PVSK-Veolia–OSE Lions 91-98 (19-20, 23-31, 20-26, 29-21)

PVSK-Veolia: Ruják 13/6, Funderburk 21/3, Dragasevics, Budimir 7, Brkics 19. Cs.: Lewis 19/6, Demeter 10, Krivacsevics 2.

Alsóházi küzdelem ide vagy oda, nagy elánnal vetettük bele magunkat az Oroszlány elleni bajnokinkba. Brkics, Funderburk és Budimir gyors kosaraival hamar megléptünk 6-2-re, és ekkor úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ezt azonban egy kicsit érthetetlen kapkodás követte, így még az első negyed felnél sem jártunk, és máris időt kellett kérnie Dragan Alekszicsnek, ugyanis 13-8-ra ekkor már az OSE vezetett. A rövid pauza és a cserék pedig meg is tették a hatásukat, ugyanis a negyed hátralévő szakaszában védekezésben nagyot léptünk előre. Nem nagyon tudtak tiszta helyzetbe kerülni az oroszlányiak, elől pedig – főként Funderburknak köszönhetően – apránként azért csak-csak sikerült közelednünk ellenfelünkhöz. Az első tíz perc végén ugyan még mindig vezetett az OSE, de az egyetlen pontos előnye azért nem volt félelmetes.

Annál inkább a második negyed első percei, az Oroszlány ugyanis, leginkább magyarjai vezérletével alaposan begyújtotta a rakétákat, és bár mi is betaláltunk közben végre kintről, így is elhúzott nyolc ponttal a vendéggárda. Az, hogy ebben a játékrészben bő négy perc alatt szereztünk 10 pontot, még nem is mutatott vészesen, közben azonban 17-et kaptunk. Így persze ismét időt kért edzőnk. Az első negyedhez képest azonban ezúttal nem nagyon sikerült csökkenteni a differenciát. Sőt, a félidő vége kifejezetten jól sikerült az OSE-nak, így a nagyszünethez érve már szemmel is jól látható előnyre tett szert ellenfelünk, a 42-51-es eredmény ugyanis kicsit sem volt nekünk tetsző.

Annál inkább jó volt felpillantani az eredményjelzőre a 25. percben, ekkora ugyanis már 51-53-at mutatott. Elképesztően szívós védekezéssel ugyanis szép lassan elkezdtünk közeledni ellenfelünkhöz. Amikor azonban jöhetett volna az áttörés, a legjobbkor kért időt Sebastjan Krasovec, ezt követően ugyanis pillanatok alatt visszaállt a kilenc pontos különbség. Több volt ez, mint bosszantó, ugyanis egy fél negyednyi kemény melónk veszett kárba bő másfél perc alatt. Ráadául Abell kosarával már 11 volt a differencia, persze pont ekkor maradt ki két Brkics-büntető is. A helyzet pedig egyre csak romlott a negyed végéhez közeledve, az OSE ugyanis egyre magabiztosabb lett, nálunk pedig kezdtek sokasodni a hibák. Meg is lett ennek a böjtje, az utolsó tíz percet ugyanis mág 62-77-ről kellett elkezdenünk – nem volt tehát túl bíztató a helyzet.

Akkor pedig pláne nem volt az, amikor a záró felvonás elején 18-ra nőtt a hátrányunk. Az igazat megvallva, nagyon úgy állt a dolog, hiába volt hátra még több, mint 8 perc, hogy ez a hajó elment. Bár az utolsó percekben igyekeztünk még egy nagy rohamot indítani, és az utolsó pillanatig mentünk is előre, a fordításra nem volt már esélyünk. Így vereséggel kezdtük az alsóházi küzdelmet.

Dragan Alekszics: - A mai meccsen a legnagyobb problémánk a védekezésünk volt, majdnem 100 pontot dobtak ellenünk. Nem tudtuk egy az egyben megállítani őket, bármelyik játékosuk próbálkozott, sikerrel járt. Ez már év eleje óta probléma nálunk, különösen most, amikor kiestünk a ritmusunkból, és kicsit fáradtak is a fiúk. Remélem, hogy fel fogunk ébredni, és a rájátszás hátralevő részében jobban fogunk teljesíteni.

Kapcsolódó hírek