Solymossy Egon, a Pécsi VSK atlétája volt, és több mint 15 éven keresztül versenyzett a magyar élvonalban. A Helsinkiben rendezett 1952-es olimpián képviselte hazánkat, Európa-bajnokságon is indult magyar színekben. Sprinternek készült, végül kitűnő 400-as futó lett belőle.

Miskolcon született 1922-ben. Ott is nőtt fel, Diósgyőrben kezdett atletizálni 1937-ben, 15 éves korában, de csak Verbőczi József szárnyai alatt foglalkozott komolyan a sportággal, aki akkor még versenyzett is. 1940-ben Stockholmban a svéd-magyar nemzetek közötti viadalon szerepelt először a válogatottban, amelybe ötvennégy alkalommal kapott meghívást. 1942-45-ig katona volt, ami visszavetette a sportolói pályafutását. 1946-ban mestere, Verbőczi József kérésére igazolt a PVSK-hoz.

Pályája kezdetén sprinter volt, 100 méteren 10,6 másodperc volt a legjobbja, 400 méteres síkfutásban 47,8 másodperces megyei csúcsát 20 évvel később tanítványa döntötte meg. 1948 volt az egyik legsikeresebb éve, két számban is magyar bajnokságot nyert, 200 és 400 méteres síkfutásban. Versenyzett az oslói és a berlini Európa bajnokságon, és két főiskolás világbajnokságon is képviselte a magyar színeket. Ebben az időben alakult ki egy jó 4x400 méteres váltó, amelynek egyik tagjaként nagy sikerrel szerepeltek nemzetközi versenyeken. Az 1948-as londoni olimpiára nem sikerült kijutnia, elmondása szerint azért, mert nem igazolt Budapestre. Solymossy Egon nagyon készült a következő finnországi megmérettetésre, csak úgy, mint társai. Éremesélyes reményei voltak, de a várt eredmény elmaradt. Hárman 200 m-es síkfutásban is indultak a váltóból, Adamik Zoltán, Solymossy Egon és Bánhidi Ferenc. Ők a 4x400-as váltóban is szerepeltek, kiegészülve Szentgáli Lajossal. Sajnos a várt siker elmaradt, mert a váltót kizárták a versenyből, így annak ellenére, hogy 3:13,8-al egyébként továbbjutottak volna, számukra véget ért az olimpia. Helsinki után 1958-ig versenyzett.

1953-54 között a PVSK társadalmi elnöke volt. 1958 után edző volt a PEAC-nál, majd a PMSC megalakulása után 1980-ig ott tevékenykedett, és szeretett sportágában sikeres sportolókat nevelt. Nemcsak versenyzői, de edzői tevékenysége is figyelemre méltó volt. 1982-ben ment nyugdíjba a MÁV-tól. A mindig elegáns, frissességét, sportos mozgását haláláig megőrző olimpikonunk megtisztelt azzal, hogy a Pécs TV „Híres pécsi sportolók” portrésorozatában, a 2000-es évek elején, otthonában interjút készíthettem vele. A PVSK 1985-ben „Aranygyűrű” kitüntetésben részesítette, ezzel örökös tagjává vált az egyesületnek.

Nyilas László