Vezette: Földházi, Benczúr, illetve Rácz.

PVSK-Veolia: Pongó 8, Taylor 17, Csirics 15/3, Budimir 28/3, Horti 14. Csere: Demeter, Wright 6, Bíró L.. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Jászberény: Pitts 19/6, Brbaklics 9/3, Rakics 17/15, Czirbus 10, Pantelics 13. Csere: Ruják 2, Kerpel-Fronius 6, Fekete. Vezetőedző: Nikola Lazics.

Bár Csirke Ferenc, csapatunk vezetőedzője a Jászberény elleni negyeddöntős párharc előtt száműzte az öltözőből az „elődöntő” és a „Körmend” szavakat, azért szurkolóink elég sokat ismételgették ezt a két kifejezést. Hiába, mégiscsak tíz év után jutottunk a közvetlen közelébe annak, hogy bekerüljünk a bajnokság legjobb négy együttese közé. A Lauber Dezső Sportcsarnok lelátóin végignézve, és hallva a bemutatásnál felmorajló vastapsot, a Jászberény bizony nem számíthatott könnyed estére.

Az első percek alapján azonban világossá vált, hogy a berényiek bizony nem kiesni érkeztek Pécsre. Nikola Lazics legénysége ezúttal Alkeszandrov helyett Czirbussal a kezdőben állt fel, de ez nem tűnt minőségi visszaesésnek, ugyanis remekül kezdték a meccset a vendégek. Nekünk kellett jó négy perc, hogy felvegyük a ritmust, és átvegyük a vezetést. Ehhez az is hozzájárult, hogy Pantelics már az első negyed közepén kireklamált magának egy technikait. Ez nyilván csak tovább hevítette, az amúgy is elég forró hangulatot. Ellépnünk azonban nem sikerült, ugyanis Rakics és Pitts is betalált kintről, így az első negyed utáni 21-21-es állás tökéletesen meg is felelt a pályán látottaknak. Bízni bízhattunk benne, hogy a folytatásban megindul majd a szekér, de a berényiek olyan szívósan játszottak, hogy igazából esély sem volt a nagy rohanásra. Folyamatosan futottunk az eredmény után, igaz két pontnál többel nem vezetett ellenfelünk egyszer sem. Azonban arra, hogy hosszú idő után végre ismét nálunk legyen az előny, egészen a 17. percig kellett várni. Egy labdaszerzés után Taylor kétkezes, hát mögötti zsákolása azt is eredményezte, hogy Nikola Lazics időt kért. Mondjuk ennél jobban nem is jöhetett volna semmi a vendégeknek, hiszen a rövid pauza után villámgyorsan büntettek két triplával is, így bő két perccel a félidő vége előtt, 36-42-es állásnál már Csirke Ferencnek kellett magához rendelnie a csapatot. Ez annyiban hasznos is volt, hogy kicsit fegyelmezettebb lett a játékunk, de a hátrányon olyan sokat nem sikerült faragnunk. A nagyszünethez érve néggyel vezetett a Berény, így pokolian nehéz második félidőre számíthattunk.

A pihenő után egyértelművé vált, hogy rájöttünk, a szépség ezúttal másodlagos, csakis a kemény, szívós, akarattal teli játék vezethet eredményre. A védekezésünket szépen összekaptuk, közben pedig fokozatosan igyekeztünk a Berény nyomában loholni. Ez ment is, sőt, a harmadik negyed közepéhez közeledve, néhány labdaszerzés után végre lerohanásból is eredményesek tudtunk lenni. Budimir és Horti kosaraival pedig nem csak a vezetést tudtuk visszavenni, de négy ponttal meg is léptünk. Megnyugodni azonban nem volt időnk, a Jászberény ugyanis Pitts vezérletével újra átvette a vezetést rövid időn belül. A harmadik negyed vége azonban Veljko Budimirről szólt. Előbb egy triplát vágott be a sarokból, majd háromszor egymás után is ő fejezett be két ponttal egy-egy akciót. Így Brbaklics negyed végi hármasa arra volt jó a vendégeknek, hogy 68-65-re feljöjjenek. Az utolsó negyed elején aztán olyat láttunk, amit nagyon ritkán szokás. Az addigi nyögvenyelős, brusztolós, sok hibával tarkított játék egy csapásra egyenesedett ki. Sorra védekeztük ki a Jászberény támadásait, és közben egymás után jöttek a pontok elől. Szinte nem is akartunk hinni a szemünknek, de amikor az utolsó öt perchez értünk, már 79-65-re vezettünk! Igen, egy 11-0-s szériával törtük rommá a vendégek reményeit, ami láthatóan meg is viselte őket. Előbb Pitts pontozódott ki úgy, hogy már ezt követően kapott egy technikait, majd Brbaklics gyűjtötte be ötödik hibáját. Innentől már igazából nem nagyon maradt nyitott kérdés.

Az mellett, hogy szurkolótáborunk végigénekelhette, tapsolhatta és ugrálhatta a hátralévő öt percet, már csak azért kellett egy kicsit izgulnunk, hogy Veljko Budimirrel minden rendben legyen. Csapatkapitányunk ugyanis az utolsó negyed nagy részét már a kispadon töltötte, a csípőjében becsípődhetett valami. Olyan nagy baj azonban csak nem történhetett, mert amikor a negyven perc végéhez értünk, és elkezdődhetett a végül magabiztos, 88-76-os győzelem, a 3-0 és a továbbjutás ünneplése, akkor már ő is csatasorba állt. Olyannyira, hogy jó negyed órával a meccs vége után már csapattársaival együtt szaladt fel a lelátóra, hogy a szurkolóinkkal együtt tombolja egy kicsit ki magát. Volt is miért. Elvégre épp egy évtizeddel ezelőtt történt olyan, ami most. Négy közé jutottunk!!!

Csirke Ferenc: - Csirke Ferenc: Gratulálok a csapatnak és gratulálok a szurkolóinknak is, mert úgy érzem ez közös sikerünk. Tizennyolc mérkőzést játszottunk a kupa óta, és ebből tizenkettőt megnyertünk. Négyben vagyunk, ezt a teljesítményünket nézve maximálisan megérdemeltük. Nagyon boldogok vagyunk, nem is számított erre senki, főleg nem a TF elleni meccse után. Bebizonyították a fiúk, hogy a problémáink – Antóni és Simon sérülése – ellenére meg tudtuk csinálni. Ha azt nézzük: Körmend, Falco, Szolnok, PVSK, akkor ez nagyon jó látvány, főleg úgy, hogy az előttünk álló három csapat mennyire más dimenziókban működik. Annak is nagyon örülünk, hogy a PVSK centenáriumának évében sikerült elérnünk ezt a szép eredményt. Folytatjuk, még nincs vége a bajnokágnak…