Vezette: Benczur, Söjtöry, Kovács N.

PVSK: Durham 15/3, Supola 2, Demeter 2, Budimir 10/3, Sarlija 4. Cs.: Djukics 3/3, Simon K. 17/3, Harazin 4, Antóni 13/9, Dragasevics 2. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Szolnok: Perry 18/6, Vojvoda 14/3, Phillip 6/3, Milosevics 8, Tóth Á. 10. Cs.: Andrics 7, Ford 21/6, Polyák 7/3, Kovács P., Frikker, Rudner.. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Erre vártunk már nagyon rég: elkezdődött végre a bajnokság, újra tétmeccsen szurkolhattunk kedvenceinknek a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Azt azért gyorsan hozzá kell tenni, nem a leghálásabb ellenfél került az utunkba elsőre. A Szolnoki Olaj KK bombaerős kerettel rendelkezik, és bizony a mérkőzést úgy is kezdte Dragan Alekszics együttese, ahogyan azt nagyjából el is várja az ember egy Szolnok-szintű csapattól. Nagyon keményen védekezett ugyanis a vendéggárda, alig hagyta levegőhöz jutni Budimiréket – ennek pedig sok pontatlanság és rossz dobási kísérlet lett az eredménye az oldalunkon. Közben ugyan nem szórtak meg minket Vojvodáék, de 2-8-nál azért már időt kellett kérnie Csirke Ferencnek. Ez azonban csak ideig-óráig vezetett eredményre. Pár perc alatt ugyan visszajöttünk az Olajra, könnyen egyenlíthettünk is volna, de a negyed vége már a Tisza-partiaké volt, így tíz perc után nyolc ponttal vezettek.

A folytatás is nagyon hasonló volt. Miközben a vendégek mindig meg tudták magukat rázni támadásban, nálunk elég hullámzó volt a játék. Antóni világ végéről bedobott hármasa után például csak négy volt közte, de amikor Perry ment át a védelmünkön, mint kés a vajon, már újra közel tíz volt a különbség. Ez pedig a félidőhöz közeledve kezdett is stabilizálódni. Sőt, inkább apránként tovább nőtt a differencia. Nagyon sok volt a pontatlanság a játékainkban – igaz, a Szolnok is brutálisan keményen védekezett –, a büntetőket is ki-ki hagytuk, és bár Budimir fej fölötti hátra-passz Harazinnak így is zseniális látvány volt, igazán azért nem tudtunk örülni ennek, hiszen a nagyszünethez érve 17 pontra duzzadt az Olaj előnye.

Ezet után csodát már nem vártunk a második félidőtől, de a harmadik negyedet úgy kezdtük, hogy azért titkon mégiscsak elkezdtünk bizakodni: talán még vissza lehet jönni a meccsbe. Antóni Csanád percei után ugyanis a húsz körüli hátrány már újra csak tíz volt. Mire azonban kettőt pislogtunk volna, máris 47-65 állt a táblán. Valahogy azt érezte az ember, hogy hiába dobunk egy fontos hármast, hiába szerzünk meg egy-egy labdát és viszünk végig egy gyorsindítást, a Szolnok akkor is mindig egy kicsivel jobban jön ki a dologból. Perry és Vojvoda olykor olyan helyzetekből talált be, ami más játékosnak valószínűleg nem is lenne helyzet. Így pedig borzalmasan nehéz dolgunk volt.

Az utolsó negyednek tizennyolc pontos hátrányból vágtunk tehát neki, és sajnos bármennyire is szerettünk volna nagyot álmodni, ennek ma este nem sok értelme lett volna. A Szolnok elképesztő magabiztossággal használt ki minden egyes lehetőséget, ami előtte adódott, nálunk pedig sajnos hiányzott az az extra, ami egy ilyen ellenféllel szemben elengedhetetlen a sikerhez. Simon Kristóf ponterős játékát azért jó volt látni, mint ahogyan az is nagy tapsra sarkallhatott minket, hogy Drgasevics Veljko az utolsó percekben nem csak lehetőséget kapott Csirke Ferenctől, de élt is vele – nagyon szép, lendületes betörés után szerzett pontokat.

Elsőre tehát nem sikerült nyernünk az idei bajnoki kiírásban – de kétségbe esésre aligha van okunk.

Csirke Ferenc: - A Szolnok bizonyította, hogy nem véletlenül jutott túl egy erős török csapaton az európai kupában, mi az első félidőben eldöntöttük a javára a mérkőzést a sok kihagyott büntetővel, ziccerrel és triplával. Van miben javulnunk, de ilyen erősségű csapattal nem találkoztunk a felkészülés során.

Dragan Alekszics: - Pécsen mindig nehéz vendégként pályára lépni, most fiatal csapatot építenek, mi kicsit fáradtak voltunk, de elégedett vagyok a látottakkal.