Kürtösi 1971-ben született Kiskunfélegyházán. Ma is aktívan foglalkozik a sporttal. Amikor felhívtam telefonon, éppen edzésre igyekezett. Erőnléti foglakozást tartott karatésoknak.Gondolkodása ma is friss, mondatszövése lendületes, és a PVSK-hoz való lojalitása példaértékű.

Hogyan kezdődött a pályafutásod?

Testnevelés órán atlétika anyag volt, én egyszer a kislabdával átdobtam az iskola udvarát, a sportszer az utcán landolt. Akkori tanárom, Kerék Csaba bácsi, azt mondta: ”Fiam, ezután te atlétikaedzésre fogsz járni!” Szinte az összes atlétikai számot kipróbáltam, és három próba versenyeken indultam. Ebben a számban nyolcadik osztályosként Országos bajnokságot nyertem. 1988-ban egyik barátommal úgy gondoltuk, poénból elindulunk egy tízpróba versenyen. Minden számot ismertünk. A rúdugrás is vonzott, de nem volt akkora állványunk, és szivacsunk. Később szivacsot kaptunk valahonnét, a magasugró állványt pedig két székre raktuk. A rúd valami NDK-s sportszer volt, a végére teniszlabdát dugtunk, hogy a lyukat betömjük.

És miként folytatódott a történet?

A katonaság következett, majd a kilencvenes évek elején felköltöztem Budapestre. Egy barátomat kísértem tízpróba versenyre, közben én is edzettem. Vágó Béla, az egyik edző odajött, és megkérdezte, nincs-e kedvem versenyezni. Igent mondtam, elkezdtem dolgozni, és elhatároztam, hogy megpróbálok kijutni Atlantába. Felvételt nyertem a Testnevelési Főiskolára, tanultam, dolgoztam, és gőzerővel készültem az olimpiára. Az Universiádé-n, Japánban, 7827 ponttal 7. lettem. Sikerült kijutnom Atlantába, de nem értem el jó eredményt, 27. lettem. Sajnos az Olimpia szervezetlen volt, nagy volt a fejetlenség. 1998-ban Kaposvárra igazoltam. Közben folyamatosan versenyeztem, 2001-ben már 8149 pont volt a teljesítményem tízpróbában.

Hogy kerültél a PVSK-ba?

Kaposvárott különböző gondok keletkeztek, gyakorlatilag megszűnt a klub, ezért új egyesületet próbáltam keresni, kapóra jött Freier Balázsnak, a PVSK Atlétika szakosztályvezetőjének ajánlata, hogy jöjjek a PVSK-ba. Leültünk Czerpán Istvánnal, a PVSK elnökével, aki nagyon pozitívan állt a dologhoz, látott abban fantáziát, amit csináltam. Végig támogatott, amit ezúton is szeretnék megköszönni neki. A PVSK-nak köszönhetem, hogy zavartalanul készülhettem a Sydney-i olimpiára.

Hogy emlékszel vissza Sydney-re?

2000. szeptember 8-án tudtam meg, hogy a PVSK-t, és egész Pécset ketten képviselhetjük a Sydney-i olimpián, én és Czukor Zoli gyalogló. Akkor még nem volt atlétika pálya, ráadásul itt tíz sportágat kellett művelni, edzőkkel, pálya feltételekkel, ezért Budapesten készültem. Sajnos, kicsit túledzettünk, annyit dolgoztam, mint még soha. És mindez három héttel az olimpia előtt. Talán jobban szerepelhettem volna a 11. helynél. Rossz volt az idő, ráadásul a második nap előtt rosszul is aludtam. Másnap így is 110 gáton egyéni csúcsot futottam. A rúdugrásnál megfájdult a bokám, ezért a gerely már nem sikerült jól.

Az atlétika befejezése után, még a bobbal is megpróbálkoztál.

Az olimpia után indultam egy kevésbé sikeres Vb-én (13. hely), és egy nagyon sikeres fedett pályás Eb-én (6. hely). Sajnos, engem is elért a sportolók réme, a sérülés. A nagy igénybevételt az Achilles-inam nem bírta, mivel szeretettem volna Athénba kijutni, megoperáltattam. A műtét kiválóan sikerült, a fedett pályás Ob-én elért első helyem is ezt bizonyítja. Minden jel arra mutatott, hogy meglesz az olimpiai indulás, sajnos egy Tatabányán rendezett szintteljesítő versenyen azonban meghúzódott a combom, bár még egy válogatón elindultam, az olimpiai szintet már nem sikerült teljesítenem. Az olimpia után, úgy döntöttem, felkészülök a VB-re. Sajnos azonban újabb sérülések jöttek, ezért befejeztem a versenyzést. Röviddel ezután, még a bobbal is megpróbálkoztam, már nem a PVSK versenyzőjeként, a torinói téli olimpiára is kijutottam. Kettesben a 29., négyesben a 24. helyen végeztünk.

Jelenleg van kapcsolatod a sporttal?

Ma is sporttal foglalkozom. Az atlétika versenyek közvetítésekor szakértőként hívnak az M4 sportműsorába. Legutóbb az atlétikai Világbajnokság kapcsán voltam bent. Edzőként is dolgozom.
Szeretném tudásomat a tízpróbában is kamatoztatni, de ez nagyon nehéz, mivel kevés helyen van meg az összes feltétel a sportághoz.

Rövidesen 100 éves lesz a PVSK. Mi jut eszedbe az évforduló kapcsán?

Én nagyon sokat köszönhetek a PVSK-nak. Ennél tisztességesebb egyesület kevés van az országban. Mindent, amit megígértek, és szerződésben rögzítettünk, az utolsó betűig betartotta a PVSK vezetése. Köszönöm Czerpán István elnök úrnak, hogy az egyesület tagja lehettem. Nagy érdeme volt abban, hogy részt vehettem az olimpián. Az ott eltöltött idő pályafutásom egyik legsikeresebb korszaka volt. Minden sportolónak ilyen egyesületet kívánok!

Zsolt pályafutása is bizonyítja, hogy ha megfelelő időben találkozik egy tettre kész, sikerre éhes sportoló, és a tehetségeket felkaroló egyesület, abból gyümölcsöző együttműködés születhet. Ez esetben ez történt!

Nyilas László