Alba Fehérvár–PVSK-Veolia 123-84 (34-22, 29-13, 30-29, 30-20)

Kosárlabda-NB I., férfiak.

Alba Fehárvár: Medford 18/12, Vojvoda 10, Filipovity 29/9, Horne 18/3, Rakocsevics 4. Cs.: Thomas 19/12, Krivacsevics 8, Németh 4, Kass 5/3, Fazekas 8, Kertész, Párkányi. Vezetőedző: Alejandro Zubillaga.

PVSK-Veolia: Johnson 18/12, Frank 3/3, Plézer 3/3, Mokánszki 14/9, Dzseletovics 31/9. Cs.: Molnár M. 11/6, Radó 4, Harka, Rácz. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Már előzetesen is világos volt az Alba elleni évzárónk forgatókönyve. Ha nagyon tárgyilagosan próbáltuk meg ugyanis szemlélni az esélyeket, nagyjából egy izmos iramú edzőmeccsre számíthattunk, hiszen sérülések miatt Payton, Archibald, Antóni, Merkl és Németh nélkül utaztunk el Székesfehérvárra. Ennek fényében az első negyed első fele nem is nézett ki rosszul. Bár a hazaiak azonnal megszerezték a vezetést, és 6-7 pontos előnyt alakítottak ki, ennél jobban jó ideig nem tudtak minket leszakítani. Ehhez persze az is kellett, hogy pazar kinti dobóformával kezdtünk, Plézer triplája után ugyanis Mokánszki kétszer is betalált kintről, de nem sokkal később Johnson és Frank keze is elsült. A játékrész véghez közeledve azonban így is elkezdett nyílni az olló – igaz ekkor nálunk már a fiatal tehetségünk, Harka Szabolcs is pályán volt.

A 12 pontos különbség ellenére sem nézett ki tragikusan a helyzet a körülmények ismeretében. Aztán a második tíz percben azért már kezdődtek a bajok. Nagyon sok labdát szórtunk ugyanis el, az Alba pedig gyors indításokból büntetett. Ráadásul a triplákat is elkezdték szórni Vojvodáék, így hamar húsz pont fölé kúszott a differencia, sőt, a félidő végéhez közeledve már a harmincat nyaldosta.

A tetemes hátrány ellenére azonban mégis nagy kedvvel vágtunk neki a második félidőnek, és tartalékosan is jó ritmusú harmadik negyedet hoztunk. Védekezésben a pazar dobóformát mutató Alba ellen sajnos szinte semmilyen ellenállást nem tudtunk mutatni, cserébe azonban ebben a periódusban mi sem maradtunk adósai az ellenfélnek támadásban. Dzseletovics és Johnson vitte a hátán a csapatot, szerb magasemberünket ekkor nem nagyon tudták megállítani a fehérváriak. A negyedben igazi pontzuhatagot láthattunk, amit végül 30-29-re nyert ellenfelünk.

Az utolsó tíz percben aztán jött egy jó 4 perces időszak, amikor úgy tűnt, megrogytunk. Ekkor úgy rohant át rajtunk az Alba, mint kés a vajon. Azért egy időkérés után kicsit már összeszedettebbek voltunk, legalább támadásban. És bár jócskán benne volt, hogy akár 50 pont körüli is lehet a vereség, az utolsó percekben megint jött néhány kinti találat, így valamicskét tudtunk szépíteni a végén.

Ilyen felállásban sokkal többet nem is várhattunk. Ha azonban valaki a szezon elején azt mondja, hogy 50 százalék fölött dubjuk majd a triplákat Székesfehérváron és szerzünk 84 pontot, aligha gondolta volna bárki is, hogy még így is nagyarányú vereséget fogunk szenvedni.

Persze ezen már kár polemizálni. Túl kellett esni ezen a meccsen. Most már arra lehet koncentrálni, hogy a január 4-i, Körmend elleni folytatásra minden hiányzónk ismét csatasorba tudjon állni.

Kapcsolódó hírek