Vezette: Cziffra, Ádám, illetve Gonda.

PVSK-Veolia: Pongó 23/21, Taylor 23/3, Csirics 21/15, Budimir 12, Horti 6. Csere: Wright, Demeter 8/3, Bíró L. 3/3, Berkics, Dragasevics 2, Olasz. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Egis-Körmend: Thames 23/9, Price 11/9, Bradford 11, Hammonds 11/3, Delas 7/3. Csere: Ferencz 15/15, Csorvási 7, Takács K.. Vezetőedző: Matthias Zollner.

Egy pillanatra akár meg is ijedhettünk volna a Körmendtől, hiszen a kezdődobásra öt légióssal állt fel a pályára Matthias Zollner legénysége, illetve az sem jött nekünk olyan jól, hogy a Falco egy nappal korábban nyert Szolnokon, így ugyanis a listavezetőnek nagyon is fontos volt az ellenünk esedékes meccse. Aztán ahogy eltelt szűk öt perc a meccsből, azt nyugtázhattuk, hogy mit nekünk az első helyért küzdő, bivalyerős ellenfél, 13-4-es kezdést produkáltunk ugyanis. Csirics két triplája után Pongó is betalált kintről, így időt is kellett kérnie a vendégeknek. A lendületünkön azonban ez nem változtatott, ugyanott folytattuk, ahol az egyperces megállás előtt abbahagytuk. Továbbra is ültek külső dobásaink, és miután Csirics berámolta egymaga harmadik trojkáját, Pongó is elkezdett zárkózni mellé. Ugyan a Körmend is igyekezett támadásban újítani, egyszer meg is közelítettek minket négy pontra, a negyed vége azonban a miénk volt, így tizenegy pontos előnyről várhattuk a második negyedet,

Ami egy Pongó hármassal kezdődött – neki már a negyedik volt. És ha ez nem lett volna elég, Bíró Levente is bevert egyet gyorsan kintről. Egészen elképesztő volt, amit láttunk, hiszen mégiscsak a bajnoki listavezető ellen vezettünk már 16 ponttal! És bizony mindenki hozzátette a magáét, Demeter például egészen lehetetlen szögből talált be, faulttal együtt. Nem véletlen, hogy talpon állva énekeltek szurkolóink már ekkor, pedig messze volt még az első félidő vége is. Mondjuk Matthias Zollner is talpon állt, de ő inkább az idegesség miatt, hiszen 43-27-nél újra T-betűt kellett formáznia a kezeivel. Három percre rá aztán Csirke Ferenc is ugyanígy tett, igaz ő azért kényszerült erre, mert a Körmend idő közben feljött 15 pontra... A félidő zárása pedig igazából úgy sikerült, hogy nem nagyon lehetett panaszunk. Bár a vendégek kétszer is betaláltak a triplavonalon túlról, de labdaszerzésekből több könnyű kosárral tudtunk erre válaszolni, sőt, Taylor középtávolijával a slusszpoén is a miénk volt, ezzel alakult ugyanis 56-39-re az eredmény.

Nem csak a Körmendnek, saját magunknak is feladtuk a leckét a második félidőre, hiszen az első húsz percben mutatott kiváló teljesítménnyel magasra tettük a lécet. De ahelyett, hogy azt levertük volna a nagyszünet után, inkább elkezdtük még magasabbra tolni. Taylor egy triplát vágott be, Budimir egy gyors indítást zárt kosárral, majd Csirics várta meg, hogy a védő elzúgjon mellett, hogy aztán hidegvérrel dobjon újfent három pontot érő kosarat, és máris 23 ponttal vezettünk! Jött is a vendég időkérés, amire Csirics úgy válaszolt, hogy a másik sarokból is bevert egy triplát. Ez neki már az ötödik volt, a különbség 26-ra nőtt, mégis úgy örültek neki szurkolóink, mintha ezzel fordítottunk volna. Persze volt is rá okuk, tényleg fantasztikusan játszottunk. És a Körmend hiába javult fel támadásban, elől mi sem nagyon tudtunk hibázni, így újabb két ponttal duzzasztottuk vezetésünket, majd húsz pontos előnyről várhattuk az utolsó tíz percet.

A záró felvonás viszont nem úgy indult, ahogyan azt megálmodtuk. A vendégek 48 másodperc alatt bevágtak két hármast, így bizony Csirke Ferencnek azonnal időt kellett kérnie. Nagy baj ugyan még messze nem volt, de egy intő jelnek felfoghattuk a dolgot. Arra ez mindenképp jó volt, hogy a védekezésünket gyorsan összekapjuk, elől azonban nem működött a gépezet. Ráadásul Csirics, egy kiadós koki után vérző fejjel jött le a pályáról – igaz pár perccel később, egy szép turbánnal azért visszatért. És közben Budimir kettő plusz egyes akciója, valamint Pongó sokadik hármasa után végre kijelenthettük, hogy kikecmeregtünk a hullámvölgyből is. Négy perccel a vége előtt ismét 19 volt közte, természetesen a javunkra. Az utolsó két percre pedig már jöttek a padról Berkics Bencéék. Dragasevic Veljko még dobott is egy szép kosarat, és bár a vendégek kicsit faragni tudtak a hátrányukon, a 98-85-ös végeredmény bizony még így is a Körmendre nézve volt hízelgő.

Ezzel a győzelemmel pedig tovább él a reményünk arra, hogy megszerezzük a középszakasz végén a negyedik helyet. Szerencsére, mivel ez TV-s meccs volt, az egész ország láthatta, hogy hazai pályán bizony bármire képesek vagyunk.

Csirke Ferenc: - Köszönjük a szurkolók támogatását, egy nagyszerű hangulatú TV-s meccset játszottunk. Az egész mérkőzésen extra volt a támadójátékunk, és azt is hozzá kell tenni, hogy három negyeden keresztül extrán is védekeztünk. Ez a kettő így együtt volt a győzelem kulcsa. Jól reagáltuk le a megbeszélteket, végig kontrolláltuk az eseményeket. Várjuk a Szolnok győzelmét a Jászberény ellen, hogy az utolsó fordulóban ki-ki meccset játszhassunk utóbbival. Most kezdődik az igazi műsor…

Pongó Máté: - Nagyban hozzájárult a győzelmünkhöz a jó dobószázalékunk, csapatszinten is kiemelkedően dobtunk. Én úgy gondolom, hogy ma a támadójátékunkkal nyertük meg a mérkőzést. Szeretnénk Jászberényben is hasonló teljesítményt nyújtatni, és megszerezi a negyedik helyet.