A versenyről, a körülményekről magát a főszereplőt kérdeztem.

Milyen volt a verseny, kik voltak az ellenfelek?

Maga a rendezvény nagyon jól szervezett volt. A pálya talaja viszont számomra túl kemény, én máshoz szoktam. Ezért a nekifutással, a rohamommal volt egy kis probléma. De ezt később megoldottam. Öten indultunk a negyven év feletti kategóriában, rajtam kívül brit, német, olasz és horvát versenyző. Nagyon szoros csatát vívtunk. A második helyen végzett német versenyző is 158 cm-t ugrott, mint én, de ő kevesebb kísérletből hozta ugyanezt az eredményt. Az első helyezett a brit hölgy 164 cm-rel nyert. Nagyon hosszú volt az utazás, de természetesen nem befolyásolt a helyezésben, mert egy teljes napot tudtam pihenni. Érdekességként említem, hogy lényegében a tavalyi eredményemet ismételtem meg, ugyanezzel az eredménnyel, és helyezéssel.

Mielőtt elutaztál azt mondtad, cél a dobogó, végül ez meglett, elégedett vagy?

Azt kell mondanom, igen. Évek óta a világversenyeken jól szerepelek, és az utóbbi 6 évben mindig dobogóra állhattam. Már készülök a júliusi csehországi viadalra, ugyanis tagja vagyok a magyar válogatottnak. Itt szeretnék köszönetet mondani a PVSK-nak, Czerpán István Elnök úrnak, hogy támogatta részvételemet.

Hogy halad az atlétikai csoportod szervezése?

Szépen haladunk, hatan vagyunk, ügyesek a gyerekek. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elmondjam, várok minden gyereket, akit érdekel a sportág, jöjjenek és jelentkezzenek a PVSK pályán, vagy a Verseny utcai irodában. Mint az én példám is mutatja, ezt a sportot is nagyon hosszú ideig lehet eredményesen művelni.

Nyilas László