Keresés
Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben | 7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: [javascript protected email address]

Hírek

Csodás fordítás, még él a remény!

Szurkolóink fergeteges buzdítása mellett hatalmasat fordítottunk, és legyőztük hazai pályán a Paksot. Szombaton, idegenben jöhet a mindent eldöntő meccs!

PVSK-Veolia–Atomerőmű SE 73-71 (15-22, 24-14, 16-21, 18-14)

Kosárlabda-NB I., play out, 2. mérkőzés. Pécs, 500 néző. V.: .

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 13/3, Donaldson 11/3, Ivosev 13/6, Meleg 9, Brkics 16/3. Cs.: Illés 2, Goldring, Bíró O. 9/3. Vezetőedző: Drazsen Brajkovics.

Atomerőmű SE: Brown 13/9, Frank, Brzoja 16/3, Eilingsfeld 20/6, Pacevicius. Cs.: Pajor, Goins 5/3, Kovács Á. 6, Keith 11. Vezetőedző: Jan Pavlik.

Mázsás kövekkel a vállunkon kellett nekivágnunk a Paks elleni hazai playout derbinek, hiszen tudtuk jól, ha ma kikapunk, mindennek vége, kiesünk az élvonalból. A győzelem volt az életben maradás egyetlen esélye. Mindezek után mellbevágó volt a meccs kezdése. Több mint 4 perc telt el úgy a feldobás után, hogy képtelenek voltunk pontot szerezni, közben pedig az ASE három triplát is elsüllyesztett a gyűrűnkben.

Egy nagyon kicsi túlzással csak azért nem dőlt el már itt a meccs, mert a hármasokon kívül az ASE sem nagyon brillírozott. Néhány jó védekezéssel és gyors indítással így azért fel tudtunk valamelyest zárkózni, de az előny így is maradt a vendégeknél. Nem csak számszerűen, de lélektanilag is. Hiába volt ugyanis több szép labdaszerzésünk is, azokkal később nem tudtunk élni, így annak is örülnünk kellett, hogy az első negyed végén „csak” 7 pontos hátrányban voltunk.

Ezek után a második negyed rajtja természetesen nagyon jóleső volt, hiszen 75 másodperc alatt csináltunk egy 6-0-s rohanást – közte egy Brkics-triplával –, így Jan Pavlik azonmód időt is kért. Utána azonban ismét kivédekeztünk egy paksi támadást, Meleg kosarával pedig a vezetést is megszereztük, először a meccsen. Innentől pedig kicsit olyan volt, mintha mind a két együttes kapott volna egy kosár elleni oltást, mert bizony a dobószázalékok alaposan leromlottak. Főként mondjuk a paksiak voltak bajban a mi gyűrűnk közelében, persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a védekezésünk alaposan összeállt. Sőt, kezdtek megjönni azok az extra kosarak is, amire szinte az egész szezonban vártunk. Brkics brusztolós kettő plusz egyes akciója, vagy Ivosev hármasa tényleg borzasztóan kellett, főleg, hogy ezeknek köszönhetően tartottuk előnyünket, még, ha csak 3-4 ponttal is jártunk előrébb a Paksnál. Ezt pedig a nagyszünetig meg is tudtuk őrizni.



A haramadik negyed aztán nagy adok-kapokkal indult. Na nem fizikai erőszakról, hanem eszeveszett kosárváltásról volt szó. Előbb a Paks lódult meg – Brown és Eilingsfeld is betalált kintről –, aztán mi jöttünk néhány szép megoldással, többek között Donaldson gyönyörű triplájával. Sőt, kicsivel később jött Haynes-Jones trojkája is, amivel már 53-48 volt ide.

Jellemző volt viszont erre a játékrészre, hogy ismét a vendégek percei következtek, így szűk négy perccel a harmadik negyed vége előtt Brajkovics mesternek kellett időt kérnie, feljött ugyanis egy pontra az ASE. Az 53-52-es állás pedig hosszú percekre befagyott, amikor azonban jöttek az újabb pontotk a negyed hajrájában, inkább a vendégek voltak eredményesek, így át is vették a vezetést, 55-57-nél állt az eredmény 30 perc után.

A záró negyed pedig kicsit sem indult jól. A paksiak Brown révén rögvest egy hármassal nyitottak, majd Brkics eladott labdája után jött Pacevicius kosara is. És hiába jártunk a negyed legelején, kicsit úgy tűnt, megtörtünk. Ha pedig az nem lett volna elég, hogy 7 perccel a vége előtt nyolccal ment a Paks, még Haynes-Jones is kipontozódott. Innen pedig egyre inkább úgy tűnt, kellene valami égi segítség is. És milyen a sors. Akkor, amikor a legkevésbé számítottunk rá, amikor annyi, de annyi rossz dolgot átélve, talán kicsit meg is törve már nem bíztunk semmiben, akkor jött az a bizony segítség fentről. Hogy a Mindenható benne volt-e, nem tudjuk, azonban fent, a lelátón a szurkolóink biztosan.

Félretéve minden korábbi sérelmet, fájdalmat, fergeteges szurkolásba kezdtek ugyanis, ez pedig vitte magával a csapatot is. 62-70-nél, de még 66-71-nél sem hittük, hogy meglehet, de meglett!



Ehhez persze kellett Ivosev velőt rázó hármasa, Brkics szokásos harcossága, Bíró Olivér higgadt büntetői, és a legeslegvégén az, hogy a büntetővonalról Donaldson eredményes legyen. Az lett. Mind a két büntetőjét elsüllyesztette, a csarnokban pedig olyan hangrobbanást eredményezett, amilyet már régen hallottunk.

Fergeteges fordítással lett tehát meg végre az a győzelem, ami hitet kell, hogy adjon arra, hogy ezt a Paksot akár idegenben is meg lehet verni. Merthogy meg kell, nem is kérdés. Nincs más út az A csoportban maradás felé.


Drazsen Brajkovics: - Köszönöm a csapatomnak, mind hősök a számomra. Köszönöm szépen a szurkolóknak, azt gondolom, hogy ennek a klubnak nagyszerű szurkolói vannak. Nagyon nehéz mérkőzés volt a számunkra, egy szoros végjátékkal. Őrült egy mérkőzés volt, még egyszer köszönöm a játékosaimnak.




Kapcsolódó hírek

A túlélésért játszunk

Szerdán jön a playout párharc második összecsapása, egyben idei utolsó hazai bajnokink.

Elolvasom 2022.05.10. 14:39

Események

2022. május

    • h
    • k
    • sze
    • cs
    • p
    • szo
    • v
    • 25
    • 26
    • 27
    • 28
    • 29
    • 30
    • 1
    • 2
    • 3
    • 4
    • 5
    • 6
    • 7
    • 8
    • 9
    • 10
    • 11
    • 12
    • 13
    • 14
    • 15
    • 16
    • 17
    • 18
    • 19
    • 20
    • 21
    • 22
    • 23
    • 24
    • 25
    • 26
    • 27
    • 28
    • 29
    • 30
    • 31
    • 1
    • 2
    • 3
    • 4
    • 5

Nagyobb méret Következő hónap