NKA Pécs–PVSK Veolia 67-78 (21-11, 18-28, 11-18, 17-21)

Kosárlabda-Hepp Kupa, a legjobb nyolc közé jutásért. Nemzeti Kosárlabda Akadémia, 800 néző. V.: Farkas, Söjtöry, Kovács N.
NKA Pécs: Kerpel-Fronius 2, Kovács P. 7/3, Kollár 2, Meleg 21/3, Djordjevics 15/3. Cs.: Benke, Lados 16/9, Kazy 3/3, Scherer, Rátvay 1. Vezetőedző: Ivica Mavrenski.
PVSK-Veolia: Halász 7/3, Bor 2, Harler 23/6, Juhos 4/3, Horti 10. Cs.: Bíró L. 6/3, Tóth N. 2, Bíró O. 14/6, Molnár M., Antóni 10/6. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Már a kezdés előtt világossá vált, hogy érdemes volt a az NKA Pécsnek a centerpályájára vinni az ellenünk esedékes Hepp Kupa-mérkőzést. Szemben ugyanis a két csapat decemberi bajnokijával, amikor összesen 400-an szemlélhették a helyszínen a városi rangadót, most bizony legalább dupla annyian voltak a lelátókon.

És nem csak a létszám, de a hangerő is nagyon rendben volt. A hazai drukkerek az elején pár labdaszerzésnek, és nagy zsákolásnak örülhettek, míg a mi táborunk Halász triplája után emelhette magasba a kezét. Mindenesetre sok hibával indítottuk a meccset, aminek Szrecsko Szekulovics igyekezett is hamar megálljt paracsolni, 6-5-ös állásnál időt kért, és alaposan leteremtette játékosainkat az eladott labdák miatt, azonban úgy tűnt, nem nagyon használt a dolog, az NKA ugyanis gyorsan csinált egy 6-0-s rohanást. Az első negyed felénél, 12-5-nél így már nagyon nagy szükség volt Horti duplájára. Ez úgy tűnt, hogy egy kicsit helyre is billentett minket – jött újabb néhány pont –, azonban a negyed vége ismét magával hozta a bosszantó hibákat elől, és sajnos védekezésben is. Lados dudaszós hármasa azt jelentette, hogy az első tíz percet tíz ponttal nyerte meg az NKA.

És a második játékrész sem indult jól, jött ugyanis az újabb hazai tripla. Azonban 24-11-es állásnál mintha végre valami a helyére került volna. Hirtelen sebességet tudtunk váltani, aminek egy 9-2-es rohanás lett az eredménye. Harler és Bíró Levente is betalált kintről, így időt is kellett kérnie a hazaiaknak. Innentől mindenesetre egy új meccs kezdődött, sokkal fegyelmezettebb játékkal zárkóztunk apránként ellenfelünkre, a 15. perc végén Bíró Olivér hármasa már az egyenlítést jelentette – amitől persze fel is robbant szurkolótáborunk. Azt hittük, ennél már nem is lehetnek hangosabbak drukkereink, csakhogy csapatkapitányunk bevert egy újabb trojkát, így először a meccsen vezettünk! Persze el is indult az adok-kapok, na persze szerencsére nem szabálytalanságok, hanem gyors kosárváltások formájában. A félidő végén Tóth ziccerből inkább a sarokba passzolt, de nagyon jól tette, Harler ugyanis berámolt egy hármast, amivel úgy tűnt, 39-36-os vezetéssel mehetünk a nagyszünetre. Csakhogy a túloldalon nem figyeltünk Djordjevicsre, aki szintén betalált kintről, így egállal mehettek a csapatok az öltözőbe.

A második félidő aztán egy-egy kimaradó helyzet után Harler kosarával indult, igaz erre nagyon gyorsan válaszolt Meleg. Ez pedig nagyjából jellemző is volt a következő percekre. Egy kosár itt, egy ott, mígnem néhány remek védekezés után sikerült három ponttal meglépnünk. Amikor pedig 45-48-nál kicsit megfagyott az eredmény, a meccsen ekkor először pályára lépő Antóni dobott egy nagyon fontos duplát. Mivel ekkora előnyünk még nem volt korábban, menetrendszerűen jött is Ivica Mavrenski időkérése. Igen ám, csakhogy egy Kovács-kosár után kiderült, hogy Antóni nagyon beindult, ugyanis egy trojkát is bevert, így már 53-47-re vezettünk. Sőt, Horti büntetői majd akciókosara után már tíz pont volt előnyünk, és egy perc maradt még a harmadik negyedből. Ez már kicsit csendesebben telt el, igaz valamicskét faragni tudott hátrányából az NKA.

Attól persze tarthattunk kicsit, hogy szintén pazar hangulatot teremtő hazai szurkolók támogatásával ellenfelünk meglódul majd a záró etap elején, és nem is kellett csalódnunk, viszont mi is felvettük az NKA tempóját, igaz három perc elteltével így is közelebb került ellenfelünk, amikor 56-61 állt a táblán, magához is rendelte a csapatot Szrecsko Szekulovics. Jött azonban egy újabb hazai kosár – méghozzá tripla –, így máris teljesen nyílt lett a meccs. Az sem tette könnyebbé a dolgot, hogy egymás után több véleményes bírói ítélet is minket sújtott, azonban játékosaink igyekeztek nem a körülményekkel foglalkozni. Persze úgy legalábbis nehéz volt mindez, hogy Halász egy meglehetősen érthetetlen, állítólagos támadó hibával kipontozták bő négy perccel a vége előtt.

Közben az NKA egyetlen pontra zárkózott, így egy elképesztően izgalmas végjáték kezdett kirajzolódni. A hazaiak azonban talán megijedhettek kicsit az esélytől, és elkezdtek egyre többet hibázni, miközben mi sorra szereztük meg a lepattanókat, így egy kis szusszanáshoz jutottunk, 68-62-re tudtunk meglépni, sőt nem sokkal később érkezett Antóni második triplája, majd Harler szép szólója, ekkor pedig már kezünkben érezhettük a győzelmet, hiszen szűk másfél perccel a vége előtt tizenegy ponttal vezettünk. Innen pedig már eszünk ágában sem volt, hogy hagyjuk kiénekelni a sajtot a szánkból. Az utolsó pillanatokban is nyugodtak tudtunk maradni, és teljesen megérdemelten győztük le 78-67-re saját pályáján az NKA-t, ezzel kiharcolva a továbbjutást a Hepp Kupában.

De a legszebb az egészben az volt, ahogyan a záró dudaszó után a csapatunk és a szurkolóink együtt ünnepelték meg a sikert.