IV. rész: Attila, az első győztes

Mai hősünk története 1970-ben kezdődött. Ekkor lett ugyanis versenyszerű sportoló. Bauer Attila síelő lett, a PVSK sí szakosztályának versenyzője, bármilyen hihetetlen is ez ma, a mediterrán Pécsett, amikor a február eleji hőmérséklet több napon keresztül közelebb van a plusz húsz fokhoz, mint a tízhez. De aki nem hiszi, nos, az járjon utána. Mi is kétszer kérdeztünk rá…
Megunva a Mecsek havas lejtőit Attila átnyergelt a PVSK labdarúgó szakosztályba, 1975-ben kezdett atletizálni, majd 1978-tól - ahogy mosolyogva mondja: némi, bizonyos behatásra -, a Komlói Bányász színeiben, a kor szokásainak megfelelően úgynevezett sportállásban. Mint kiderült, az atlétika, a hosszútávfutás lett az, ahol kibontakozott a tehetsége. Többszörös magyar bajnok, nyolc alkalommal a nemzeti színű atlétamezt is magára ölthette. A magyar válogatott maratonfutójaként rajthoz állhatott Japánban a hirosimai világkupa versenyen. Egyik legnagyobb sikerének mégis az első hivatalos Pécs-Harkány futóverseny megnyerését tartja 1985-ből. Harmadszor zsinórban, ugyanis az ezt megelőző két évben is megnyerte a nem hivatalos versenyt…

- Egy ilyen szép győzelemre még így közel negyven év távlatából is szívesen emlékszik vissza az ember.

Igen, ez így van, szinte minden másodpercére emlékszem. A Siklósi úti enyhe emelkedő közepén már vezettem, egy darabig jött velem egy kaposvári ellenfelem, de a pogányi reptérnél már egyedül futottam. Tulajdonképpen rajt cél győzelmet arattam. Jeges oldalszembeszél fújt havas esővel, emlékszem a jobb oldalam teljesen megfagyott, a bajuszom és a szemöldököm a célig merő egy jég volt, csak a harkányi fürdő meleg vízében engedett fel, ami akkor nagyon jól esett. Azt hiszem, hogy az óta sem volt ennyire rossz időjárás a versenyen. Akkor még február utolsó hétvégéjén rendezték a versenyt, csak később került át két héttel későbbre.

- Ha jól tudom, téged nem igazán zavart ez az ítéletidő sem…

1984-85 tele igen zord tél volt. Én nagyon keményen készültem az országos bajnokság maratoni számára, ezt Szegeden rendezték egy hónappal a Pécs-Harkány után. Úgy voltam vele, hogy ha jól sikerül a Pécs-Harkány akkor valószínűleg magyar bajnokság is jól sikerülhet… Életem legjobb idejével 2:15:03-al sikerült megnyernem.

- Pedig a befutó eléggé kalandosra sikeredett…

Akkoriban az volt a divat, hogy a maratoni győztese egy hatalmas babérkoszorút kapott, ezt a cél előtt mintegy kétszáz méterrel akasztották a futó nyakába. Nos, ez nem sikerült, a babérkoszorú a sárban landolt, nekem vissza kellett futnom néhány méter, fölvenni, nyakamba akasztani, majd befutni a célba. Ha nincs ez a procedúra, a legjobb időm maratonon 2:14:50 körül lett volna.

Akkor tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy a Pécs-Harkány hozadéka egy válogatott meghívó lett, valamint egy világkupa szereplés lehetősége Japánban, Hirosimában.

Igen, ez így van, de sajnos Hirosimában már nem ment olyan jól. Ezt én tudtam is, hogy így lesz. Az, hogy megnyertem a szegedi bajnokságot, azért lehetett, mert én arra készültem. Tulajdonképpen nem is sejtettem, hogy meghívnak a válogatottba, vidéki futóként ez nagy szó volt akkoriban, nem volt ez egyszerű bekerülni- Kis túlzással kétszer olyan jól kellett teljesíteni egy vidéki futónak, mint egy budapestinek.

Visszatérve a Pécs – Harkányra, ha jól tudom, nem is az 1985-ös volt az első győzelmed.

Tulajdonképpen ez a harmadik győzelmem volt zsinórban, ugyanis csak hivatalos versenyként lett az első az 1985-ben megrendezett verseny. Előtte mi ezt már többször lefutottuk, A PVSK tájfutói ezt a versenyt már öt-tíz éve szervezték kora tavaszi felkészülési versenyként. 1983-ban és 84-ben is megnyertem. Indultam még további Pécs-Harkány versenyeken is sok-sok éven keresztül, de hogy pontosan mennyin, azt nem tudnám megmondani. 1987 után már csapatban indultam, a Pécsi Geodézia váltójának tagjaként, velük futottunk Bécs-Budapestet is. 1989-től elkezdtem duatlonozni, és 2020-ban még indultam a duatlon bajnokság több versenyén is. Tehát mondhatjuk azt, hogy több mint ötven éve vagyok versenysportoló, ugyanis, hivatalosan a mai napig nem vonultam vissza.

Az idei évben nem leszel ott a rajtnál a versenyen. Legalábbis futóként nem.

Sajnos, tavalyelőtt volt egy balesetem, elütött egy autó kerékpározás közben, így nem tudtam, nem tudok felkészülni. Viszont ha nem lesz túlzottan rossz az időjárás kerékpárommal ott leszek, végigtekerem a távot. Rengeteg a barát, az ismerős, akiket egy-két bíztató szóval segítek majd.

Tervezed-e, hogy még rajthoz állsz futóként is?

Álmodozom róla… Nagyon szeretném még egyszer végigfutni, de ez egy olyan verseny ami nem teljesíthető megfelelő felkészülés nélkül. Nagyon szeretem a futást, a futómozgást, még lehet, hogy felkészülök és indulok. Nem adtam föl még!

Mit üzensz azoknak, akik még csak fontolgatják, hogy teljesítik a Pécs – Harkányt?

Ide fel kell készülni, mert nem egy egyszerű útvonal. Ha nem vagy megfelelően felkészülve már az első néhány kilométeres emelkedőn a kínok-kínját éled át mire felérsz. Aztán a pogányi reptérnél is van benne egy kis „kuckó”. Ettől függetlenül bíztatok mindenkit: megfelelő mennyiségű edzéssel és kellő önismerettel oda lehet állni. Nem elfutni az elejét, ez általában típushiba! Annak semmi értelme, hogy a túronyi emelkedőn „fejre álljunk”. Utána már a lejtőt sem tudod jól, könnyen megfutni!

NÉVJEGY:

Bauer Attila
Született: Pécs 1954. 04. 03., 67 éves
Nyolcszoros válogatott hosszútávfutó
Csapatok: PVSK; Komlói Bányász; Zengő Sport Pécs (kerékpár); Bonyhádi Anonim SE (duatlon)
Legjobb eredmények:
5000 méter: 14:06
10000 méter: 28:56 (Baranya megyei csúcs 1979.)
maraton: 2:15:03 (1985.)
Pályafutását 1970-ben kezdte.
Jelenleg is aktív sportoló. Visszavonulását nem tervezi.

Kapcsolódó hírek