- Hogy kerültetek fel a legmagasabb osztályba?
-- Két évvel előtte megnyertük az NB III-as bajnokságot. és felkerültünk az NB II-be. Mint afféle illemtudó újonc csapat, az 1978/79-es bajnokságban biztos bennmaradást tűztük ki célul, de menet közben megjött az étvágy! Sorra nyertük a meccseket, és egy idő után a tabellán az élbolyban álltunk, majd a Sopron elleni győzelem utáni vacsorán a fiúk előadták, hogy, ha már ilyen jól szerepelünk, tűzzünk ki nagyobb célt. Mit mondjak, ez nekem sem volt ellenemre….

- Meddig szerepeltetek a legmagasabb osztályba?
-- Sajnos, csak egy évet (1979/80-as év: A szerk.: Ny.L.) pedig olyan csodálatosan indult a dolog! Első meccsünkön megvertük a Honvédot 2-1-re, a Verseny utcában 12.000 néző előtt. Így utólag azt látom, hogy a nagyok ellen Honvéd, Fradi, Újpest jól szerepeltünk, de a kiesési riválisok ellen /Salgótarján, ZTE / nem! És ez sorsdöntő volt!

- Kik voltak akkor a játékosok, és tartod-e a kapcsolatot velük?
-- A Honvéd elleni kezdő ugyanaz volt, mint akik az NB III-ban bajnokságot nyert. Sulyok, Hüber, Tallósi, Szabó,Németh, Kaszás, Tóth, Grünwald, Kresz Laci, és a többiek már a harmadik osztályban is játszottak. Egy ideig összejártunk, aztán az idő múlásával ritkultak a találkozások. Sajnos néhányan már nincsenek köztünk, de van, akivel ma is személyesen találkozom, másokkal meg néha telefonon beszélünk. Azt mondhatom, sokunk számára életünk legszebb élménye volt az az egy év.

- Helyi rangadók?
-- Nézd, a két meccs a PMSC-vel, szép élmény. Az elsőt, nagy közönség előtt, egy buta szabálytalanság utáni büntetővel veszítettük el 1-0-ra. A másik meccsen sajnos simán kikaptunk, de ekkor már eldőlt, hogy búcsúzunk az NB I-től.

- Legkedvesebb emlék, mérkőzés?
-- Szép emlék volt az egész, de ha egy meccset kell mondanom, akkor a Honvéd elleni nyitó győzelem volt a legszebb élményem.

- Mi volt a jó szereplés titka?
-- Sok tényező játszott közre. Mi lénygében azokkal a játékosokkal játszottuk végig az NB I-et, akikkel az NB III-at megnyertük. Mivel erőnlétünk jó volt, a lelkesedésünk pedig óriási, ezzel tudtuk ellensúlyozni a nagyobb technikai tudást, és a rutint.
A másik egy játékrendszerben történt változtatás! Mi az NB II már azt játszottuk, hogy a négy védő előtt négy középpályás volt, mivel úgy gondoltam, hogy a középpályán felfutó emberek kellenek, akik a védekezés mellett a támadásban is hatékonyan segítenek. És voltak egy fantasztikus befejezőink, a Stájer Pista, meg Réfi Gabi, amíg nálunk voltak, ők sok gólt lőttek. És ne feledjük, akkor nagyon sok támogatást kaptunk a MÁV-tól. Étkezési, utazási kedvezmények, az edzésfeltételek biztosítása, /akkor 11 ember dolgozott a Vasútnál!/, mind-mind hozzájárultak a közös sikerhez. Mi már NB III-ban is edzettünk kettőt délelőtt, ez biztosította a jó erőnlétet.

- Neked mit jelentett ez az egy év?
-- Életem legszebb időszaka volt! Mindent kihoztunk egymásból a játékosokkal, amit csak lehetett. Én úgy fogalmaznék, megajándékoztuk magunkat. Mindig nagyon szoros eredményeket játszottunk. A PVSK család nagy sikere is volt ez, büszke vagyok, hogy részt vehettem benne, talán ez is benne volt az „Aranygyűrű” kitüntetésben, amire ma is nagyon büszke vagyok!

- Nyugdíjasként van még kapcsolatod a mai focival?
-- Ettől a játéktól nem lehet elszakadni! Nagyon sok feladatot végeztem az elmúlt időszakban, jelenleg szövetségi ellenőr vagyok, és ha tehetem, ott vagyok a meccseken, hiszen amit ettől a sportágtól, ezen belül is a PVSK-től kaptam, az életem legszebb időszaka volt.

Nyilas László