Ott került ugyanis megrendezésre a hagyományos Porzó István Emléktorna. Az ilyen tornák sajátossága, hogy rövidített játékidővel zajlanak a mérkőzések, és a játékosok minimum életkora 35 évben van meghatározva. Az elszántság, a presztízsharc szintén jellemző ezekre a találkozókra. Nem történt ez másként most sem.

Az első mérkőzésen a szerb KK Topoja nagy csatában verte a házigazdákat. Ezután következett a régi időket idéző rangadó, a Baja - PVSK mérkőzés. A házigazdáknál valamennyi játékos komoly NB I-es múlttal rendelkezik, köztük a több, mint száz válogatottságot elérő Likár, illetve Hosszú. Ennek ellenére a mieink végig vezetve, nagyon okos, rutinos játékkal 19 ponttal verték a Duna-partiakat (40-59). A harmadik mérkőzés a KK Topoja - PVSK találkozó volt hivatott eldönteni, hogy ki legyen a torna győztese. Végig kiélezett harc folyt a pályán, enyhe szerb fölénnyel. Kettő másodperccel a mérkőzés vége előtt, döntetlen állásnál egy faultot követően két büntetőhöz jutott a Topoja. A játékosuk keze nem remegett meg, és mindkét büntetőjét értékesítette. Természetesen vasutas időkérés, egy gyors megbeszélés, és óriási elszántság látszott a játékosok arcán. Oldalbedobás, kettősblokk, és a blokkból kilépő Móricz, aki mindkét mérkőzésen kiemelkedőt nyújtott, biztos kézzel emelte be a triplát, a dudaszó pillanatában.

Nagy volt az öröm, hisz Baján tornát nyerni mindig nagy siker. Ahogy az ilyenkor lenni szokott a mérkőzések után közös vacsora, egymás ugratása, baráti beszélgetések finom borok és sörök kíséretében. Közben természetesen a kupa átadására is sor került melyet a csapatvezető Glöckler László vett át és emelt a magasba.

A szép sikert elért csapat tagjai a következők voltak:Játékosok: Horváth, Kövecses, Lázár, Máté, Móricz, Mozsgai, Takaró, Edző: Vojtek Aurél.

A beszámolót Vojtek Aurél segítségével készítettem: Nyilas László