Freier Balázs, Ádám edzője a verseny után így értékelt.

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a zágrábi pálya közel 80 méter szintemelkedést is tartalmazott, az elért időeredmény még értékesebbnek mondható. A táv nagy részében Ádám a friss magyar maratoni csúcstartóval, Szemerei Leventével futott együtt, aki csak az utolsó négy kilométeren tudott ellépni tőle, nyolc másodperc lett kettejük között a különbség a végén. A verseny első négy kilométere emelkedett, emiatt a kezdés visszafogottabb volt, majd a lejtőn, és az azt követő sík szakaszon egyre gyorsult a tempó. Ádám, akinek formája összességében nézve javuló tendenciát mutat, hiszen a szeptemberi magyar bajnokságon futott 1:05:49-et először múlt héten, Győrben 1:05:25-re, majd most Zágrábban 1:04:41-re faragta. Ezzel közel egy hónap alatt, több mint egy percet tudott javulni ezen a távon.

A zágrábi versenyt Hillary Kiptum Maiyo Kimaiyo nyerte 1:03:12-vel, második helyen Szemerei Levente végzett (1:04:33), Lomb Ádám pedig a harmadik helyet szerezte meg (1:04:41).)

Ádám a következőket mondta a kiváló eredménye után.

Eleinte nem számítottam egyéni csúcsra, még igazán szezonbeli legjobb eredményre sem, hiszen a táv első pár kilométere a szintemelkedésnek köszönhetően nem esett annyira könnyedén. Nyolc kilométer környékétől, látva azt hogy a sík részre érve sem lassult a tempóm, és egyre könnyebben is esik a futás, elkezdtem a komolyabb időkben gondolkodni. A végén sajnos nem tudtam tartani Levivel a lépést, de azt figyelembe véve, hogy szeptember elején a Félmaratoni Magyar Bajnokságon még majdnem 2,5 percet kaptam tőle, valamint, hogy azóta megdöntötte a maratoni táv magyar csúcsát, igazán jó eredménynek mondható, hogy ennyire közel tudtam maradni hozzá akkor is, amikor a verseny utolsó harmadában komolyabb sebességre kapcsolt. Összességében elégedett vagyok a futásommal, de bízom benne, hogy belátható időn belül ezen az eredményen tovább tudok még faragni.