PVSK-Veolia - NKA Pécs 75-89 (17-26, 23-14, 14-30, 21-19)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, döntő. 4. mérkőzés. Szamosi Nándor Sportcsarnok, 600 néző. V.: Tőzsér, Kovács, Győrfy.

PVSK-Veolia: Halász 1, Harler 22/3, Molnár M. 8/3, Bíró O. 2, Horti 4. Cs.: Németh A. 6, Antóni 10/6, Tóth N. 7, Bíró L. 5, Takács D. 10/6. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

NKA-Pécs: Kerpel-Fronius 9/9, Benke 8/6, Kollár 6, Meleg 21/9, Djordjevics 15/3. Cs.: Kovács P. 18/9, Lados 7/3, Rátvay, Scherer 2, Meszlényi 3. Vezetőedző: Ivica Mavrenski.

A kezdés előtt minden adott volt ahhoz, hogy megtegyük azt a bizonyos utolsó lépést. Hiszen 2-1-re vezettünk a fináléban, felszálló ágban voltunk, egy nagyon értékes sikerrel a hátunk mögött, és persze a Szamosi Nándor Sportcsarnok tömött lelátói is sok jóval kecsegtettek. Ilyen ráhangolódás után aztán hidegzuhanyként jött a kezdés, hiszen gyakorlatilag lemásoltuk az első hazai meccsünk elejét. Puhán védekeztünk, sok hibával támadtunk, és bizony a sérült Kerpel-Fronius is bevető NKA alaposan ki is használta mindezt.

Még az első negyed felénél sem jártunk, és már tízzel ment a vendéggárda, ráadásul rohant is tovább. Elsőre úgy festett, Szekulovics mester időkérése sem segít, aztán amikor elkezdte cserélgetni a pályán lévőket, valamelyest javult a helyzet. Antóni például a padról beszállva nem csak egy triplát hozott, hanem szokásos szívós védőmunkáját is, így hosszú percek után meg tudtuk állítani Meleget és Djordjevicset. A tetemes hátrányból kicsit faragtunk is, de tíz perc után így is 26-17-re vezetett ellenfelünk.

Világos volt, hogy gyökeres változásra van szükség, és második negyed meg is hozta azt. Saját palánkunk alatt elképesztő munkát végzett Tóth és Antóni, elől pedig a Halászt váltó Bíró Levente vitt lendületet a játékunkba. Harler elkezdte dobálni a pontokat, egy labdaszerzés utáni egykezes zsákolásával fel is jöttünk egyetlen pontra, sőt pár másodperccel később már nálunk volt az előny! Jöttek a lepattanók is, ment a szekér – igaz a külső dobásokkal hadilábon álltunk. Így is elléptünk kicsit, hiszen már 34-29 volt ide. A félidő végéhez közeledve aztán azért kicsit magához tért az NKA is, Kovács Péter igyekezett lelket verni csapattársaiba. Ennek eredményeként a nagyszünethez már döntetlennel érkeztünk meg.

Érezhetően hatalmas volt a feszültség, hiszen mi a bajnoki címért, az akadémisták pedig a túlélésért küzdöttek. Aztán a harmadik negyed nem csak rosszul indult, de rosszul is folytatódott. Ahogy teltek a percek, egyre húsba vágóbb volt, hogy gyakorlatilag képtelenek vagyunk pontot szerezni.

Harler egy-egy büntetőjén kívül teljesen erőtlenek voltunk támadásban, közben az NKA pedig olyan utazósebességet vett fel, amit képtelenek voltunk tartani. A vendégek közelről, és a triplavonalon kívülről is nagyon pontosak voltak, nálunk pedig sajnos senki sem tudott vezérré előlépni. Az NKA egyre távolodott tőlünk, a haramadik negyed végéhez közeledve volt, hogy már 22 ponttal is vezettek Kovácsék. Ekkor jött a pályára Takács, aki gyorsan egy szép betöréssel és egy triplával támasztotta fel a reményeket, de összességében így is borzalmas negyedet zártunk, 30-14-re húzta be ezt a tíz percet az akadémia.

És bár persze bízakodtunk, hogy jön még egy nagy feltámadás – Kollár kiállításánál talán több is volt pár pillanatra ez, mint puszta reménykedés –, de a rendkívül gyenge dobóformánk hamar megálljt parancsolt a lelkesedésnek. Kintről szinte semmi sem esett be, ami pedig még nagyobb baj, hogy rengeteg büntetőt is kihagytunk. Így pedig az NKA nyugodtan tudott ráülni az eredményre. Mínusz 13-nál, amikor még bő négy perc volt hátra, és épp két jól sikerült támadás után hoztuk fel a labdát, az utolsó szalmaszálat láthattuk magunk előtt lengedezni, de nem tudtunk betalálni, a túloldalon pedig jött Kovács hármasa. Itt pedig már tudtuk, hogy nem lesz bajnokavatás. Arra még várni kell két napot, a finálét ugyanis az ötödik meccs fogja eldönteni, vasárnap az NKA otthonában.

Nem vitás, hogy borzalmasan nehéz helyzetbe kerültünk ezzel, azonban nincs más hátra, mint még egyszer összekapni magunkat, és a legjobb formánkat előcsalogatni a sorsdöntő derbire. A bajnoki címet és a feljutás ugyanis nem adják olcsón, ez ma is kiderült.

Szrecsko Szekulovics: Gratulálok az akadémiának! Borzasztóan vágtunk bele az első és a harmadik negyedbe. Nem tudom, hogy miért izgultunk, ilyen rutinos játékosok, akik minimum 10 évet töltöttek el az A csoportban nem lehetnek ennyire görcsösek. Én vagyok az edző, biztos én hibáztam. Teljesen mást láttam a pályán, mint amire számítottam. 31-ből 6 triplát értékesítettünk, nem tudtunk semmit bedobni. Köszönöm a szurkolóknak, amit értünk tettek ma is!

Kapcsolódó hírek