Vezette: Papp P., Farkas, Hervay.

PVSK-Veolia: Pongó 6, Smith 19/3, Diggs 13, Budimir 8, Aiken 15. Csere: Csirics 12/3, Antóni 11/9, Horti 8, Bíró L. 6/3, Dragasevics 4, Kocsis 1. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Szeged: Milisavljevics 17/3, Vágvölgyi 3/3, Wirth 5, Asbury 23, Krapics 2. Csere: Balmazovics 15/12, Kerpel-Fronius B., Kerpel-Fronius G. 1, Olasz 7, Mayer, Polányi, Balogh. Vezetőedző: Andjelko Mandics.

Szinte egy nagy, mélyről jövő, jóleső, kollektív sóhajtás moraját lehetett hallani a Szeged elleni bajnoki összecsapásunk előtt a Lauber Dezső Sportcsarnok lelátóin. Persze nem is csoda, hogy odaképzeltük ezt, hiszen láthatóan nagyon várta már mindenki, hogy végre tétmeccsen szurkolhasson Budimiréknek. Jó kétezren össze is jöttek a csarnokban, így abban biztosak lehettünk, hogy a hangulatra nem lesz majd panasz.

Mondjuk az sem gátolta ezt, hogy a meccs első kosarát Veljko Budimir szerezte meg, ráadásul egy büntetővel rögtön meg is toldotta a dupláját. Ugyanakkor ezt egy jó 3 perces rövidzárlat követte, támadásban ugyanis sorra puskáztuk el a lehetőségeinket – igaz szerencsére közben a Szeged sem tudott élni a lehetőséggel, így amikor Smith révén meglódultunk, nagyon gyorsan alakult az állás 10-2-re, így jött is vendég időkérés. Azonban ez nem törte meg a lendületünket, sőt, a rövid pauza után egy 9-0-s szériával folytattuk a meccset. Antóni triplája, vagy épp Aiken egykezes zsákolása után pedig már izzott is a csarnok. Az SZTE szinte semmit sem tudott kezdeni velünk, csak a két Kerpel-Fronius, Balázs és Gáspár beállása után tudta kicsit rendezni sorait ellenfelünk. A második negyedet így is 16 pontos vezetésről várhattuk. Sőt, Andrija Csirics futtából bevert triplája után már teljesen meg is nyugodtunk. Talán épp ez volt a baj, a Szeged ugyanis elkezdett felzárkózni, és ha nagy összeomlás nem is történt, azért 33-22-nél Csirke Ferenc mégis idők kért. Az ezt követő pár perc pedig igazolta is, hogy jól érzete edzőnk, valami nem stimmel. Merthogy az SZTE az időkérésünk után folytatta szívós felzárkózását. Egyre inkább kezdtek beesni Balmazovicsék dobásai, mi pedig kezdtünk elbizonytalanodni kicsit. Jöttek a fölösleges faultok, az elszórt labdák támadásban, így, amikor a második negyed feléhez értünk, már túl voltunk még egy időkérésen, a Szeged ugyanis benézett tíz pont alá. A félidő hajrája azonban már a miénk volt, hála főként Aiken és Csirics ponterős játékának. Amerikai centerünk gyakorlatilag bebizonyította, hogy bárhonnan indulva képes egy kézzel zsákolni – ez pedig nagy tetszést is aratott drukkereink körében. A negyedet ugyan így is a Szeged nyerte, de azért az 55-42-es félidei eredményre pillantva olyan nagyon rossz érzéseink mégsem lehettek.

Persze a nagyszünetben a védekezésünket rendbe kellett tenni, hiszen a második tíz percben 30 pontot rámolt be a Szedeák a gyűrűnkbe. Nos, a harmadik negyed elején nem úgy tűnt, hogy ezen a téren sikerülne előre lépnünk, Balmazovics és Asbury vezérletével ugyanis a Szeged rendre be tudta fejezni támadásait. Még szerencse, hogy elől mi sem vallottunk szégyent. Aiken kosárszaggató zsákolása után Antóni két trojkát is lehintett egymás után, így a helyett, hogy a attól kellett volna félnünk, hogy a Szeged megszorongat minket, már a húszpontos vezetés lebeghetett a szemünk előtt. Ami a harmadik negyed végére meg is lett, így viszonylag kényelmesen várhattuk a záró felvonást. Amit ráadásul remekül is kezdtünk, Smith ugyanis lubickolt a pályán, Bíró Levente meg estében, faulttal együtt is hárompontost dobott. Alig telt el több, mint három perc a negyedik negyedből, de már majd 30 ponttal vezettünk. Ez pedig bő öt perccel a meccs vége előtt arra sarkallta a két edzőt, hogy szépen lassan elkezdje becserélni a fiatalokat. Nálunk jött Dragasevics, sőt, még Kocsis Zalán is – de a Szeged is érezte, hogy kár nagyon erőlködni, így ott is színmagyar ötössel a pályán hozták az utolsó 5 percet. Mindenki boldog lehetett egy kicsit, hiszen a vendégek fiataljai be-be találtak, míg nálunk Dragasevics duplájával meglett a 100 pont is. Még így, hogy a meccs vége igazából már komolyabb tét nélkül zajlott is jó volt látni a találkozót, hiszen az utolsó percekben nem véletlenül zengett a „Ria-ria, Hungária” rigmus.

Ennél jobb kezdést nem is nagyon kívánhattunk. Nyertünk, szép megoldásokat láthattunk, és végre élesben szurkolhattunk a csapatnak. Csak így tovább!

Csirke Ferenc: - Így kell indítani a bajnokságot, ahogy a fiúk azt az első negyedben tették. Ez után a nagy különbség óhatatlanul eredményezett egy kisebb hullámvölgyet, azt hittük megvan a mérkőzés. A második negyedtől már a Szeged is elkezdett jobban játszani és vissza is jött a meccsbe, de a nagyszünet után már nem adtunk esélyt a vendégeknek. Gratulálok a csapatomnak a győzelemhez. Köszönjük a szurkolóinknak, hogy ilyen sokan kijöttek. Legközelebb csak két hét múlva játszunk, így ismét a felkészülésé lesz a főszerep.

Horti Bálint: - Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, biztos vezetést szereztünk. A második negyedben a Szeged felpörgött és meg is nyerte ezt a játékrészt, nyitott volt a mérkőzés. A szünet után az öltözőből keményen és agresszívan jöttünk ki, és a legjobb arcunkat mutatva magabiztosan hoztuk a meccset.