A bajnokság legfiatalabb játékosával Hőgye Patrikkal beszélgettünk, hogy miként és hogyan változtatta meg mindennapjait az hogy a Pécsi VSK-VEOLIA csapatába került mindössze 15 évesen és már két mérkőzésen pályára is lépett.

Mikor merült fel először komolyan, hogy a bajnokság legfiatalabb játékosaként komoly szerep jut számodra a Pécsben?

A nyár első hetében volt egy edzés a felnőtt csapat játékosaival, amit Dragan Alekszics tartott és úgy alakult, hogy nekem is részt kellett vennem rajta. Próbáltam minél jobban teljesíteni. Akkor még nem volt teljes a csapat, sok volt a fiatal játékos, de sikerült olyan teljesítményt nyújtani, ami megtetszett. Az edzést követően szólt a saját korosztályos edzőm, hogy Dragan Alekszicsnek tetszett, amit lát és szeretné, ha ott edzenék velük. Sokat dolgoztam a nyáron, külön és vele is, de most úgy látszik, megérte.

Mennyire nagy teher ez? Miként tudtál beilleszkedni a csapatba? Milyen a viszonyod a légiósokkal? Ugratnak-e a koroddal?

Inkább azt mondanám, hogy a nyomás nagy rajtam sokszor és emiatt néha nehezebb jól teljesíteni, de minden támogatást és segítséget megkapok, amivel sok terhet vesznek le rólam és ez megkönnyíti a dolgom. A csapatban szinte mindenki jól fogadott az első pillanattól, minden edzésen kapok újabb és újabb tanácsokat. Nem tagadom, az elején féltem, hogy “lenéznek”, de ez egyáltalán nem így volt. A tapasztaltabb Ruják Andrástól kezdve, Demeter Attilán át kapok segítséget, de a hozzám korban közelebb álló Meleg Gergőtől is kapok nagyon hasznos tanácsokat. Pár hét kellett és betudtam illeszkedni, a légiósokkal is kifejezetten jó a kapcsolatom.

Téma edzésen az életkorod?

Néha pár vicces beszólás azért szokott lenni, meg hát persze kulacsokat, labdákat edzéseken és meccsen én viszem, mert ez legfiatalabb játékos dolga.

Mit gondolsz miért neked szavazott bizalmat Dragan Alekszics a fiatalok közül?

Ezen én is sokat szoktam gondolkodni és talán a munka morálom, hozzáállásom lehetett a döntő, de erre a kérdésre talán csak ő tudja az igazi választ, mindenesetre hálás vagyok érte.

Mik a céljaid a közeljövőre, milyen távlati céljaid vannak?

Az, hogy fejlődtem-e az elmúlt hónapokban az nem kérdés, de egyelőre még nem sikerült annyit hozzá raknom a csapat játékához, amennyit szeretnék. Viszont 15 éves vagyok, nem most kell megváltanom a világot. Próbálok türelmes lenni magammal, hiszek benne, ha minden edzés alkalmával 101%-ot nyújtok akkor idővel a csapat is profitál ebből. Szeretnék benne lenni a korosztályos válogatott keretében továbbra is, hiszen, ha jól tudom hamarosan jön az Eb, amin jó lenne a csapattal jó helyezést elérni.

Szeretnék minél többet fejlődni, mivel a játék minden egyes elemében van hová, itt a PVSK-nál úgy érzem minden lehetőség adott ehhez, csak ki kell használnom. Hosszú távú céljaim vannak, de amíg lehet PVSK-nál szeretnék maradni. Ez a nevelő klubom. Fontos, hogy idővel még több játéklehetőséghez jussak a felnőtteknél. Ami nagy célom és álmom, az, hogy eljussak külföldre, Euroligába esetleg Amerikába játsszak.

Hogyan fogadta a családod, barátaid, hogy ilyen fiatalon élvonalbeli játékos lettél?

A családomtól minden támogatást megkaptam eddig. Rendkívül örültek mindannyian és mind nagyon büszkék rám. Szinte az összes barátomról elmondható ugyanez amiért mindenkinek nagyon, nagyon hálás vagyok.

Milyen iskolába jársz, okozott-e problémát az, hogy akár napi több edzésen kell részt venned?

A Pécsi Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános iskolába járok már lassan 9 éve és óriási szerencsémre ott is sok támogatást kapok és eddig az átlagaimat nézve semmi problémám nem adódott ebből helyzetből. A reggeli egyéni képzésekre is elengednek és, ha a meccsek miatt kell hiányoznom, az sem szokott gondot okozni.

Forrás: BB1.hu