Vezette: Benczúr, Frányó, Söjtöry.

PVSK: Durham 16/6, Supola 10/6, Demeter 3, Budimir 13/3, Sarlija 11. Csere: Dukic 9/9, Bíró O. 5/3, Simon K. 5/3, Harazin 9, Antóni 6/6. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Jászberény: Nelson 8/6, Wallace 20/6, Rakics 13/9, Lucsics 8, Sejfics 6. Csere: Cseh 14/3, Kerple-Frónius 4, Molnár 5/3. Vezetőedző: Nikola Lazics.

Látszott, hogy szurkolóink nagyon várták mát, hogy végre hazai pályán játsszunk bajnokit, a Jászberény elleni csütörtök esti találkozón ugyanis már a feldobás előtt érezni lehetett, hogy a hangulattal nem lesz gond, úgy 1500 néző látogatott ki a Lauberbe.

Az első negyed végére érve pedig valóban ünnepi volt a körítés, hiszen 24-13-ra vezettünk! Igaz, hogy nem kezdtünk valami fényesen: a negyedik percbe lépve szereztük első pontjainkat, de Nebojsa Dukic beállásával elindult valami: szakállas óriásunk ugyanis két triplát hintett el egymás után, majd a padról beálló Simon Kristóf is beköszönt kintről, így nem csoda, hogy úgy festett, kézben van a meccs.

A második negyedben aztán azért már a vendégek is okoztak kellemetlen perceket, elsősorban Ismet Sejfics jóvoltából. Korábbi centerünk ugyanis egyre jobban kezdte magát felszívni, és a rá jellemző szívós, rakkolós játékkal a vendégek vezérévé lépett elő. Fel is jött öt pontra a Jászberény, az első félidő vége azonban megint csak a miénk volt. Supola triplája és egy labdaszerzés után Durham ziccere már azt jelentette, hogy tizenkét ponttal vezettünk húsz percet követően.

A második félidő eleje pedig nem feltétlenül a játékról szólt sajnos. Sejfics ugyanis elég csúnyán akasztott meg egy pécsi támadást, rácsimpaszkodott Sarlijára – jött is a sportszerűtlen. Aztán rá egy percre már a pécsi palánk alatt történt újabb Sejfics-szabálytalanság, a játékvezetők szerint ráadásul ez is sportszerűtlen fault volt (talán kicsit túlzó volt ez utóbbi ítélet). Ez azonban azt jelentette, hogy Sejfics számára véget ért a meccs, ez pedig alaposan megviselte a Jászberényt. Sarlija és Harazin sokkal könnyebben tudott így érvényesülni a palánt alatt, ráadásul Durham betörései is élményszámba mentek. El is húztunk a harmincadik perc végéhez érve huszonegy ponttal.

Az utolsó tíz percben pedig már az is belefért, hogy egy kicsit visszavegyenek a tempóból Budimirék. Igaz, ez Csirke Ferencnek nem tetszett annyira, ennek pedig hangot is adott párszor. Mondjuk 79-72-nél páran talán már kezdtek nagyokat nyelni, szerencsére azonban ekkor jött Antóni két trojkája, így a győzelmünket végül semmi sem veszélyeztette. Talán lehetett volna kicsit nagyon különbséggel is nyerni, de végeredményben nem számít más, csak a végeredmény.

Megvan ötödik győzelmünk, több mint egy hónapnyi szünet után az újbóli hazai bajnokit behúztuk.

Csirke Ferenc: - Fantasztikus három negyedet produkáltunk, bár sok olyan hibákat követtünk el, amelyek nem a Jászberényen múltak. Ismet Sejfic kiállítása minket zavart meg és a végén bravúros triplákkal feljött a Jászberény. Sokat segítettek szurkolóink, köszönjük a támogatásukat!