Atomerőmű SE–PVSK-Veolia 95-77 (27-14, 22-25, 26-21, 20-17)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Play out, 1. mérkőzés.

Atomerőmű SE: Brown 7/3, Frank 3/3, Brzoja 14/3, Eilingsfeld 20/3, Pacevicius 12. Cs.: Keith 10/6, Pajor, Kovács Á. 9/3, Taylor 14/3, Karosi, Kis 6/3, Orgona. Vezetőedző: Jan Pavlik.

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 8/3, Donaldson 15/9, Ivosev 10, Meleg 15/3, Brkics 19. Cs.: Goldring, Bíró O. 6, Illés 4. Vezetőedző: Drazsen Brajkovics.

A két, sérülés után visszatérő játékosunk közül Brkics rögtön a kezdő ötösben találta magát a Paks eleni playout párharc első felvonásán – ami persze nem is meglepő, hiszen centerünk az egész szezon egyik legjobbja nálunk. Azonban hiába Brkics, nyugodtan kijelenthető, hogy borzalmasan kezdtük a meccset. Ami azért igen szomorú, mert közben az ASE sem brillírozott. Rengeteg volt a kimaradó dobás mind a két oldalon, kicsit olyan volt, mintha a tét minden egyes pályán lévő játékos vállát megnyomta volna, de alaposan.

Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen a bentmaradás a tét. A hazaiak aztán azért gyorsabban kerültek egyenesbe. Már jócskán túl voltunk az első negyed felén, amikor még csak 3 dobott dobott pontunk volt. Aztán mire végre elkezdtek jönni a kosarak nálunk is támadásban, már 10 pont körüli volt a differencia, rohannunk kellett az eredmény után. Még nem volt vége az első tíz percnek, és már annak is fennált a veszélye, hogy ilyen hamar mínusz húsz közelébe kerülünk, de aztán kicsit sikerült zárkóznunk.

A második negyedben így is mínusz tizenháromról indultunk, igaz itt végre már sokkal jobban festettünk a pályán. A cserék is kicsit frissítették a játékunkat, Donaldson és Meleg kosarai pedig mindig nagyon jókor jöttek. Sikerült is felzárkóznunk 32-27-re, itt jött az első hazai időkérés. Ez pedig megtette a hatását, hiszen Jan Pavlik fiai ismét sebességet tudtak váltanai. Nagyon azért már nem szakadtunk le, de bosszantó volt, hogy ahányszor csak próbáltunk közelebb kerülni, mindig jött egy paksi kosár. Az első félidőt így 49-39-cel zártuk, az összkép alapján nagyjából reális is volt a különbség, de azért jócskán benne volt a felzárkózás, akár a fordítás esélye is a meccsben.

És ha csak a támadójáték számított volna a harmadik negyed első perceiben, nem is lett volna semmi gond, ugyanis Brkics vezérletével gyakorlatilag minden egyes támadásunkból jöttek a pontok – közben azonban a Paks is pontosan ugyanezt csinálta, megspékelve egy-egy triplával is. Így ahelyett, hogy faragtunk volna a hátrányunkon, maradt a 10 pontos differencia, sőt, apránként még növelni is tudta előnyét az ASE. Túl sok támadó lepattanót negedtünk ellenfelünknek, így az utolsó negyedre már mínusz 15-tel kellett fordulnunk.

Ha a negyedik negyed elén jött volna egy nagy rohanás, akkor talán még ez is behozható lett volna – de sajnos túl sok volt a feltételes mód. Amikor nagyon kellett volna, akkor ugynanis nem jöttek a kosarak, érkezett viszont néhány hazai kontra, és mire észbe kaptunk, máris húsz volt közte. Innen pedig már a veszett fejsze nyelét igyekeztünk szorongatni.

A záró etap közepén még egyszer időt kért Drazsen Brajkovics, igyekezett felrázni kicsit a csapatot, de ekkora lélekben valószínűleg már feladtuk a mai estét. Az utolsó percekben ugyan egy kicsit sikerült farigcsálni az idő közben már 24 pontra is hízó hátrányunkból, de az egyenlítésre sanszunk sem volt.

Nyert tehát a Paks, ezzel pedig 1-0-re vezet a két nyert meccsig tartó párharcban. Szerdán Pécsett tehát az életünkért kell játszani...

Kapcsolódó hírek