„Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat…” (Edda Művek – Lelkünkből)

Hihetetlen, de lassan fél éve nincs közöttünk…

Tihanyvári László, a népszerű Tihi, hagyott itt minket hat hónappal ezelőtt. Számtalanszor feltettük már a kérdést: miért? Miért van az, mindig azok mennek el, akik után hatalmas űr marad, akiknek elvesztése mélységes fájdalommal jár, miért van az, hogy mindig csak a jók mennek el?!
Sajnos, nincs mit tenni, az űr, a fájdalom marad, viszont az életünk megy tovább. Annyit tehetünk csak, hogy nem engedjük elveszni szertettünk, szeretteink emlékét. Nos, így tettünk, így teszünk. Rónai Istvánnak, a PVSK élő legendájának kezdeményezésére, egykori nagyszerű kapusunk és edzőnk Tihanyvári László emlékére emléknapot szervezett a PVSK. Rónai Istvánt, az ötletgazdát és fő szervezőt az emléknapra tervezett programok mellet egykori játékosáról is kérdeztük.

- Ha azt mondom Tihanyvári Laci, mi a legelső emlék, ami eszébe jut?
- Laci az a játékos, akivel az edzői pályám során a legtöbb időt töltöttem együtt. Már 1974-ben, amikor a PMSC serdülő csapatának edzője lettem, Laci volt a kapusom. Felnőtt játékosként 1986-ban a Komló csapatában is együtt dolgoztunk, majd következett a PVSK. 1990-től 2000-ig dolgoztunk együtt, előbb kapusom volt, majd edző lett. Tizenegynéhány évet eltöltöttünk itt a PVSK-nál is együtt. Azt kell, hogy mondjam, hogy játékosként, edzőként és emberként is mindig megállta a helyét. Mindig hozta magát, lehetett rá számítani.

- Milyen kapus, milyen ember volt Tihi?
- Amikor 1990-ben edzőként átvettem a csapatot akkor Laci volt annak a csapatnak a kapitánya. Minden edzőnek azt kívánom, hogy ilyen csapatkapitánya legyen! Tudott bánni a játékosokkal és mindig ki is állt értük. Igazi vezére volt annak a csapatnak. Nagy része volt abban, hogy megnyertük a bajnokságot és felkerültünk az NB III-ba. Később edző lett, azt kell hogy mondjam, ott is megállta helyét, volt hozzá érzéke, pillanatok alatt felmérte, hogy melyik taktikai elem lesz az adott szituációban a legkifizetődőbb. Hogy milyen ember volt? Tudjuk, hogy évekig vendéglátózott, és ott is megállta a helyét, csapataiban mindig hangadó volt, igazi vezéregyéniség, de számomra leginkább jóbarát! Egy jószándékú, segítőkész embert ismertem meg benne.

- Akinek tiszteletére, az ön kezdeményezésének eredményeként most emléknapot szervezünk. Mi a pontos menetrendje az emléknapnak?
- Laci tavaly december 10.-én hagyott itt minket, akkor éppen tombolt a covid, sajnos nem tudtunk méltó képpen megemlékezni róla, de már akkor eldöntöttük, hogy amint változik a helyzet azonnal sort kerítünk rá. Mivel Laci a Komló csapatát is erősítette ezért döntöttünk úgy, hogy a PVSK – Komló mérkőzés előtt kerítünk erre sort. Vagyis április 30-án, 13 órakor találkozunk a Verseny utcában. Három korosztály, három csapat, Tihanyvári Laci pályafutását meghatározó csapatok tagjait hívtuk meg. Az 1990-es korosztály, az 1986-os komlói csapat, valamint Laci edzői pályafutását sem felejtettük ki, az ő általa edzett fiatalabb nemzedék tagjait is meghívtuk, azokat, akik a keze alatt pallérozódtak. Azzal kezdünk, hogy Laci csapatinak meghatározó tagjai mondanak néhány szót egykori csapattársukról, megemlékezve ezzel Laciról. Természetesen nem maradhat el maga a játék, a foci sem: két csapatot alakítunk ki az egybegyűltekből és lejátszunk egy kétszer húsz perces meccset Laci emlékére. A meccs után pedig közösen megnézzük a PVSK – Komló mérkőzést, amit Tihanyvári Laci emlékére egyperces gyászszünettel kezdünk. Akit nem felejtünk el az velünk marad!

Tihanyvári Laci, nem feledünk!