Vezette: Benczur T., Balog Gy., Minár L.

Kaposvár: Gibbs 23/12, Baki 5/3, Ivosev 10, Hendlein 7/3, Spica 21. Csere: Dunn 2, Tóth P. 5/3, Papp. Vezetőedző: Fekete Ádám. PVSK-Veolia: Durham 18/9, Brooks 16, Antóni 10/6, Budimir 7, Harazin 13. Csere: Supola 3/3, Bíró O.. 11/6, Simon K. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Valami olyasmitől tartottunk egy kicsit, mint ami a Kaposvár elleni, szezonbeli negyedik mérkőzésünk első negyedében történt. Sarlija nélkül felállva érződött, hogy nem nagyon tudunk mit kezdeni a somogyiak brutális palánk alatti triójával, Ivosevvel, Hendleinnel és Spicával. Fekete Ádám együttese pedig bizony könyörtelenül kihasználta az a pár percen át tartó tanácstalanságot, ami minket ebben a periódusban jellemzett. Az első tíz percben 12 pontot kaptunk a palánkok alól, és ha ez nem lett volna elég, Gibbs berámolt három triplát. Nálunk pedig bizony nem nagyon volt igazi válasz, bár Brooks és Durham azért igyekezett tartani a lépést, de az első negyed végén így is 30-18 állt a kaposvári csarnok eredményjelzőjén, ami valljuk be, nem volt túl szívderítő látvány.

A kétperces szünet azonban nagyon jót tett csapatunknak. Csirke Ferenc alaposan felrázta a mieinket, és olyan védekezést kaptunk elő a farzsebünkből, amire nem nagyon lehetett panasz. Öt perc alatt mindössze 4 pontot kaptunk, közben pedig szemre is tetszetős csapatmunkával elkezdtünk zárkózni. Sokatmondó, hogy hat játékosunk is betalált ebben a játékrészben, de azért Bíró és Antóni hármasánál már bizony volt okunk az ökölrázásra. Bíró Olivér játékát egyébként is jó volt nézni, a saját palánkunk alatt ekkor gyakorlatilag korlátlan úr volt, hat lepattanó halt el a kezében, ráadásul még labdákat is szerzett. A sors is úgy akarta, hogy a félidő végén ő csináljon egy fault plusz jót – mellesleg ezzel jöttünk vissza mínusz 14-ről, és alakítottuk 41-41-re a meccs állását.

És bizony most a harmadik negyed sem azt hozta, amit már oly sokszor, ezúttal nagyon összeszedetten, koncentráltan jöttünk vissza a pályára, és 44-45-nél, bő húsz percet követően, 2-4 után ismét megszereztük a vezetést. Ha pedig már megszereztük, az annyira tetszett nekünk, hogy nem is nagyon akartuk visszaadni. Mondjuk így is jött 3 perc, amikor csiki-csukiztunk a KKK-val, egyszer ők, egyszer mi vezettünk egy-egy ponttal. Aztán jött Supola triplája és Harazin fontos pontjai, a hullámzásnak pedig vége lett, és máris vezettünk. Néggyel, öttel. Sőt, tízzel is.

Az utolsó negyedben pedig jó ideig tartottuk is a 6-8 pontos különbséget. Aztán ahogy közeledtünk a végéhez, úgy csúszott be egyre több hiba mind a két csapat játékába. Még szerencse, mert eladott labdáink, rossz támadásink után a Kaposvár még egyszer puskázott el nagy ziccereket. Viszont az utolsó percbe érv így is oda lett az előny. Illetve, csak majdnem, egy pont ugyanis megmaradt. Ekkor pedig ki más zúdított volna be egy triplát a sarokból, mint Antóni Csanád! A végén még jött pár büntető, de a hármassal igazából eldőlt minden fontos kérdés.

Másodszor is legyőztük idegenben a Kaposvárt idén, ami hatalmas siker. Talán csak technikai vezetőnk, Kövecses József, alias Csőri nem volt maradéktalanul boldog. Egy fogadalmat ugyanis most kellett beváltani: 26 éves növesztett copfja ugyanis az enyészeté lett, az ünneplés közben ugyanis előkerült az olló, a copf pedig lekerült csőri kobakjáról.

Csirke Ferenc: - Mint Pakson, úgy most is bizonyították játékosaim, hogy szívvel és lélekkel lehet játszani ezt a játékot. Megint visszajöttünk -14 pontról és megint idegenben. Antóni a végén bedobta a triplát, ez lehet, hogy szerencsés volt, de a kulcs az volt, hogy vissza tudtunk jönni a meccsbe. A lepattanóknál is volt néhány szerencsés helyzet, de az első negyed után védekezésben is nagyon sokat tettünk a sikerünkért. Köszönjük azoknak aki most is elkísértek minket, nagyon sokat jelentett számunkra a támogatásuk!