Phoenix-MT Fót–PVSK-Veolia 113-76 (30-22, 31-15, 22-18, 30-21)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, elődöntő, 3. mérkőzés.

Phoenix-MT Fót: Dancsecs 22/18, Richter, Mitchell 33/12, Kis 1, Juhos 25/9. Cs.: Karda 6, Németh A. 5/3, Antóni 14/12, Boka-Magó 6/6, Tóth 1, Molnár D., Gerencsér. Vezetőedző: Surmann Gábor.

PVSK-Veolia: Balogh Sz. 14, Molnár M. 17, Kertész 3/3, Géringer 17/3, Djordjevics 7. Cs.: Werner 2, Plézer 3, Czermann, Bunos 4, Aradi 9/6. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Nem indult rosszul a fóti vendégjátékunk, az első percekben fej-fej mellett haladtunk riválisunkkal, de az első percekben többnyire nálunk volt az előny. Pörgős támadásokat vezettünk, bátran támadtuk a hazai gyűrűt. Ha nem is olyan ütemben indult a pontgyártás, mint pár nappal korábban a Lauberben, kifejezetten bíztató volt az első negyed első fele. Aztán támadásban elkezdtünk hibázgatni, míg a túloldalon jöttek a szokásos, demoralizáló triplák. Ezzel együtt is úgy tűnt, hogy szűk lesz a differencia az első negyed után, azonban az utolsó másfél percet a Fót nagyon meghajtotta, és pillanatok alatt lépett meg 8 ponttal.

A folytatásban pedig képtelenek voltunk visszatalálni a helyes útra. A támadásink erőlködősek voltak, a túloldalon viszont ellenfelünk különösebb megerőltetés nélkül dobálta a pontokat – jórészt ráadásul hármasával. Mire észbe kaptunk, már 20 ponttal voltunk lemaradva – a félidő pedig még mindig messze volt. Időkérés sem segített a dolgon. Ha picit össze is tudtuk magunkat kaparni, mindig jött Dacsecs. Vagy Juhos. Esetleg Mitchell és Antóni, bár igazából szinte mindegy volt, hogy ki, triplákat dobott. Húsz perc után már tetemes volt a hátrányunk, 24 pont volt közte.

A harmadik negyedben a hazaiak nagy rohanását ugyan tudtuk mérsékelni kicsit, de ez valójában szinte semmire sem volt elég. A különbség így sem csökkent, sőt, apránként csak tovább nőtt.

Éppen ezért a záró felvonás második felében már egyik edző sem erőltette húzóemberei játékát – ami persze a menet közben 30 fölé hízó hazai előny fényében nem volt meglepő. A végére elég komoly különbség alakult ki. Az egyetlen pozitívum Aradi Attila játéka volt, aki a végén beállva szemrebbenés nélkül hintett két trojkát is. Mondjuk összességében így is csak 4 hármassal zártuk a meccset csapatszinten, miközben a túloldalon 20 esett be…

Az állás 2-1, pénteken a túlélésért szállunk harcba a Lauberben, ahol óriási szükségünk lesz szurkolóink támogatására, hogy kiharcoljuk az ötödik meccset az elődöntőben.