PVSK-Veolia–Újbuda-MAFC 94-89 (29-22, 14-24, 27-31, 24-12)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, negyeddöntő, 1. mérkőzés. Lauber Dezső Sportcsarnok, 800 néző.

PVSK-Veolia: Balogh Sz. 17/6, Molnár M. 15, Plézer 12, Géringer 7, Djordjevics 12/3. Cs.: Czermann 8/3, Werner 16, Kertész 7, Rácz. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Újbuda-MAFC: Dávid 2, Pintér 7, Kazy 22/12, Bordács 14, Pápai 15. Cs.: Molnár T. 6/6, Geiger 14/3, Kovács L. 7, Biber 2. Vezetőedző: Garai Péter.

Nálunk Gadácsi és Merkl, a túloldalon Polgárdy hiányzott sérülés miatt, de így is világos volt, hogy nagyon kemény csata lesz. A MAFC érkezett hozzánk a play off első körében, és a Lauberben nem is lehetett más a célunk, mint a pályaelőnyünk megőrzése. Ennek szellemében kezdtük a meccset, pazar támadójátékkal, sok labdaszerzéssel. Nem is csoda, hogy szurkolóink hamar üzemi hőfokon izzottak – akárcsak az egész csarnok. Az első negyedben volt, hogy már tíz ponttal is vezettünk, minden hibátlannak tűnt. Még a második negyed elején is, egy gyors 4-0-s rohanással ugyanis 11 pontos előnybe kerültünk. Itt azonban, mintha stoptáblához értünk volna, megállt a támadójátékunk. Az egyre lelkesebb fővárosiak pedig ki is használták ezt. Bordács, Pápai és Kazy vezérletével gyorsan elkezdtek zárkózni, és mire észbe kaptunk, már fordítottak is. Onnantól pedig elkezdhettünk futni az eredmény után. Az mondjuk nagyon jól nézett ki, ahogy Balogh és Werner játszottak. Centerünk szezonbeli talán legjobb teljesítményét nyújtva tett meg mindent azért, hogy ne szakadjunk le nagyon ellenfelünktől. Buzgó munkája meg is hozta az eredményt, a félidőhöz közeledve ugyanis meg tudtuk végre közelíteni a vendégeket, igaz a nagyszünetre így is ők mehettek három pontos vezetéssel.

Az azért egyértelmű volt, hogy a második félidőre fel kell pörögnünk, ha nem akarjuk kellemetlen meglepetéssel indítani a rájátszást. És igazából a támadásainkkal nem is volt semmi baj – leszámítva, hogy kintről egész egyszerűen képtelenek voltunk betalálni.

Azért Balogh, Plézer, és továbbra is remeklő Werner így is szállította a pontokat, de a túloldalon elkezdtek beesni a triplák, ez pedig érezhetően komoly kihívást jelentett. Az utolsó tíz percre csak azért tudtunk végül hét pontos hátrányból nekivágni, mert a negyed hajrája jobban sikerült

A záró felvonás aztán olyan lett, mint amit szerettünk volna látni. A védekezésünk kőkemény lett, és bár a személyi hibáink ipari mennyiségben gyűltek, ezt is elbírtuk. Hat perccel a vége előtt pedig – a második félidőben először – végre egy tripla is beesett Djordjevics jóvoltából. A hajrához közeledve, hosszú idő után a vezetést is visszavettük, és ha már így alakult, ki sem engedtük többet a kezünkből. Persze az utolsó két perc idegörlően alakult, azért meg tudtuk őrizni szűk előnyünket. Az utolsó negyedben csupán 12 pontot engedélyezve ellenfelünknek, végül 94-89-re nyertünk. Végig fergeteges szurkolóink meg is ünnepelték a győzelmet!

Persze, az állás így is csak 1-0, nem több. De nem is kevesebb!

Sértő Ádám: Brutál hangulat, erre számítottunk, köszönjük a szurkolóknak! Első meccs, nem fogok okoskodni, mindenki tudja, hogy ilyenkor nem dől el semmi. Örülök a jó kezdésnek, a karakterünknek, készülünk a szombati mérkőzésre.