Három évtizednyi szünet után kezdte újra az atlétikát a PVSK szenior sportolója Horváth Lajos. Közel 50 évesen belevágott abba, amiről sokan azt hiszik, hogy nekik már nem fog menni. Horváth Lajos példája épp ezt cáfolja, hamar jöttek a sikerek, alig hat hónap után távolugrásban Eb második lett, most pedig az idei Ob-ra készül. Edzés előtt beszélgettünk a V11 büfé teraszán.
Nem egészen két évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy abba a korba értem, hogy, valamit csinálni kell, egyszerűen hiányzott a magasabb szintű sport. Nagyon furcsa volt az újrakezdés. Nem tudtam, hogy megvannak e még azok a mozgások az ugrásnál, hogy tudok e magasat ugrani, el tudok e rugaszkodni, de szerencsére viszonylag jól visszajött.
Mi volt a cél?
Valamilyen szinten a megmérettetés. Egyértelműen versenyzési céllal vágtam bele, de most így, lassan két év távlatából mondhatom, hogy azt nem gondoltam, hogy ilyen szintre el tudok jutni. Először Bonyhádon egy barátommal kezdtem, ugrottam néhányat, és nem volt rossz. Nyilván nagyon furcsa volt, fájt utána itt-ott, de márciusban az Ob-n már jól éreztem magam.
Milyen számokban versenyzel?
Rövidtávfutás, fedett pályán 60, szabadtéren 100 méteren, távolugrás és magasugrás.
Volt olyan pillanat, amikor megbántad?
Soha. Természetesen egy-egy edzés után van amikor nagyon elfáradok, akkor érzem azt, hogy kemény munkát végeztem, de a következő edzésre ugyanolyan örömmel és várakozással megyek. Ezért gondolom azt, hogy érdemes idősebb korban újra elkezdeni a sportot, mert senki nem tudja, hogy mennyit öregedett. Van, akinek a szervezete nem öregedett az évek során, és néhány hónapos munkával hihetetlen eredményekre képes. Az én példám is ilyen, hiszen féléves munka után európa-bajnoki ezüstérmes lettem. De ha nem így lenne, akkor is örömet okozna a mozgás, és nem csak a nagy eredmények, hanem az apró sikerek is felemelőek tudnak lenni, amikor önmagunkat győzzük le a pályán.
31 évvel ezelőtt milyen szinten fejezted be?
Közel nem azon a szinten ahol most tartok. Nemzetközi versenyen nem indultam, a legjobb eredményem Ob ezüstérem volt, de csapatban.
Azt is látni kell, hogy ezekben a korosztályokban kisebb a mezőny, sportszakmailag nem összehasonlítható az élsporttal.
Ez pontosan így van, de csak addig, amíg az országon belül vagyunk. Amint kilépünk nemzetközi szintre, ott már ez nem igaz. Az Eb-t tudom példaként hozni, ott több ezer résztvevő indul, a 35 éves „fiataloktól” a 103 éves legidősebb résztvevőig. Egy-két versenytársamnak utánanéztem, például aki tavaly Velencében a magasugrást nyerte, ő korábban is Európa-bajnokságon és világbajnokságon indult, és ez általában igaz az élmezőnyre. Sokan nem is szüneteltették a sportot, tehát azt hiszem bátran kijelenthetjük, a nemzetközi szenior versenyeken a sportszakmai színvonal nagyon magas.
A következő kifogás az idő. Mindenki arra hivatkozik, hogy a család és a munka mellett nem marad idő a sportra.
Ezzel sem tudok vitatkozni, ez így van. Huszonéves koromtól nekem is a család és a munka töltötte ki az időmet. Nem volt hobbim, nem iszom, nem dohányzom. Mostanra viszont megteremtettem a családnak az egzisztenciális alapokat, függetlenek vagyunk, és eljutottam odáig, ahogy a kozmetikai reklámok is mondják, hogy ez nekem jár. Az élethelyzetünk is változott, a gyerekek egyre nagyobbak, így akár úgy is fogalmazhatok, hogy lett szabadidőm. Továbbra is a család az első, de most már belefér a magasabb szintű sport is az életembe.
Miért választottad a PVSK-t?
A lehetőségek miatt. Most is remek infrastruktúra áll az atléták rendelkezésére, jó minőségű és nagyon szép az atlétikai pálya, és a tervezett fedettpályás atlétikai létesítmény is nagyon fontos előrelépés lesz.
Mi a következő programod?
Sajnos minden nemzetközi versenyt lefújtak. Az idei fő versenyem július végén Torontóban a világbajnokság lett volna, oda szerettem volna elutazni, de az is elmaradt. Az osztrák nyílt bajnokság volt még a másik cél, de ott sem engedték végül a külföldiek indulását. Így gyakorlatilag egy verseny maradt az évben, szeptember 6-án az országos bajnokság.
Két számban is korosztályos csúcstartó vagy, így logikus, hogy a győzelem a cél.
Az lenne, de van egy versenytársam aki a napokban tölti be az ötvenet. Ő dr. Béres Sándor, a TF-en tanít és kivételes képességű sportoló. Soha nem hagyta abba a versenyzést, fizikailag is remek állapotban van és az anatómiai adottságai is nagyon jók. Magasabb nálam 15 centivel, ami a magasugrásban hatalmas előny. Ha ő indul, akkor azt hiszem 100-on csak második lehetek, de azt hiszem távolugrásban nagy verseny lesz köztünk, a magasugrást viszont mindenképp meg akarom nyerni.
Események
2024. december
-
- h
- k
- sze
- cs
- p
- szo
- v
-
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
- 30
- 1
-
-
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- 8
-
-
- 9
- 10
- 11
- 12
- 13
- 14
- 15
-
-
- 16
- 17
- 18
- 19
- 20
- 21
- 22
-
-
- 23
- 24
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
-
-
- 30
- 31
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
-