MAFC–PVSK-Veolia 83-75 (24-19, 19-24, 19-15, 21-17)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 12. forduló.

MAFC: Polgárdy 15/3, Pápai 6, Pintér 8/3, Buzás 5/3, Bordács 12. Cs.: Katona 23/15, Biber 6, Misek 5, Komma , Kovács 3. Vezetőedző: Lakits András.

PVSK-Veolia: Micsovics 4, Németh A., Plézer 11/6, Bíró O. 9, Horti 2. Cs.: Mokánszki 20/9, Antóni 7/3, Ravasz 5/3, Molnár 7/3, Frank 8, Radó 2. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Ahogyan arra számítani is lehetett, a MAFC ellen nagyon nehéz mérkőzést játszottunk szombaton délután. Az első negyedben a hazaiak rögtön jelezték, hogy bizony véresen komolyan veszik a találkozót és mivel ez azzal párosult, hogy nekünk nem igazán ment a játék, a fővárosi alakulat előnybe is tudott kerülni, tíz perc után öttel vezetett Lakits András együttese.

A második negyed sem indult jól, hiszen néhány perc alatt tíz pontra nőtt a differencia, így világossá vált, hogy változtatni kell valamin. Ekkor úgy tűnt, hogy végre kezd összeállni a játékunk. Szigorodott a védekezésünk, és Mokánszki révén a pontok is elkezdtek végre jönni. Ennek eredményeként elkezdtük faragni a hátrányunkból, és mire a nagyszünethez értünk, már egál volt a meccs.

Bízhattunk tehát benne, hogy a második félidőben jön a szokásos darálás – ez azonban nem az az este volt. Sajnos támadásban nagyon sokat hibáztunk, a büntetőink is rendre kimaradtak, a lepattanókért folytatott harcban pedig nagyon sokszor nem tudtunk mit kezdeni a túloldalon Bordáccsal. Az igazán nagy baj az volt, hogy Mokánszkin, és időnként Plézeren kívül nem nagyon akadt olyan emberünk, aki pontokat tud szerezni. Mondjuk a védekezésünk még így is egészen jól működött, így ennek köszönhetően lett csak négy pont a hátrányunk a záró felvonásra.

Ott aztán úgy tűnt, hogy végre összeáll a játékunk. Pazar védekezéssel kezdtünk, és ha nem is ipari mennyiségben, de elkezdtek jönni a pontok is, és a hajrához közeledve már mi vezettünk. Ekkor azt hihettük, hogy innen már nem engedjük ki a kezünkből a győzelmet, azonban az utolsó percekben ismét jöttek a kimaradó dobások, a túloldalon pedig sorra szerezték a pontokat Polgárdyék. Így az utolsó percre fordulva már nekünk kellett az eredmény után futnunk. És ezúttal nem sikerült „utolérnünk”.

Oda lett tehát a hibátlan mérlegünk, ami persze igen bosszantó. Azonban nem árt leszögezni, hogy a célunk nem a veretlenség, annál sokkal fontosabb dolog kell, hogy a szemünk előtt lebegjen. Ráadásul, ha jövő héten hazai pályán le tudjuk győzni a Vasast, az ünnepeket már ismét az első helyen tölthetjük. A tanulságokat persze le kell szűrni ebből a vereségből – de menni kell tovább. December 15-én az azonban biztos, hogy minden eddiginél nagyobb szükségünk lesz szurkolóink támogatására a Szamosiban!

Kapcsolódó hírek