PVSK-Veolia–Vasas Akadémia 97-78 (28-17, 23-19, 29-25, 17-17)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 13. forduló. Szamosi Nándor Sportcsarnok, 350 néző.

PVSK-Veolia: Micsovics 13/6, Németh A. 9/9, Plézer 17/9, Bíró O. 12/3, Horti 17. Cs.: Frank 5, Mokánszki 7, Radó, Antóni 13/6, Molnár M. 4, Harka. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Vasas Akadémia: Takács D. 7/3, Fekete 10/6, Cseh 13/3, Pleesz Á. 10, Olasz 16. Cs.: Andrássy 5, Kelemen 10, Medve, Farkas 3, Pleesz G., Rosta 4. Vezetőedző: Stephen Arigbabu.

A Vasas elleni évzáró előtt elég volt körülnézni a csarnokban ahhoz, hogy tudjuk, a szezon legnagyobb ragadója következik, a lelátó ugyanis megtelt. Mivel a létesítmény névadója, a PVSK egykori legendája, Szamosi Nándor 1929-ben épp december 15-én született, joggal csettinthettünk egyet: ilyen egy igazán méltó megemlékezés.

Ünneplésre ezen kívül is volt ok, már a feldobás előtt. Csapatuk másodedzője, Rab Gyula ugyanis most kapta meg a PVSK Aranygyűrűt, az egyesület legrangosabb elismerését, amit a sportkör közgyűlése ítélt oda, a PVSK-ért végzett sok évtizedes, áldozatos munkája elismeréseként. Szerencsére a csapat úgy gondolhatta, hogy ezek után illő lenne egy igazán szép estét varázsolni, hogy Szamosi, Rab Gyula és a szurkolók előtt tisztelegjenek ezzel.

Nem is volt ebben hiba. Hiába a Vasas veretlensége, nagyon meggyőzően kezdtük a meccset, nyoma sem volt a múlt heti, MAFC elleni galuskás játéknak. Gyors, ötletes támadásokat vezetve hamar előnybe kerültünk, és bár az első 4-5 percben a fővárosiak még úgy ahogy tartották magukat, az első negyed végére már kinyílt az a bizonyos olló. Plézer és Horti is nagyon jó formában játszott, Micsovics triolái pedig élményszámba mentek. Teljes joggal vezettünk 11 ponttal tíz percet követően.

És bár az előny növekedésének üteme a második negyedben kicsit lassult, így sem volt semmi olyan, ami miatt aggódni kellett volna. Bár Olasz Ádámmal nem sokat tudtunk kezdeni a palánk alatt, Cseh Botondot, a Vasas legponterősebb játékosát gyakorlatilag teljesen kivettük a játékból. Bíró ráadásul ellentmondást nem tűrően tépkedte a lepattanókat, arról pedig Plézer hárompontosai gondoskodtak, hogy az egyre erősödő hangrobbanások is megérkezzenek a csarnokba.

A félidei 51-36 nagyon jól mutatott, és ha kicsit talán aggódtunk is attól, hogy a nagyszünet után még jöhet hullámvölgy, gyorsan eloszlottak a kétségek a harmadik negyed elején. Németh két triplája, Antóni harcossága és Horti Bálint egyéni szezoncsúcsot jelentő tizenhetedik pontja megmutatta, hogy bár támadásban a Vasas kicsit összekapta magát, ezen az estén ez kevés lesz ahhoz a riválisnak, hogy akár, csak megnehezítse a dolgunkat.

A záró felvonás előtt már egy mozgó húszas volt a két csapat között, és érezhetően a Vasas ekkorra kicsit hitehagyottá vált. Ebben a negyedben már nem a remekbeszabott kosarakról szólt a meccs, sokkal inkább a feszes védőmunkákról, és persze az egyre hangosabban zúgó vastapsról. Végül tizenkilenc ponttal győztük le, a forduló előtt még a tabellát vezető Vasast, és a nagy különbség ellenére is elmondható, hogy ilyen arányban is teljesen megérdemelt volt a sikerünk.

Csodaszép játékkal, remek hangulatban zártuk tehát le az esztendőt, és a január 5-ei, Cegléd elleni hazai folytatás előtt így ismét mi vezetjük az alapszakaszt. A cél még messze van persze, azonban egy újabb, fontos lépést tettünk felé. Ráadásul így talán fantasztikus szurkolóinknak is tudtunk egy szépen csillogó ajándékot tenni a fa alá.

Szrecsko Szekulovics: Büszke vagyok, először is a szurkolókra, nagyon sokat segítettek. A csapatomra is, nagyon jól játszottunk. A végén csináltunk egy-két hülyeséget, ha lehet így mondani, azért tartom fontosnak ezt megemlíteni, mert ha ilyen felesleges hibákat követünk el, az a bajnokság végén sorsdöntő is lehet. Nem engedhetünk meg magunknak ilyeneket. Szép győzelem volt, mentálisan mindenkire ráfér a pihenés, gratulálok a csapatomnak!

Kapcsolódó hírek