Vezette: Földházi, Papp, Győrffy (Dr. Valovics).

PVSK-Veolia: Pongó 5/3, Taylor 11/6, Antóni 6/6, Csirics 22/9, Horti 8/6. Csere: Budimir 9/3, Wright 2, Demeter 5/3. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Körmend: Bardford 11/3, Price 4, Thames 22/63, Ferencz 12/6, Hammonds 3. Csere: Csorvási 10, Németh 2, Lajsz. Vezetőedző: Matthias Zollner.

Egy elődöntő negyedik meccse lázba tud hozni egy egész várost, ez nem is vitás. Nagy örömmel konstatálhattuk, már vagy húsz perccel a Körmend elleni mérkőzésünk előtt, hogy Pécsett pont ez történt. Már ekkor jó ezerötszázan ott voltak ugyanis a Lauber Dezső Sportcsarnok lelátóin, és mivel csak jöttek és jöttek az újabb szurkolók, garantált volt már ekkor a telt ház. A lelátón ott feszített egy óriási molinó is, az „Álmodtunk egy világot magunknak, itt állunk a kapui előtt!” felirattal. Ez tökéletesen össze is foglalta mindazt, amit számunkra jelentett ez a csata. Persze azért azt is tudtuk jól, hogy a kapuk előtt egy igencsak izmos ajtónállón, nevezetesen az Egis Körmenden kellett túljutnunk.

Ennek érdekében viszont mindent meg is tettünk, már az első pillanattól kezdve. Antóni rögvest egy triplával adta meg az alaphangot, és gyorsan jött Pongó kosara is, így az 5-0-s kezdés kiváló hangulatot teremtett a csarnokban. Bizakodtunk is, hogy ismét elkapjuk a jó dobóformát, azonban az első negyed feléhez érve egyértelmű volt, hogy ez bizony nem lesz pontgazdag meccs. Miközben a Körmend rendre puskázta el helyzeteit, sajnos mi sem tudtunk élni a lehetőséggel. Igaz, hogy a vezetés nálunk volt, de közel sem volt megnyugtató az előny. Főleg, hogy az első tíz perc végéhez érve utolért minket ellenfelünk, és még a vezetést is átvette. De csak addig, amíg meg nem érkezett Csirics első triplája, rögtön a második negyed elején. Márpedig ezen a meccsen, ahol a védekezését mind a két fél alaposan megszervezte, egy-egy ilyen elsülő távoli óriási jelentőséggel bírt. Örültünk is neki , ahogy kell, de azzal is tisztában voltunk közben, hogy borzalmasan sok idő, idegeskedés és fordulat áll még előttünk. Akadt is ezekből, már az első félidőben is. Volt, hogy a játékvezetők videózták meg Demeter faultját és ítéltek ellene sportszerűtlen hibát, de szerencsére az is előfordult, hogy Csirics ugrasztotta talpra szurkolóinkat – már persze azokat, akik nem ugráltak eleve. A nagyszünet előtt kicsivel pedig jött a velőtrázó hangrobbanás, ugyanis hibátlanul kijátszott akció végén Demeter a sarkból dobott egy hármast, ezzel pedig kialakult az addigi legnagyobb különbség, tíz ponttal vezettünk. Igaz, hogy Ferencz visszakézből egy triplával szűkítette a körmendiek hátrányát, de az azért jót sejtetett, hogy az első félidőben mindössze 28 pontot engedélyeztünk ellenfelünknek.

Arra azonban számíthattunk, hogy a vendégek nem fognak végig olyan rosszul dobni, mint az első két negyedben. A harmadik negyed elején el is kezdett lassan apadni az előnyünk. Ferencz is betalált kintről, ekkor pedig már csupán egyetlen ponttal álltunk előrébb. De nem sokáig, Csorvási 2+1-es akcióját követően ugyanis már futnunk kellett az eredmény után. Még szerencse, hogy Budimir a lehető legjobbkor találta meg a dobóformáját, bevágott ugyanis egy nagyon fontos trojkát. Ha pedig ez nem lett volna elég ahhoz, hogy Matthias Zollner időt kérjen, Pongó gondoskodott róla – ő is kintről volt eredményes. A mínusz kettőből így lett szűk egy perc alatt plusz négy. Mondjuk 5 másodperccel a harmadik játékrész vége előtt azért így is nagyon tudtunk örülni annak, hogy Hammonds ellen támadót fújtak a bírók, ekkor ugyanis ismét csak eggyel jártunk előrébb, 50-49 volt az állás. Antóni azonban gondoskodott róla, hogy ne így fussunk neki az utolsó tíz percnek, a dudaszóra még elhintett egy trojkát a sarokból. A negyedik negyed pedig kifejezetten jól indult számunkra, a körmendi pad reklamálása miatt ugyanis egy Csirics-büntetővel kezdődött a játékrész, majd szép munkával 57-49-re alakítottuk az eredményt. Itt azonban sajnos jött egy komolyabb megtorpanás. Támadásban nem nagyon volt ötletünk, hogyan játsszuk ki ellenfelünket, a Körmend pedig szívós játékkal lassan megfordította az eredményt. Egész konkrétan egy 11-0-s szériát hoztak össze Ferenczék, amit végül Taylor szép betörés végén szerzett kosara tört meg. Nagy szükség is volt erre, hiszen már az utolsó négy percen belül jártunk. És még hol volt a vége... Az utolsó két percre úgy fordultunk, hogy eggyel még mindig a Körmend állt jobban. Ekkor azonban, szinte varázsütésre minden elkezdett tökéletesen működni. A védekezésünket úgy lezártuk, mint a legbiztonságosabb retesz, közben pedig Budimir egy elcsent labdával valami hihetetlen morajlás közepette száguldott végig a pályán, és fejezte be kosárral az akciót. Amikor még lett volna esélye fordítani a vasiaknak, akkor jött egy labdaszerzés Pongótól, majd egy fault Csirics ellen, ő pedig minden rutinját elővéve bedobta mind a két büntetőt. Ez pedig azt jelentette, hogy megnyertük az elődöntő negyedik meccsét.

Az a támogatás, amit a lelátóról kapott csapatunk, egészen elképesztő volt. Az elsőtől az utolsó pillanatig zengett a csarnok, a végső dudaszó után pedig kezdődhetett az ünnepség. Meg is érdemelték a fiúk, hiszen bár a fináléba jutás még nem dőlt el, az álmok kapuján még nem sikerült belépnünk, de innen már csak centiméterek választanak el minket. Szerdán, Körmenden jöhet a mindent eldöntő ötödik meccs (az M4 Sport élőben közvetíti). És ha már kétszer egymás után sikerült legyőznünk Matthias Zollner csapatát, mégis, miért ne jöhetne össze harmadszor is...?

Csirke Ferenc: - Gratulálok a csapatnak és a közönségünknek is. Fantasztikus volt ez a hangulat, ennyi ember régen volt a Lauberben meccsen. Nagyon boldog vagyok, hogy nyertünk, ez egy nagyon fontos mérkőzés volt számunkra. Szerdán két fáradt csapat fog találkozni, és az fog nyerni, aki jobban dob. Ma a triplákat mi jobban dobtuk, ezzel tudtunk nyerni. Hat napon belül Körmenden másodszor nyerni az extra kategória lenne, de ha mát itt vagyunk, szeretnénk döntőbe jutni.

Pongó Máté: - Egylabdás mérkőzést játszottunk, amin talán a fáradtság is befolyásolta, hogy ilyen kevés kosár született mindkét oldalon. Úgy gondolom, hogy csapatszinten jobbak voltunk, és a triplákat is jobban dobtuk, talán ez döntött a mi javunkra. A közönségünknek köszönjük a támogatást, teltház előtt játszhattunk, ez nagyon sok erőt adott nekünk. Iszonyatosan küzdött az egész csapat, mindenki nagyon akarta ezt a győzelmet. 2-2, szerdán megyünk Körmendre, ott is mindent meg fogunk tenni a döntőbe jutásért.