Szeged: Boltics 10, Vágvölgyi 5/3, Ponjavics 31/9, Juhos 8/6, Sulovics 12. Csere: Krapics 10/6, Wirth 2, Kerpel-Frónius, Révész. Vezetőedző: Andjelko Mandics. PVSK-Veolia: Pongó 11/6, Taylor 18/3, Csirics 23/9, Budimir 17/9, Horti 8. Csere: Wrigth 7, Demeter, Antóni 2. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

A Szolnok elleni kupameccsünk után, még a vereség ellenére is lehetett okunk a bizakodásra, mert kimondottan jó játékkal rukkoltunk elő. Éppen ezért, bár a hosszú bajnoki pauza alatt azért jócskán akadtak kisebb problémáink – egy-egy sérülés, betegség –, mégis szép reményekkel vártuk a Szeged elleni, idegenbeli mérkőzésünket. Az első negyed arról tanúskodott, amiről edzőnk, Szentendrei Áron is beszélt a mérkőzés előtt: hazai pályán a Szeged bizony nagyon veszélyes ellenfél. Ebben a periódusban végig fej-fej mellett haladtunk riválisunkkal. Tíz perc után hárommal vezetett az SZTE, ami azért cseppet sem tűnt félelmetes előnynek. És a második játékrész be is bizonyította, hogy valóban nem az. Támadásban kifejezetten jól mentünk, Csirics, Budimir és Taylor is hozzátette pontjait a közöshöz, Pongó pedig ezúttal a gólpasszok terén vitte a prímet. Szépen lassan meg is fordítottuk az állást, és ami nem is olyan rég még mínusz három volt, az a félidőhöz érve már plusz három lett.

Persze ahhoz azért ez közel sem volt elég, hogy kényelmesen hátradőlhessünk. De szerencsére erről szó sem volt. Keményen küzdöttünk a nagyszünet után is minden egyes labdáért, és bár a hazaiaknál Ponjavics egészen elképesztő formát mutatott, Csirics azért megmutatta, hogy miért is jó az öreg a háznál. Idén már sokadszor állt csapatunk élére, és nagyon fontos pontjaival növelni is tudtuk az előnyünket. Sőt, ahogy közeledett a meccs vége, egyre inkább tűnt úgy, hogy csak jönnek elő csapatunkból az újabb és újabb tartalékok. Az addig inkább csak aszisztok terén jeleskedő Pongó kétszer is beköszönt kintről, és Wrigth is hozzá tudott tenni a játékunkhoz a palánk alatt. Tapintani lehetett, hogy ezen az estén semmi sem gátolhat meg minket abban, hogy begyűjtsük a győzelmet. És bizony így is lett! Tekintettel arra, hogy márciusban összesen hét meccs vár ránk, bizony nagyon jól jött, hogy ezt az erőltetett menetet egy szép, magabiztos győzelemmel kezdtük meg. Arról nem is beszélve, hogy november 3. után tudtunk ismét idegenbeli bajnokit nyerni. Ennél jobban nem is lehetett volna időzíteni a rossz sorozat lezárását.

A meccs lőlapját elemezve az pedig már csak hab a tortán, hogy Pongó egy izmos dupla-duplával zárta a találkozót (11 pont, 10 gólpassz), vagy, hogy Taylor (18 pont, 8 lepattanó), és Budimir (17 pont, 7 lepattanó) is közel járt ehhez. És akkor a 23 pontig jutó Csirics érdemeit még el sem kezdtük megénekelni.... Pedig bizony fényesen csengő melódia lenne belőle...

Csirke Ferenc: - Első félidőben a Szeged gyors indításokból sok könnyű kosarat dobott, a fordulat a nagyszünet után jött, amikor tíz ponttal megléptünk, és ezt a végéig meg tudnám őrizni. Nem kellett külön motiválni a srácokat a meccs előtt, le a kalappal a szurkolóink előtt! Nem szoktam kiemelni senkit egyénileg, de Andrija Csirics lehet, hogy nem olyan minőségű légiós, mint a Szolnok vagy a Falco légiósai, de sikerei helyszínén extra teljesítményt nyújtott, példakép lehet a fiatalok előtt.

Kameron Taylor: - Tudtuk, hogy nehéz meccs előtt állunk, és szerettünk volna bizonyítani az elmúlt találkozók után. A Szeged egy jó csapat, amelyet nehéz legyőzni, éppen ezért értékesnek tartom győzelmünket.