Gabriella Debrecenből teszi át székhelyét Pécsre, családostul. Nem is lehetett ez másként, hiszen szülei az edzői, a közös munka a PVSK keretein belül is folytatódik. Sportoló, sőt atléta család tisztelt meg minket azzal, hogy egyesületünket választották, hiszen az edző édesapa sokszoros magyar bajnok középtávfutó, az édesanya, Perényi Gabriella sprinter és gátfutó volt, ugyancsak szép eredményekkel.

A sokra hivatott atléta legjobb eredményei figyelemre méltóak, 2020-ban és 2021-ben már a magyar felnőtt mezőny ajtaján is bekopogtatott, erős dörömböléssel:

Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (2017): 400 m gát 9.hely
Ifjúsági Európa-bajnokság (2018): 800 m előfutam
Ifjúsági Atlétikai Bajnokság (2019) : 1500 m 1. hely, 800 m 1. hely
Ifjúsági Atlétikai Bajnokság (2020): 1500 m 1. hely, 800 m 2. hely
Mezei Futó Országos Bajnokság (2020): Junior 1. hely, felnőtt 2. hely
Fedettpályás Atlétikai Bajnokság (2021): 800 m 4. hely, 1500 m 5. hely
Fedettpályás U20 és U18 Atlétikai Bajnokság (2021): 400 m 2. hely, 800 m 1. hely

K.Szabó Gabriellát első PVSK-s edzése után a pécsi terveiről kérdezgettük:

- Kérlek, beszélj nekünk kicsit a pályafutásodról, hol versenyeztél eddig, mely versenyszámokban indulsz, milyen eredményeket értél el?

- Középtávfutó vagyok, jelenleg 800 és 1500 méteren versenyzek leginkább. Országos bajnokságokat nyertem, elég sokat, 2017-ben az EYOF-on, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon voltam 9. helyezett. 2018-ban ifjúsági EB-n indultam, idén junior Európa-bajnokságon tizedik helyezést értem el, a junior Világbajnokságon is indultam, itt is tizedik lettem.

- A junior világbajnokság volt a csúcs? Milyen élmény volt Kenyában versenyezni?

- Igen, ekkora versenyen még nem indultam és mivel ilyen szépen sikerült, amellett, hogy hatalmas élmény volt, tapasztalatszerzésnek sem volt éppen rossz.

- Akkor ezek szerint elégedett vagy az eredménnyel?

- Teljesen. Igazából álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire jó eredményt tudok elérni. Szerettem volna a legtöbbet kihozni magamból, szerintem ez sikerült.

- Melyek a kedvenc versenyszámaid?

- Leginkább a 800 méter, jelenleg is ezen versenyzek, illetve az 1500 méter, de tervezek hosszabb távokra is felmenni.

- Két óriási váltás között vagy, versenyszámot és egyesületet is váltottál. Miért?

- Mivel mindig az új helyzeteket, a kihívásokat keresem, úgy gondoltam, hogy jövőre szeretném kipróbálni a 3000 akadályt is. Az egyesületváltásnak az volt az oka, hogy szerettem volna olyan támogató közegbe kerülni, ahol nagy hagyománya van a középtávfutásnak. Ezért gondoltam úgy, hogy Pécs a tökéletes választás lehet. Itt, megtapasztalva azt, hogy milyen nagy szeretettel fogadtak, úgy gondolom, nem választottam rosszul.

-Az avatatlan számára hatalmas váltás az akadályfutás. Miért ez a váltás? Mit vársz tőle?

- Valójában számomra nem új az akadályfutás, 1000 akadályon már nyertem magyar bajnokságot, vagyis tulajdonképpen visszatérek az akadályfutáshoz. Bár ez egy hosszabb táv, teljesen más felkészülést igényel. Szeretném kipróbálni magam ebben a helyzetben, és úgy gondolom, hogy kiegészítő versenyszámnak sem lesz rossz.

- Az akadályfutás egy veszélyes versenyszám, nagyon nagyot lehet esni.

- Tény, hogy nem a legegyszerűbb szám, hiszen nagyon sokrétű, vannak akadályok, vizesárok, de éppen ez teszi izgalmassá. Nem egy egyhangú versenyszám és a nézők számára is igen látványos. Megfutni meg pláne. Mivel folyamatosan az új kihívásokat keresem, ezért úgy érzem ez testhezálló feladat lesz számomra.

- Hogy tetszik a város?

- Pécs gyönyörű város, én nagyon szeretem a hegyeket, a hegyi futást. Nekem ez nagyon hiányzott, hiszen az Alföldről, Debrecenből jöttem, ahol erre nem volt lehetőségem. Nekem ez mindig egy plusz inger, ha új környezetbe jövök.

- Az atlétika pálya szomszédságában folyó beruházás, és a folyamatosan javuló körülmények mennyiben befolyásolták a döntésedet?

- Természetesen nagyban, hiszen egy futófolyosó és atlétika csarnok is épül. Annak ellenére, hogy középtávfutó vagyok nagy segítség lesz a téli felkészülés során, hogy fedett körülmények között is tudok edzeni.

- Szüleid az edzőid. Irigyeljünk érte, vagy sajnáljunk miatta?

- Nos, igen, ez érdekes helyzet. Anyukám volt a nevelőedzőm, ő továbbra is tevékenyen részt vesz a felkészítésemben, de most már édesapám az edzőm. Számomra ez még soha nem volt rossz élmény, hiszen teljes mértékben megbízom a szüleimben. Úgy érzem, hogy sokkal nagyobb a bizalom és közvetlenebb a kapcsolat mintha idegenek lennének az edzőim. Számomra ez egyértelműen pozitív élmény.

- Mekkora munka van abban, hogy a vasárnapi ebédnél ne a futás legyen a téma?

- Mivel atléta család vagyunk, természetesen a sportág életünk szerves részét képezi. Azonban vannak helyzetek, amikor teljes mértékben elvonatkoztatunk az atlétikától. Szerintem egészen pontosan megtaláljuk a helyes egyensúlyt.