1942. március 7-én született Makón. Mint minden gyerek akkoriban, reggeltől estig kint mozgott a szabad levegőn. Azt még nem tudta, hogy a sport lesz az élete, de számara természetes volt a mindennapi testedzés.

Középiskolásként már három sportágat űzött, a focin kívül a kézilabda és az atlétika is szerepelt a listán a válogatott keretbe is bekerült, gátfutóként. Nem vették fel a Testnevelési Főiskolára, Pécsre került, és mivel jól ment a védés, a PEAC-ban lett labdarúgókapus.

A diploma megszerzése után Sellyére került gyakorlatra, a gimnáziumba. Később Pécsre, Fehérhegyre, majd Újmecsekaljára helyezték. Végezetül a Testnevelési Általános és Sportiskolában, közkeletű nevén TÁSI-ban kötött ki 1976-ban. Később a Komarov Gimnázium következett. A PMSC megalakulásával pedig létrejött egy befogadó egyesület, egyszóval az 1970-es években minden adva volt a jó munkához és a kiemelkedő eredményekhez.

1983 januárjában került a PVSK-hoz módszertani helyettesként, majd szakmai elnökhelyettes lett. Nagyon sokat tanult, hiszen például a dzsúdót és táncot is meg kellett ismernie, mint sportágakat, az utolsó öt évben csak az atlétákkal foglalkozott. Ő maga is sokat tanult a PVSK- nál, később pedig megpróbált visszaadni valamit ebből az ismeretanyagból. Ötvenöt évesen hagyta abba a sportot, sok sportágat kipróbált, kézilabdázott, focizott, kosárlabdázott, atlétikában a PVSK-val még csapatbajnokságokra is eljutott.

Nagyon sok elismerésben részesült, egyebek mellett oktatási minisztériumi dicséretet is kapott. De a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést is kiérdemelte. Nagy részt vállalt a városi és országos diáksportversenyek szervezésében is.

1990-ben érdemelt ki a Mestertanári címet, de elmondása szerint nagyon örült a PVSK 2007-ben átnyújtott Aranygyűrűjének is. Dolgozott az ifjúsági válogatottnál másodedzőként. Tanári Aranykatedra-díj, Pécs Testnevelés és Sport Díja, a Diáksport Tanács és az Ökölvívó szövetség díjai mind fontosak voltak életének. Mindig hajtotta az elismerés utáni vágy, ez részben a családból eredt, hiszen a szülei, és főleg a nagymamája (Kisjankó Borbála, az egykori híres matyó hímző asszony), sok elismerést kaptak. Azt vallotta, ha valaki nem lehetett élsportoló, akkor edzőként vágyik a dicsősségre.

Gáspár Gábor 2019. május 26-án, rövid betegség után hunyt el.