II. rész: Zoli, aki sosem fázik

Alig több mint öt hét maradt a rajtpisztoly eldördüléséig… 2022. március 13.-án délelőtt 11 órakor kezdetét veszi a VERSENY. Pili Zoli már várja. Várja, hogy immáron sokadszorra végigrobogjon a 25 és fél kilométeres távon. Kezeskedem érte, hogy a kedves érdeklődő már a rajtnál kiszúrja majd a tömegből. Nem csak vékony, magas termete, hosszú haja, valamint a fülében oly aprólékosan elhelyezett számtalan fülbevaló miatt… Védjegye ugyanis még ezeknél a dolgoknál is sokkal feltűnőbb. Zoli ugyanis félmeztelenül fut. Futócipő, rövidke zokni, az elengedhetetlen sárga rövidnadrág és fölül semmi! Télen, nyáron. Először a 34. Pécs – Harkány rajtjánál láttam 2018-ban. Mínusz négy fokban! Hogy mióta fut a 49 éves kertész, mennyit edz, hogy miért vonzó a Pécs – Harkány? Ez is kiderül beszélgetésünk végére… Valamint az is, hogy beszélgetőtársam is igazi egyéniség. A szó legnemesebb értelmében.

- Nem kell túlzottan sok mindent bepakolnod a táskába, ha versenyre indulsz.

- Valóban nem, egy nagyon pici méretű táskában elfér minden cuccom. Számtalanszor megkérdezték már, hogy miért is futok félmeztelenül és általában nem hiszik el a választ, pedig nagyon egyszerű: egész egyszerűen melegem van! Ennyi.

- Mióta futsz, mennyi edzéssel készülsz?

- Tudom, hogy nem én vagyok a követendő példa, de nem edzek külön, nekem a hévégi versenyek jelentik a felkészülést, sajnos, sem időm, sem lehetőségem nincs igazán edzeni. Huszonkét éve futok, nekem ez a felkészülési mód bevált. Meg hát egyébként is, az érzésért, a futás szeretetéért, a jó társaságért csinálom az egészet. Igazából az időket sem igazán figyelem, futóórám is csak nemrég óta van. Nem is értek hozzá igazán, annyit tudok, hogy jobb fölső gomb kétszer, és arra elindul. Egyébként sem érdekelnek a külsőségek, a sokszázezres futócuccok. Sokkal többre értékelem a jó hangulatot, a társaságot.

- Az utóbbi időben rengeteg lett a verseny. Hogy döntöd el, hogy melyiken is indulsz?

- Igen valóban, de elég csak a résztvevők, a nevezők számát összehasonlítani az előző évivel és máris tisztábban látunk. Ha egy verseny résztvevőinek létszáma jelentősen csökken az előző évihez képest, akkor az kerülendő, ott nagy a baj a szervezéssel. Valószínűleg nem a szervezés van a résztvevőkért, hanem fordítva. Nos, ezeket igyekszem kerülni. Nagyon fontos még, hogy legyen befutóérem. Ez, ugyanis örök emlék marad. Mindegy, hogy milyen, de legyen! Van például gyerekek által kézzel rajzolt befutóérmem is. Legalább egyedi.

- Mikor kezdtél futni? Hogy kezdted? Honnan jött az ötlet?

- Huszonkét éve, egy Kékes Csúcsfutás volt az első futásom, ez tizenegy kilométer és hatszáz méter, tulajdonképpen minden különösebb felkészülés nélkül. Gondoltam mi az nekem… Olyan jó bulinak tűnt. Igen ám, de a szintemelkedése hatszázhetvenegy méter. A végére nagyon meghaltam.

- Mi volt a leghosszabb táv, amit teljesítettél?

- Ötven kilométer. Egy barátom ötvenedik születésnapja alkalmából, mondtam neki: Gyere, fussunk már le ötven kilómétert! Megtettük. Negyvenhatig nem volt semmi bajom, az utolsó négyen majd meghaltam. Egyébként futottam már két maratont is Genfben, az tetszett, de nem vonzanak az extrém hosszú távok. Kedvencem a félmaraton. Meggyőződésem, hogy a két órán túli futás már rombolja a szervezetet, és én még tíz év múlva is szeretnék járni. Ráadásul, húszegynéhány éve drótozott a bokám. Megdrótozták, benne maradt… Persze, vigyázok rá nagyon. Terepet, csak nagyon óvatosan futok.

- Idén is itt leszel a Pécs – Harkányon. Hányadik alkalommal futod?

- Szerintem legalább a tizenötödik futásom lesz ezen a versenyen.

- Akkor ezek szerint vonzó számodra ez a verseny. Mitől az?

- Mivel kora tavasszal kerül megrendezésre, ezért ilyenkor még nagyon kedvező számomra a hőmérséklet. Bár kicsit szeles és emelkedős, de szimpatikus a pálya. Emberközpontú, versenyzőközpontú a szervezés. Számomra nagyon fontos, hogy rengeteg ismerőssel lehet itt találkozni, akikkel, ha nincs túl meleg, akkor a harkányi fürdő medencéiben nagyon jókat szoktunk beszélgetni, bandázni.

- Végezetül, mit tanácsolnál azoknak, akik még nem döntötték el, hogy elinduljanak a Pécs – Harkányon?

- Jöjjenek, nevezzenek be bátran, hiszen a Pécs – Harkány egy nagyon jó verseny. Viszont tudni kell beosztani az erőt. Én azt tanácsolnám, hogy húsz kilométerig olyan tempót válasszon mindenki, amiben nem fárad el, hiszen a túronyi emelkedő után még vissza van négy-öt kilométer. Ha nem vagyunk észnél, nos, az nagyon tud fájni.

Fotó: Pili Zoltán Facebook