Sopron–PVSK-Veolia 70-76 (15-13, 15-19, 14-22, 26-22)

Kosárlabda-NB I., férfiak, 7. forduló.

Sopron: Myers 29/9, Collins 3/3, Montgomery 8, Sitku 2, Ford 13/3. Cs.: Takács 5/3, Werner 2, Csendes, Csataljay 8/3, Scholl. Vezetőedző: Braniszlav Dzunics.

PVSK-Veolia: Illés 8/6, Bryson 9/9, Armaghani 3/3, Gordon 3, Brkics 17. Cs.: Haynes-Jones 19/9, Popadics, Bíró O 8/6, Ivosev 9. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Újabb idegenbeli próba várt ránk vasárnap este, méghozzá a bajnokságban eddig hozzánk hasonló, de azért valamelyest gyengébb mérleggel rendelkező Sopron ellen. Azt hamar észre lehetett venni, hogy a védekezésünk sokkal-sokkal szigorúbb lett, mint az elmúlt hetekben volt. És persze jó volt látni, hogy már az első negyedtől kezdve nagyon odafigyelünk a saját palánkunk alatt, ezzel párhuzamosan azonban szokatlanul pontatlanok voltunk támadásban.

Igazából ami egyébként jellemezni szokott minket a meccsek első felében – hézagos védekezés és ponterős támadójáték –, az ezúttal felcserélődött. Így fordulhatott elő, hogy tíz perc alatt ugyan csak 15 pontot kaptunk, de még így is a Sopron vezetett kettővel. Ha sebességet váltani nem is tudtunk, azért valamivel hatékonyabbak lettek a dobásaink a második negyedben, a védőmunkánk ráadásul továbbra is közel volt a hibátlanhoz. Mivel támadásban még Armaghani is hozzá tudott tenni egy kis extrát – csodás triplát vágott be fontos pillanatban –, a nagyszünethez érve már nálunk volt a minimális előny.

Annak persze lehetett örülni, hogy az első félidőt 30 kapott ponttal tudtuk lehozni, de azért a kisördög ott duruzsolt a fülünkbe, hogy mégis meddig lehet tartani ezt a védőmunkát? Nos, hiába is vártuk (dehogy vártuk!), a harmadik negyedben sem jött a szokásos hullámvölgy. Ivosev és Bíró ezúttal is a védőmunka oszlopa volt, és végre Bryson keze is elsült kintről. Meg Haynes-Jones-é is. Meg Illésé is!

Nem is csoda, hogy a hazaiak el is kezdtek aggódni, hiszen az előnyünk egyre nagyobb lett, mire a 30. perc végére értünk, már tízzel vezettünk. És valószínűleg ez a kelleténél jobban meg is nyugtatott minket. A záró felvonás elején ugyanis vezettünk pár, kicsit talán flegma támadást, a Sopron pedig kezdett is vérszemet kapni. Egy 8-2-es rohanással indítottak, és bizony még az időkérés sem segített rajtunk.

A hazaiak csak jöttek és jöttek, a negyed derekán pedig már oda is volt a vezetésünk, sőt, már a Sopron ment kettővel. Igen ám, csakhogy hiába tűnt úgy, hogy a negatív spirál megállíthatatlan, most is igazoltuk, hogy nem sok olyan jól hajrázó csapat van a mezőnyben, mint mi. Miután a Sopron az utolsó negyed elején alaposan megszórt minket, talán dacból, de ismét elkezdtünk védekezni. De még hogy! Úgy, hogy abból rendre jöttek az ellenakciók, és így a véghajrára már úgy fordulhattunk rá, hogy mi voltunk két pontos előnyben. Az addig kimaradozó büntetőnk pedig végre befelé kezdtek szédelegni, így kézben tarthattuk a meccset az utolsó pillanatokig.

Bár a meccs végén azért egy kicsit megijedtünk, de a hullámvölgy ellenére nem hagytuk, hogy kiénekelje a szánkból a sajtot a Sopron, és nagyon értékes győzelemmel zártuk a hetet!

Dragan Alekszics: - Sajnos nem volt szép mérkőzés. A Sopronnak rengeteg hiányzója van, ennek ellenére mi nagyon rosszul támadtunk, de végre nyertünk, és ez a legfontosabb.

Kapcsolódó hírek