Vezette: Győrffy, Goda, Nyilas.

PVSK-Veolia: Pongó M. 13/9, Smith 11/3, Diggs 5, Budimir 19/6, Horti 12. Csere: Ruják 4, Csirics 11, Antóni 3/3. Vezetőedző: Csirke Ferenc. ASE: Evans 20/12, Coleman 10/3, Faust 26/12, Kis 3/3, Lóránt 22/6. Csere: Kovács Á. 11/3, Jackson, Velkey 3/3, Putney 8. Vezetőedző: Dzunics Braniszlav.

December 5-e este lévén, prominens vendéget köszönthettünk a Lauber Dezső Sportcsarnokban, az ASE elleni bajnoki rangadónk előtt, hiszen maga a fehér szakállú Mikulás sétált be a pályára, hogy a meccslabdát átadja a játékvezetői hármasnak. És ha már itt volt az öreg Télapó, egy kis ajándékot is hozott magával, aminek kiszórásában csapatunk sietett segítségére, Csiricsék kezeiből csak úgy záporoztak az ajándékcsomagok. Ez után pedig csak abban bízhattunk, hogy a pontzuhatag is hasonló sűrűséggel indul majd meg a meccs elején.

Röviden összefoglalva: nem így lett. És nem túl sok pontból is a Paks vállalt többet, ugyanis szűk négy perc után 5-13 állt az eredményjelzőn, és ha ez nem lett volna elég, Faust triplájával tíznél is több lett a különbség. Időt is kellett kérnünk, hiszen az első negyed első perceiben sajnos nem nagyon találtuk az ellenszert a Paks külső dobásaira, négy trojkát is elhintett ugyanis eddigre ellenfelünk. Igazából az időkérés után sem igazán változott a játék képe, a közte tíz stabilan tartotta magát. Sőt, 11-23-nál, amikor még az első tíz percnek sem volt vége, már kezdtük erősen vakarni a fejünket. Szerencsére ekkor azonban Smith, majd Antóni is betalált kintről, így máris szorosabb lett a meccs, és a hangulat is kezdett rangadóhoz illővé válni. A negyed vége azonban ismét paksi pontokat hozott, így nem elég, hogy 30 dobott ponttal zárta a vendéggárda a tíz percet, kilenc pontos előnyt is regisztrálhatott magának. Nagy szükségünk lett volna valakire, aki kicsit előrelép, és elkezdi a hátán vinni a csapatot, de a második negyed első perceiben úgy tűnt, nem igazán tudja senki beindítani a kicsit köhögcsélő motorokat. A vendégek pedig közben apránként növelték előnyüket, 34-52-nél még annak is tudtunk kicsit örülni, hogy Smith legalább mindkét büntetőjét a helyére tette. A félidőhöz közeledve egyre nyílt az olló, a Paks szinte minden egyes támadásából pontokat tudott szerezni, és ez volt az igazi gond. Merthogy támadásban igazán nagy hiba nem volt, negyven fölött termeltünk mi is – mindeközben ugyanakkor a Paks a 60-at is túldobta. Az világos volt, hogy csak akkor lehet esélyünk a második félidőben arra, hogy szorossá tegyük a meccset, ha gyökeres változás áll be a játékban.

Ha világot megrengető változások nem is következtek be, azért a harmadik negyedben érezhetően más felfogásban kezdtünk játszani. Bár az ASE továbbra is viszonylag könnyen tudott betalálni a gyűrűnkbe, azért az előre játékban sikerült előrelépnünk. A harmadik negyed feléhez közeledve pár ponttal sikerült is közelebb férkőznünk Dzunics Braniszlav csapatához, ami érezhetően egy kicsit meg is zavarta a Paksot. Itt pedig, mintha megéreztük volna a vér szagát, eszeveszett védekezést kaptunk elő a cilinderünkből. Egymás után szereztünk labdákat, és dobtunk gyors kosarakat. A harmadik játékrész végéhez közeledve, Budimir triplája után már azért dobott rá kicsivel később Antóni egy hármast, hogy kettő pontra jöjjünk fel. Ez ugyan nem jött össze, sőt, Evans kintijével 8-cal meglépett az ASE, de így is izgalmas utolsó negyed várt ránk. Legalábbis ebben bíztunk, a Paks azonban igyekezett arról tenni, hogy ne legyen így. Két perc alatt ellépett ugyanis 15 ponttal, és bizony 72-87-nél, hiába volt vissza még nyolc perc a meccsből, kezdtük a hitünket veszíteni. Csak abban reménykedhettünk, hogy Budimirék a pályán még nem adták fel. Ha így is volt, a szerencse sajnos biztosan nem volt mellettünk, ami csak kipördülhetett, az ki is pördült. Kézből, gyűrűből, mindenhonnan... Négy perccel a vége előtt sajnos már igazából vége is volt, újra hússzal vezetett ugyanis ellenfelünk, és innentől már arra is jutott ideje a Paksnak, hogy olykor elszórakozzon egy-egy támadást. Belefért, hiszen így is eljutott 100 pontig ellenfelünk. Szomorú este lett ez így végül, de minél gyorsabban meg kell próbálni elfelejteni.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a Paksnak. Köszönjük a szurkolóinknak, hogy ma végig kitartottak a csapat mellett, rajtuk nem múlott semmi.

Pongó Máté: - Nagyon puhán kezdtünk, nem lehet így kezdeni egy mérkőzést. A harmadik negyedben visszajöttünk a meccsbe, de túl nagy volt a Paks előnye, nem tudtuk a vezetést átvenni. Most mindenkinek kettőzött erővel kell dolgoznia azon, hogy kimásszunk ebből a gödörből, amiben vagyunk. Egy hét múlva jön a Sopron ezért nem szabad szétesnünk, a fejekben kell rendet tennünk.