PVSK-Veolia–Zalakerámia ZTE KK 103-93 (29-34, 26-16, 25-23, 23-20)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Alsóházi rájátszás. Pécs, 100 néző. V.: Papp, Goda, Minár.

PVSK-Veolia: Ruják 7/3, Lewis 10, Dragasevics 8/6, Budimir 12/12, Brkics 29. Cs.: Funderburk 21, Carev 10/6, Krivacsevics 4, Rátvay 2.

Ez a nap is eljött. A Zalaegerszeg ellen elérkezett ugyanis a meglehetősen viszontagságos 2020/21-es bajnoki évad utolsó mérkőzése számunkra. Nyilván sem a pezsgősüveget, sem pedig a borotvapengét nem kellett előkészítenünk, azonban egy kicsi tétje azért mégiscsak maradt ennek a meccsnek is. Ha ugyanis legyőzzük a ZTE-t, akkor a tabellán az Oroszlányt megelőzve a 10. helyen zárhattuk volna az évet.

A kezdés ennek ellenére nem úgy nézett ki, mint ahogyan azt elképzeltük. A védekezésünk ugyanis sajnos ezúttal sem volt a igazi, ez pedig azzal párosult, hogy Szabó Zsolt egyszemélyes showt rendezett. Alig több, mint 5 perc alatt 15 pontig jutott – három triplát is elsüllyesztve –, így 11-27-et mutatott az eredményjelző, pedig ekkor már egy Alekszics időkérésen is túl voltunk. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy Veljko Budimir is jó napot fogott ki, második triplája után így zárkózni tudtunk egy kicsit.

A nagyipari pontgyártás pedig nem hagyott alább a negyed második felében sem. Itt ráadásul már nekünk is osztottak lapot. Egészen pontosan például Carev Aleksejnek, aki egymás után rámolt be két trojkát is – igaz utóbbira a negyed végén a túloldalon Antóni válaszolni tudott. A játékrész utolsó mozzanata így is a miénk volt Krivacsevics kettese révén, azonban a tíz percet ennek ellenére a ZTE nyerte, egészen elképesztő eredménnyel, 34-29-re.

Persze hihetné az ember, hogy egyszer-egyszer ki-kicsúszi minden csapatnál egy ilyen pontgazdag negyed – csakhogy a második játékrészben is folytatódott a pontzuhatag. Legalábbis mi igyekeztük tartani a tempót, ami viszont ennél sokkal jobb hír volt, hogy a védekezésünkön sikerült kicsit javítanunk. Bár Antóni kintről kétszer is betalált, ez sem zavart meg minket.

Egyre többször tudtunk labdát szerezni, és gyors indtásokkal zárkózni. Majd jött a fordítás is, és a félidő utolsó percére már ötpontos előnnyel fordultunk rá. Itt ugyan a zete Simon révén egy kettő plusz egyes akcióval közelebb tudott férkőzni, jött azonban a végén Budimir dudaszós hármasa, és kis mosollyal, illetve 55-50-es vezetéssel mehettünk a nagyszünetre.

Ami után úgy tűnt, hogy nagyon motiváltan álltunk neki a második félidőnek. Funderburk vezérletével sorban szereztük védekezésben a labdákat, elől pedig szépen pötyögtettük a pontokat. Ennek köszönhetően egy masszívnak mondható 12-4-es rohanással kezdtük a harmadik negyedet. Azért amikor már tizenhárom ponttal vezettünk, a Zete is megrázta magát egy kicsit – főként Antóni brusztolós kosarainak köszönhetően –, így 69-60-nál inkább időt is kért Dragan Alekszics, hogy elejét vegye a komolyabb problémáknak.

Ez nagyjából sikerült is, igaz a negyed eleji fromához már nem sikerült visszatalálnunk. Közben ráadásul Antóni a negyedik tripláját is bevágta, így volt olyan pillanat, amikor már csak négy pont maradt az eőnyünkből. A harmincadik perc végén azonban Vuko két kimaradó büntetőjének is köszönhetően 80-73-mal várhattuk a bajnokság utolsó tíz percét.

Amelyben újabb fordulat már nem jött. Tartottuk a 8-10 pontos előnyünket, és fokozatosan közelítettük meg a 100 pontot. Amely végül meg is lett. Brkics is megszórta magát, és a végén még Rátvay Tamás is beállhatott – sőt, a meccs utolsó momentumaként egy szép egyéni alakítás végén még első élvonalbeli kosarát is megszerezte.

Végül tíz ponttal, 130-93-ra nyertük meg a szezon utolsó meccsét, ezzel pedig a 10. helyen zártuk a bajnokságot.

Dragan Alekszics: - Ahogyan az egész play-out, ez a mérkőzés is a túlélésről szólt számunkra. Az alapszakasz nagyon sok mentális és fizikális energiánkat emésztette fel, harcoltunk a rájátszásért, aminek az elérése csak egyetlen mérkőzésen múlt. Miután nem értük el a célunkat, a túlélés lebegett a szemünk előtt. Mindenkinek szeretnék köszönetet mondani a szezonért, köszönöm a klubnak, hogy nem adtuk fel és nem küldtük haza a játékosokat a play-outra, küzdhettünk a végéig. Köszönöm a játékosoknak, mert mentálisan és fizikálisan is nagyon nehéz szezon volt. Remélem, hogy a következő bajnokságban sokkal sikeresebb lesz a PVSK. Függetlenül attól, hogy ki marad, és ki távozik, a PVSK megérdemli, hogy a rájátszásba kerüljön. Remélem, hogy ez sikerülni fog.

Kapcsolódó hírek