt, hogy épp Djordjevics vagy Werner van a palánk alatt, nem számított, hogy Kertész vagy a sérülése után visszatérő Csaba gyötörte a szembejövő Vasas-játékosokat, minden felállásban működött a védelmünk. Igaz ugyan, hogy elől nem gyártottuk nagyüzemben a pontokat, de egy-egy jó betörés, és néhány tripla épp elég volt ahhoz, hogy egyértelmű fölénybe kerüljünk.

Egy negyed után hét ponttal vezettünk, de az gyorsan kiderült a folytatásban, hogy ez szinte a semmivel egyenlő. A Vasas ugyanis jó ritmusban jött vissza a második negyedre, és egy 5-0-s hazai kezdés után a meccs beállt egy 2-3 pontos különbségre. Hol egyenlíteni tudott a hazai csapat, hol jött néhány szép megmozdulás tőlünk. Mindent egybevetve azonban támadásban egyik csapat sem brillírozott – cserébe azonban kőkemény védekezés volt mind a két oldalon. A második tíz percet be is húzta a Vasas, azonban a nagyszünetre így is maradt 3 pont előnyünk. És világos volt, hogy egy nyugodt második félidőhöz feljavuló támadójátékra volt szükség.

Vagy persze volt egy másik út is, még ha kicsit rögösebb is: még jobban védekezni, mint az első félidőben. Ami valljuk be, nem volt könnyű feladat – azonban a harmadik tíz percben ezt is megugrottuk. Egy darabig még fej-fej mellett haladtak a csapatok, azonban 40-42 után bő egy perc alatt jött Molnár, majd Werner duplája, amit Matyi egy triplával is megfejelt, így 40-49-nél időt is kellett kérnie a Vasasnak. Azonban érdemben nem használt a hazaiaknak a pauza, 42-51-es állással mehettünk neki az utolsó negyednek. Ami azt jelenti, hogy a harmadik játékrészben mindössze 11 pontot kaptunk!

A végére pedig még a korábban oly sokszor remekül működő támadójátékból is adtunk egy kicsi ízelítőt. Csaba Györgyöt öröm volt nézni, láthatóan élvezte a játékot. Amit remek betörésekkel, és egy gyilkos triplával is szemléltetett. Közben Werner a saját palánkunk alatt osztott ki egy olyan blokkot, amit leginkább be kellett volna keretezni, és kirakni a Lauber bejáratánál, hogy aki belép rögtön tudja, mire kell számítania!

És amikor bő 3 perccel a vége előtt egy akciónk így festett: Werner-támadó lepattanó, Molnár láb közötti passz, majd ritmusból Czermanntól visszakapva trojka – nos akkor már tudtuk, hogy nincs több kérdés. Valójában az egész meccsre igaz volt ez. Végig kézben tartottuk azt, és gyakorlatilag a játékidő 95 százalékában az előny is nálunk volt. A végére pedig kinyílt az olló. Az meg, hogy a BKG elleni 66 kapott után most egy olyan idegenbeli meccset hoztunk le, amin az ellenfél végül 60-ig sem jutott el? Nos, erre mondják azt, hogy így kell ezt csinálni!