Peka Bau-MEAFC Wolves–PVSK-Veolia 87-94 (20-21, 29-27, 13-18, 25-28)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 3. helyért, 2. meccs.

Peka Bau-MEAFC Wolves: Dunai 9/3, Kékesi 14/9, Velkey 22/12, Kelemen 8, Ragályi 6. Cs.: Árva-File 5, Gadus 11/3, Meleg 10, Mokánszki 2. Vezetőedző: Szollár Gergő.

PVSK-Veolia: Molnár M. 20/6, Kertész 2, Plézer 28/12, Géringer 16/3, Djordjevics 14. Cs.: Czermann 2, Bunos 12/3, Werner. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Úgy utaztunk el Miskolcra, hogy világos volt: egyetlen jól sikerült meccsel le tudjuk zárni a szezonunkat, méghozzá bajnoki bronzéremmel. Ehhez persze nyerni kellett – és a legutóbbi sima hazai siker ellenére is biztosak lehettünk benne, hogy a MEAFC saját csarnokában sokkal komolyabb ellenállást fog mutatni.

Így is lett. Már az első negyed is egész más képet mutatott, mint a párharc első felvonása, teljesen kiegyenlített volt a játék, és az első tíz percben szinte végig felváltva vezettek a csapatok. Ott Velkey igyekezett vinni a prímet, itt Plézer triplái jöttek mindig jókor. Az, hogy a negyed végéhez érve 21-20-ra vezettünk, semmit sem jelentett.

Főleg, hogy a második játékrészt a Miskolc kezdte sokkal jobban. Egy gyors kosárváltás után futott egy jó szériát a hazai csapat, és 33-25-nél már időt is kellett kérnie vezetőedzőnknek. Szerencsére a rövid pauza jót tett, Molnár és Bunos azonnal bevert utána egy-egy triplát, és már jött a hazai time out. De utána is nálunk maradt a lendület, és 39-40-nél, Plézer duplája után már nálunk volt az előny. A félidő vége aztán egy kicsivel megint a MEAFC-nak sikerült jobban, ez pedig elég is volt ahhoz Dunaiéknak, hogy egyetlen pontos vezetéssel mehessenek nagyszünetre.

A második félidő Djordjevics két gyors kosarával indult, utána azonban hamar láthatóvá vált, hogy ez nem egy pontgazdag negyed lesz. Mind a két csapat nagyon sokat rontott. Kimaradó dobások és eladott labdák miatt fokozódott az izgalom, mintsem velőtrázó triolák okán. Szerencsére a védekezésünk nagyon rendben volt, így fixen tartani tudtunk egy 4-5 pontos vezetést. Sok labdánk volt ahhoz, hogy akár tíz közelébe növeljük az előnyt, de ezekkel nem tudtunk élni. A negyed végére feljött két pontra a Miskolc, azonban Plézer két sikeres büntetője zárta a játékrészt, így négy pontos előnnyel várhattuk a záró felvonást.

Ami éppen olyan idegörlőre sikeredett, ahogyan számítottunk is rá. Bár az előny az elején nálunk volt, érezhetően kezdtünk elbizonytalanodni. Egymás után adtuk el a labdákat, amiket a hazaiak köszöntek szépen. A negyed felénál már ők vezettek, igaz előbb Plézer, majd Djordjevics büntetőinek köszönhetően mindig vissza tudtuk venni az előnyt. Amikor azonban egy újabb eladott labda után Velkey futtából bevert egy triplát, és hárommal meglépett a Miskolc, görcsbe rándult a gyomrunk, főleg, hogy már alig két perc volt vissza. Sértő Ádám utolsó időkérése azonban rendet tett a fejekben, és véghajrát vérprofin hoztuk le. Nem csak visszavettük a vezetést, de a legfontosabb pillanatokban mi tudtunk labdákat szerezni, és könnyű kosarakat dobni. Mindenki kivette a részét ebből, Molnár, Géringer és Bunos is jókor talált be, így az utolsó fél perchez érve már zsebben volt a győzelem.

Jöhetett is a visszafogott ünneplés, hiszen az egész meccsen hazai pályát varázsoló szurkolóink megérdemelték, hogy kiélvezhessék a szezon utolsó győzelmét – és az ezért járó bronzérmet!