Újbuda-MAFC–PVSK-Veolia 88-75 (17-19, 19-15, 27-22, 25-19)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, negyeddöntő, 2. mérkőzés.

Újbuda-MAFC: Dávid 3/3, Pintér 12/9, Kazy 26/15, Bordács 11, Pápai 15. Cs.: Polgárdy 8, Biber, Kovács L. 9, Molnár T. 4, Geiger. Vezetőedző: Garai Péter.

PVSK-Veolia: Balogh Sz. 10/3, Czermann 2, Kertész 3/3, Djordjevics 9, Werner 3. Cs.: Plézer 22/9, Géringer 12/6, Molnár M. 14/3, Bunos Vezetőedző: Sértő Ádám.

Bár emberemlékezet óta nem tudtunk nyerni a Gabányiban, mégis úgy utaztunk el a fővárosba, hogy megpróbáljuk a „lehetetlent”. Az első, hazai meccs sikerével felvértezve az önbizalommal nem is volt baj, rögtön a meccs elején egy labdaszerzést követően Werner egy pimasz csel után adott tanítani való asszisztot Kertésznek, aki a sarokból rámolt be egy triplát. Ekkor 5-2-re vezettünk, és az előnyünk sokáig meg is maradt. Igaz, túl sok pontot nem láthattak a szurkolók, mind a két csapat raklapnyi rontott dobást tette be a közösbe. Azért az első negyedet így is nyertük, 19-17-re.

A második tíz perc aztán rémálomszerűen indult. Mondjuk tényleg csak „szerűen”. Bár pontot szerezni négy és fél percen át képtelenek voltunk, szerencsénkre a MAFC nem lépett meg nagyon. Azért egy kényelmesnek tűnő 6-8 pontos előnyt így is összehozott a hazai csapat, így éppen ideje volt már Molnár révén betalálnunk. Innentől kezdve a játék kiegyenlítettebb lett, igaz zárkózni nem nagyon tudtunk. Egészen a hajráig. Az utolsó másfél percben ugyanis előbb Plézer, majd Balogh dobott nagyon fontos triplát, a nagyszünethez érve így ismét meccsben voltunk, 36-34-es állással vonulhattunk pihenőre.

A harmadik negyed mindezek után igazi csata volt. Ahogyan mi, úgy a MAFC is igyekezett zártabban védekezni, eleinte pedig nem is nagyon termelték a pontokat a csapatok. Nálunk Géringer igyekezett ez ellen tenni tripláival, hazai oldalon pedig Kazy vitte a prímet. Meg persze a Bordács-Pápai duó. Nem is annyira pontok, mintsem lepattanók terén. Ezzel bizony sokszor meggyűlt a bajunk. A negyed felénél aztán a MAFC tudott meglépni, volt, hogy már tíz ponttal is vezetett Garai Péter együttese, azonban sosem hagytuk, hogy végleg leszakítson minket ellenfelünk. Mindig akadt egy-egy extra megoldás – még úgy is, hogy egyre több olyan fújás jött, ami láthatóan megviselte az idegrendszerünket.

A záró felvonásnak hét pontos hátrányból kellett nekifutnunk. A tervünk egyértelműen az volt, hogy a legjobb védőformánkat tesszük fel a pályára, ami működött is. Láthatóan szenvedett a palánkunk közelében a MAFC – a baj csak az volt, hogy elől nagyon sok rontott dobásunk volt. Többször is sikerült látótávolságon belülre kerülnünk, de vagy mi hibáztunk, amikor még közelebb zárkózhattunk volna, vagy rendre jött egy-egy olyan ítélet, amivel nehéz volt egyetérteni. Ráadásul ahogy közeledtünk a meccs végéhez, egymás után kezdtek kipontozódni játékosaink. Először Werner, aztán Géringer, majd Kertész és Balogh is végleg kiállt – a meccsen pedig összesen 35 személyi hibát fújtak ránk, a 45-28-as büntetőarányról nem is beszélve. Így kellett volna fordítani. Nem jött össze.

Bár vereséget szenvedtünk, de emiatt ezen az estén aligha kell szégyenkeznünk. Persze ez nem változtat semmit azon, hogy a párharc 1-1-re módosult. Folytatás jövő héten, a Lauberben.

Sértő Ádám: Gratulálok a MAFC-nak a győzelemhez! Köszönjük a támogatást a szurkolóinknak. Kedden folytatjuk.