Az akkori sikerkovácsok közül Vojtek Auréllal és Csirke Ferenccel beszélgettünk a 35 évvel ezelőtti Magyar Kupa-bronzról, és az 1993-as kadett bajnoki aranyról.

Jó érzés, amikor van mire visszaemlékezni a múltból. Klubunk történetében is akad megannyi emlékezetes zsákolás, tripla, mérkőzés és szezon. Ezek közül is kiemelkedik két olyan eredmény, amire 35, illetve 25 év távlatából is úgy beszélhetünk, hogy közben biztosak lehetünk benne, az 55 és 45 éves évfordulók alkalmával sem kell majd senkit emlékeztetni rájuk.

Még 1983-at írtunk, amikor az NB I. A-csoportjában szereplő férfi csapatunk nagy menetelésbe kezdett a Magyar Kupában. Olyan nagyba, aminek egy csodálatosan csillogó bronzérem lett a vége. Igaz, az akkori dobogós csapatunk egyik kiválósága, Vojtek Aurél, vagy ahogyan Pécsett mindenki ismeri, Stromi egy kicsit máshogy emlékezik, amikor a siker akkori megítélése került szóba.

- Nagy élmény volt, hogy akkor úgy jutottunk be a négyes döntőbe, hogy az azt megelőző négycsapatos selejtező tornát Pécsett rendezték – kezdett bele Stromi. - A selejtező döntőjében a Vasas Izzó ellen játszottunk egy nagy meccset, azt megnyerve jutottunk tovább. Az emlékeimben pedig élénken él, hogy a klub akkori vezetőségéből senki sem jött ki a találkozónkra, a négyes döntőn sem voltak ott. Lehet, hogy még gondot is okoztunk a négyes döntőbe jutással, hiszen így utazhattunk Budapestre. Mostani fejjel visszagondolva, akkor bizony nem volt akkora felhajtás a Magyar Kupa körül mint manapság.

Aurél elmeséléséből tudtuk meg, hogy nagyon nem örültek annak 83-ban, hogy a négy között irányított sorsolás volt. Papíron ők voltak a leggyengébbek, így a honi kosárlabda akkori zászlóshajója, a Honvéd került az útjukba az elődöntőben. Nem is tudták legyűrni a fővárosiakat. A bronzmeccsen azonban óriásit küzdve megszerezték az érmet. Illetve, ez így nem teljesen igaz.

- Kövecses Józsi nemrég, amikor a jubileumi köszöntésre készültünk mondta, hogy elő kellene keresni a kupát és az érmeket, hogy készíthessünk egy friss csapatképet – mesélte Vojtek Aurél. - Igen ám, csakhogy se kupa, se érem nem járt a harmadik helyért. Egy kicsit barnás, kézzel írt oklevél volt a jutalmunk. Emlékszem, a szertárba egy szöggel vertük fel a falra, ott lógott évekig. Na, azt az oklevelet kerestük elő, és most már be is van keretezve. Persze ez nem akadályozott meg minket abban, hogy a final four után megünnepeljük a sikert. Maradjunk annyiban, hogy a szokásoknak megfelelő ünneplést hoztunk össze. Az biztos, hogy fellendült az utasellátó forgalma a vonaton – mondta hamiskás mosoly kíséretében Vojtek Aurél.

Ha tíz évet ugrunk az időben, 1993-ig, újabb vastag betűs bejegyzésbe botlunk a PVSK történetében. Huszonöt évvel ezelőtt ugyanis kadett csapatunk megnyerte az országos bajnokságot. Annak a csapatnak alapembere volt NB I.-es gárdánk jelenlegi vezetőedzője, Csirke Ferenc. és mint kiderült, sokkal több volt számára az a bajnoki arany egy szimpla sikernél.

- Azt kell mondanom, hogy az egyik legmeghatározóbb élményem volt az a 93-as kadett-bajnoki arany – mondta el Csirke. - Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül NB I.-es kosaras lett belőlem. A történet három évvel korábban kezdődött. Én akkor kerültem át a Tásiból a PVSK-hoz, és bizony nagyon rosszul éreztem magam. Nagyjából a nyolcadik irányító voltam a sorban, és az abban az évben összesen négy tétmeccsen játszottam. Gondolkoztam is rajta, hogy abba kellene ezt hagyni.

Aztán azonban 1991-ben jött valami, amiről akkor még nem lehetett tudni, mekkora jelentősége volt.

- A Tásiban Füzesi Jóska bácsi által edzett korosztályos csapat elődöntőjét elcsalták, amin Jóska bácsi annyira felhúzta magát, hogy bement a PVSK akkori vezetőségéhez, és csapkodta az asztalt, hogy a klub fogadja be a teljes Tásis együttest, mert velük két év múlva meg akarja nyerni a kadett bajnokságot. El is érte amit akart, én akkor kerültem abban a csapatba úgy, hogy én ugye már egy éve a PVSK-nál voltam. Onnantól kezdve pedig a következő két év egyetlen dologról szólt, arról, hogy megnyerjük a kadett bajnokságot. Mindent ennek rendeltünk alá. Az a két év meghatározó számomra.

Mint Csirke Ferenctől megtudtuk, a 93-as finálé is emlékezetesre sikerült.

- Jó párszor visszanéztük azóta azt a Tungsram elleni döntőt – mondta Csirke. - Kezdjük azzal, hogy a nyolcas döntőbe veretlenül jutottunk be, két selejtezőkört is megnyerve. Aztán a nyolc között sikerült egészen a döntőig mennünk, ahol a hazai pályán játszó Tungsram volt az ellenfelünk. Hét másodperccel a vége előtt egy ponttal vezettünk, amikor faultoltak engem. Akkor még úgy szólt a szabály, hogy 1+1 büntető járt a szabálytalanságért, azaz csak akkor dobhattam másodikat, ha az első bemegy. Bement. Mind a kettő. Itt azonban még nem volt vége, ugyanis a bírók befújtak nekünk is egy hibát, méghozzá hármas-kísérlet közben. Dobhatott hármat a hazai csapat úgy, hogy épp ennyivel vezettünk. Mondanom sem kell, az utolsó kimaradt, így lettünk bajnokok.

NB I.-es csapatunk trénere azt is elárulta, hogy az a csapat azóta is rendszeresen össze szokott jönni, anekdotázni kicsit, és bizony már rongyosra nézték az a finálét.

- Elképesztően fontos volt ez az eredmény, az azt megelőző két év – magyarázta edzőnk. - Eleve az a korosztály országosan nagyon erős volt, a nyolcas döntőből legalább húszan lettek élvonalbeli játékosok. De aki nem, az is olyan élményekkel gazdagodott, ami miatt ma is szívesen jönnek kicsit beszélgetni, felidézni az emlékeket. Most is, június közepén lesz egy összejövetelünk, megünnepeljük kicsit a 25 éves jubileumot. Na jó, be kell vallanom, ilyen alkalmakkor, a negyedik sör után rendszeresen a többiek orra alá szoktam dörgölni, hogy bizony nem lett volna itt senkinek kadett aranya, ha én anno nem fogadom be a többieket. Hiszen én akkor már a PVSK-s voltam, amikor a többiek jöttek – mesélte nevetve Csirke.

Hiába tehát a két és fél, vagy három és fél évtized, a nagy csapatok nagy eredményei bizony nem vesznek a feledés homályába. És az élet már csak olyan, hogy egy percre sem áll meg. Egy emberöltővel Csirkéék kadett-aranya után ugyanis itt egy újabb „aranyos” korosztály klubunknál. U20-asaink az elmúlt három évben két bajnoki aranyat, idén pedig egy ezüstöt nyertek. De ünnepelni nincs idejük, mert Juhász Olivér vezetésével a felnőtt NB I. B-ben épp Miskolc ellen játszanak az 5-8. helyért. Az élet tehát nem áll meg. Aranyak jönnek, mennek, egymást követik az évek során legendássá váló pillanatok, de egy valami nem változik. Minden siker vagy kudarc után jön a következő meccs. Mindig jön a következő meccs.

35. évvel ezelőtt a Magyar Kupában bronzérmet szerzett csapat tagjai: Darázs János, Ottó Csaba, Kovács Nándor, Varasdi János, Rab Gyula, Tóth Géza, Vojtek Aurél, Füzi Ákos, Solti József játékosok, illetve Szamosi Nándor vezetőedző.

25. évvel ezelőtt kadett bajnoki címet szerzett csapat tagjai: Radó Gábor, Ribarics Antal, Pető Gábor, Móricz Tamás, Takaró Tamás, Csirke Ferenc, Tuboly Péter, Pelle Gábor, Fehér Szilveszter, Botykai Erik, Cziráky Balázs, Hegedűs Tibor játékosok, illetve Füzesi József edző.

2018-ban a Morgen Ferdinánd U20-as bajnokságban ezüstérmet szerzett csapat tagjai: Mándity Marko, Popgyákunik Balázs, Kővágó-Laska Márk, Berkics Bence, Riskó Dávid, Bíró Levente, Krnjajski Boris, Dragasevic Veljko, Benke Krisztián, Porrogi Dominik, Demeter Attila, Popadic Miljan, Kövecs Martin, Jung Adrián, Kiticsics Attila játékosok, illetve Juhász Olivér vezetőedző, Szentendrei Áron és Rab Gyula edzők.