A PVSK-hoz 1958-ban került és még abban az évben országos csapatbajnokságot nyert a PVSK-val, 4×400 m-es váltófutásban. Ifjúsági korában a gátfutással kötött szorosabb kapcsolatot, annak is a hosszabbik távjával, a 400 méterrel, az ifjúsági Ob-n 2. helyezést ért el. Utánpótláskorában 800 méteren eljutott az első utánpótlás-válogatottságig Ausztria ellen. Az 1966-ban az országos vidékbajnokságon 1500 és 800 méteren is ezüstérmes lett.

1968-ban szinte minden versenyt megnyert ezeken a távokon, a magyar bajnokságtól (800-on 1:52 és 1500-on 3:45,9) egészen a VIT-versenyig. Az év legjobb eredményével és veretlenként reménykedett, hogy esetleg eljuthat a Játékokra, végül a Népsportból (!) tudta meg, hogy utazik az olimpiára. Mexikóváros azonban nem várt nehézségeket tartogatott számára, és a világ többi közép- és hosszútávfutója számára is, a ritkább levegővel, a nagy távolságokkal sok meglepetést okozott a sportolóknak.

Honti Róbert, bár helyezetlen maradt, mégsem vallott szégyent. Összesen nyolc alkalommal volt válogatott 1967–72 között, amit csak ötévi élvonalbeli versenyzéssel tudott elérni a viadalok alacsony száma miatt. 1973-ban futott utoljára a magyar bajnokságon és a Vasutas Európa-bajnokságon is 1500-on a 6. helyen végzett. Jelentkezett a Pécsi Tanárképző Főiskola testnevelés–biológia–földrajz szakára.

A diploma megszerzése után egy évig Hosszúhetényben testnevelést tanított, majd Pécsre került, ahol a PVSK-ban atletizált. Pályafutása befejezése után a Jókai utcai iskolában tanított testnevelést, majd az Árpád Fejedelem Iskolában a testnevelés munkaközösség vezetője volt. Életének egy szakaszában tagja volt a MOB-nak is. Jelenleg is aktív életet él.

Honti Róbertet a PVSK 1996-ban Aranygyűrű kitüntetésben részesítette.

Honti Róbert, amikor felhívtuk telefonon, hogy megérdeklődjük, vajon milyen lesz a születésnapi köszöntő, a tőle megszokott derűvel fogadta a hívást. – Nagyon köszönöm, hogy hívtatok, jól érzem magam. A születésnapról az a véleményem, hogy ez egy állapot, ez számomra ugyanolyan nap, mint a többi. Ezek az évfordulók nem annyira a köszöntésről, a nagy vidámságról szólnak, sokkal inkább az idő múlására figyelmeztetnek engem is. Persze családi ünnepség, ahogy mindig volt, most is lesz.

Nagyon örülök annak is, hogy még járok atlétika Diákolimpiákra, versenybírói minőségben, és február 12-én, korcsolya versenyen is leszek bíró. Ez frissen tart, és a kapcsolatok miatt is fontos. Mivel az atlétika kapcsán sokat vagyok a PVSK pályán, gyakran találkozom Czerpán István elnök úrral, és a többiekkel is beszélgetünk.

Nézem a sportot a televízióban, a külföldi eseményeket is figyelemmel kísérem. Az unokám nagy Bayern München rajongó, vele sokat beszélgetünk a fociról. Az a véleményem, hogy ma már a elsősorban a gyorsaságról, a fizikai felkészültségről szól a sport, és a sportolók mellett, nagy apparátus dolgozik a sikerért. Nagyon örültem a kézilabda sikereknek, és szurkolok minden magyar sportolónak. Nagyon köszönöm a megemlékezést.