Vannak olyan bejelentések, amelyek igazán különlegesek. Például amikor egy klubikon tér vissza a csapathoz, mint most. Együttesünk vezetősége ugyanis a mai napon megállapodott Tóth Norberttel, így a válogatott erőcsatár nálunk fog játszani a szeptember végén startoló szezonban. Vele kapcsolatban az biztosra vehető, hogy nem lesz szüksége GPS-re, hogy odataláljon a PVSK sporttelepére.

Korábban ugyanis két felvonásban már lehúzott Pécsett hét szezont, és amilyen kiváló emlékeink lehetnek nekünk róla, ugyanolyan jó szívvel emlékezhet ő is vissza az itt eltöltött esztendőkre. Hiszen a 2000-es évek közepén, még fiatal sihederként Orosz Lászlótól, Horváth Zoltántól és Sztojan Ivkovicstól tanulhatta meg a centerjáték csínját-bínját, hogy aztán pár évvel később már, mint Ivkovics játékosa ünnepelhessen Magyar Kupa-győzelmet és bajnoki ezüstöt a PVSK-val. Aztán 2009-ben Kecskemétre igazolt.

Olyan sokáig azonban nem kellett várni, hogy visszahúzza őt a szíve Pécsre, egy szezont követően ismét a játékosunk lett, és három éven át nem csak csapatkapitányunk, de vezérünk is volt. Amellett, hogy időközben számtalan alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban – részt vett a 2017-es kontinenstornán is –, megfordult az Albacompban, Körmenden, bajnok lett a Falcoval és játszott a Szolnoki Olaj színeiben is. Tavaly az NB I. B Zöld csoportjában szereplő Ceglédet erősítette, és az Újpestet legyőzve bajnoki aranynak örülhetett. Amikor új szerződése aláírása kapcsán beszélgettünk vele, a múltra való tekintettel felvetettük, hogy bár Budapesten született, és bejárta azóta a fél országot, azért mégis kicsit olyan, mintha hazatérne.

– Valóban – vágta rá régi-új magasemberünk. – Sőt, ez nem csak olyan, hanem én valóban hazatérek ide. Sokat nem kellett gondolkodnom, amikor a vezetők megkerestek, még ha az ember családdal már nem is ugrál úgy, mint tíz éve. Őszintén szólva az utóbbi pár évben párszor eszembe is jutott, hogy szép keretbe foglalná a pályafutásomat, ha vissza tudnék térni ide, ahol az élvonalban kezdtem, már 18 évvel ezelőtt. Megjegyzem, 2004-ben, amikor tinédzserként megérkeztem ide vonattal, Kövecses Józsi fogadott engem, aztán egy vele közös ebéddel indult el a pécsi létem az akkori Delta étteremben. Most, amikor visszajöttem, újra eltöltöttük az ebédet Csőrivel, bár az étterem neve már nem ugyanaz. Ezt viszont jó előjelnek látom. Az helyzet az, hogy azon kevés, nagyon szerencsés kosárlabdázó közé tartozom idehaza, akinek megadatott, hogy minden korosztályban bajnoki címet ünnepelhetett. Bevallom, azt korábban nem terveztem, hogy az NB I. B-ben is lesz erre lehetőségem, de ha már tavasszal a Cegléd színeiben a Zöld csoportot megnyertem, akkor most már a Pirost is jó lenne behúzni mellé. Itt a PVSK-nál azért sok az ismerős, játszottam már a legtöbb csapatársammal, vagy épp ellenük, csak a legfiatalabbakat nem ismertem eddig. Az biztos, hogy a nevek alapján a keret nagyon bíztatónak tűnik. Viszont keret, meg nevek még sosem nyertek bajnokságot. Annál inkább csapatok. Össze kell csiszolódnunk, igazi csapattá kell kovácsolódnunk, ebben a rutinommal igyekszem majd minél többet segíteni.

Ismerős arcokból mindenesetre nem lesz hiány Tóth Norbert számára, hiszen amikor legutóbb a PVSK mezében szerepelt, Bíró Olivér és Halász Ákos is a csapattársa volt. Most újra egy csapatban harcolhatnak majd a közös célért, ami egyértelmű: fel kell jutni az élvonalba. Mondjuk úgy, hogy most már három válogatott magasember erősíti keretünket, ez nem is tűnik túlzott elvárásnak.

Csapatunk kerete tehát most már végleges, Juhász Olivérnek és a szakmai stábnak a finomhangolás van még hátra a szűk két hét múlva kezdődő szezon előtt.