Az egészségével szerencsére minden a legnagyobb rendben van, és még az ízületei is jól működnek. Hiába lett a mögöttünk hagyott szombaton 75 éves Verbőci József, a PVSK korábbi remek játékosa – aki ifi válogatott is volt –, arra törekedik, hogy megfelelően karbantartása magát.

- Miközben látom azt, hogy a hozzám hasonló korú, korábbi kosarasoknak fémcsavarok vannak már a végtagjaiban, és protézissel élnek együtt, nekem nincs okom a panaszra – mondta érdeklődésünkre Verbőci. - Jól érzem maga, igaz, azért amikor 75 lesz az ember, abban azért van egy kis szomorúság is. Hiszen látom azt, hogy egykori csapattársaim közül sokan már nincsenek is köztünk, az idő pedig csak múlik. Ugyanakkor az a része ennek a napnak, amit a családdal, ünnepelve tölthet az ember, fantasztikus! Most a hétvégén egyrészt a vitorlásomat kellett szerelni, másrészt össze tudott jönni a család. A lányaim, a vőm, az unokám.

És bizony a felsorolásból mindennek van jelentősége. Ott van például a vitorlás-javítás. Megtudtuk, hogy Verbőci József már a 70-es évek óta vitorlázik, akkor még Miskolcon lépett be az ottani szakosztályba. A hobbiból pedig később szenvedély lett. Kosaras pályafutása után egyre több időt szentel az új szerelemnek, 1994-ben még országos bajnoki bronzérmet is szerzett vitorlással. Az évek során egyre nagyobb, komolyabb hajókat tudott magának venni, a mostani, jó másfél tonnás járművet a Magyar Vitorlás Szövetség elnökétől, Kollár Lajos professzortól vásárolta.

- Muszáj valamivel foglalatoskodni, illetve ez is testmozgás – mondta mosolyogva egykori kiválóságunk. - Ezen kívül a Mandulásba is rendszeresen járunk, hogy karban tartsam magamat. Tudják, amikor az ember nyugdíjas lesz, nagyon sok mindenre lesz ideje. Például enni is. Na, ezért kell azért valamelyest odafigyelni.

A lányának is besegít, hiszen sokszor vigyáz unokájára. Azt mondta, hogy a szülőség bizony olyan, hogy olykor sokat kell dolgozni, de erre vannak a nagyszülők. Ő pedig bizony van, lehet rá számítani. Az idejét azonban nem csak hobbi és a család teszi ki, hiszen szakmájának is él. Tudományos munkájával továbbra is foglalkozik, a közelmúltban épp az olajgenetikáról írt egy szakcikket.

- Azért a kosárlabda szeretete is megvan még – árulta el Verbőci. - Bár meccsekre jó ideje nem nagyon járok már ki, mert felbosszantanak az időnként obszcén dalt éneklő szurkolók, vagy akár a nem épp a helyzet magaslatán lévő bírók, de most a hosszú kihagyás után a Zalaegerszeg ellen ki szerettem volna menni. Végül a vitorlás-szerelés és a családi ünnepség miatt ez nem sikerült, de felvételről megnéztem a meccset. Hogy is mondja... Azt látom, hogy ebben a pécsi csapatban is nagyon sok munka van, azonban sajnos azt tudomásul kell venni, hogy manapság az éri el a jó eredményt, akinél ott van a pénz. Ettől függetlenül szurkolok a PVSK-nak. Bár a mai kosárlabdával alapvetően is vannak problémáim. Régen sokkal tisztább volt a játék, elég, ha annyit mondok, hogy a mi időnkben a taktikai szabálytalanság fogalmát nem is ismertük, és faultolni bizony szégyen volt. De ez a világ már más. Azt azonban minden sportágban nagyon szívesen figyelem, ha egy csapat sok-sok magyar játékosra épít. Idehaza ezért a Falco, vagy fociban a Paks nekem nagyon szimpatikus.