Hosszú éveken keresztül elsősorban a kosárlabda sportág mérkőzéseiről tudósított, így a Pécsi VSK-PANNONPOWER meccseiről is. A vele készült interjúból azt is megtudhatjuk, előny lehet-e, a sportújságírói múlt a vezetői munkában.

Mikor és hol kezdted az újságírást?

Egészen pontosan meg tudom mondani: 1996 januárjában. A pécsi egyetem lapjánál, a Pécsi Campusnál dolgoztak ismerőseim, barátaim, ők kérdezték meg, hogy nincs-e kedvem cikkeket írni. Volt kedvem. Az első időkben jobbára könnyűzenével foglalkoztam, arról írtam, koncertkritikákat, lemezajánlókat, később tértem át komolyabb témákra, illetve a sportra.

Mióta írsz sporttémájú cikkeket?

Ezt már nem tudom egészen pontosan megmondani. Az biztos, hogy az egyetemi lapba is írtam már sportos cikkeket, de az éles bevetés akkor jött el, amikor már három-négy éve dolgoztam a Dunántúli Naplónál. Az akkori főszerkesztő, Pauska Zsolt vetette fel, hogy ha már ennyire szeretem a sportot, nem lenne-e kedvem cikket formájában is ezt megmutatni. Volt kedvem, úgyhogy amolyan félállású sportos lettem: nem kellett annyit írnom, mint a többi sportos kollégának, de azért szépen, lassan kinőtte ez magát, s beilleszkedtem a sportrovatba is.

Mióta dolgozol a Naplónál, és miként kerültél oda?

2000 őszén kezdtem a munkát a megyei napilapnál. A Pécsi Campustól sokan jöttek át ide dolgozni, úgyhogy valahol természetesen volt, hogy én is itt kötök ki előbb-utóbb. Pauska Zsolt ajánlott fel egy munkalehetőséget, nem is gondolkodtam, azonnal elfogadtam. Ennek már tizenhat éve, és soha, egyetlen alkalommal sem bántam meg, hogy mindezidáig ez az egyetlen munkahelyem.

Van kedvenc sportágad?

Persze, a kosárlabda. Már középiskolásként beleszerettem, a gimnáziumi csapatban játszottam, s el is képzeltem magam egy jó másodosztályú kosarasként, amikor jött egy bokaszalag-szakadás, amely nagyon visszadobta a fejlődésem, ráadásul akkor már kopogtatott a felvételi időszak, tanulni kellett, hátrébb szorultak az edzések. A sportolás, immár csak hobbi szinten, azért megmaradt, hetente legalább egyszer biztosan elmegyek kosarazni a barátaimmal – van köztük olyan, akivel már huszonegy éve játszom együtt.

A sportújságírói múltad előny lehet-e a vezetői munkádban?

Mindenképpen. A sportújságírás arra tanítja meg az embert, hogy gyorsan döntsön, s nyilván lehetőség szerint jól. Az esti meccsek és a lapzárták időpontjai ugyanis közel esnek egymáshoz, magyarul a lefújás után soha nincs idő finomkodásra, nagy átgondolásra – lényegre törően és gyorsan kell dolgozni, hezitálás nélkül. Ez pedig csak akkor megy, ha hiszel magadban, a képességeidben, s elhiszed, hogy képes vagy a lehető legjobbat kihozni a helyzetből.

Amikor elkezdtél dolgozni, gondoltál-e arra hogy valaha főszerkesztő leszel egy megyei napilapnál?

Igen, s ebben semmi túlzás nincs, minden újságírónak az álma – hogy egyszer eljuss a legmagasabb szintre, hogy az egész lapon tükröződjön a te értékvilágod. Úgyhogy nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy eszembe sem jutott. Voltak és vannak gondolataim arról, hogy mi a megyei napilap szerepe – most itt a lehetőség, hogy a gondolataimat tettek is kövessék. Ez egy nagy felelősség, de ugyanakkor édes teher is, igyekszem ennek megfelelni.

Nyilas László

---
Képek: Fülöp Zoltán vendégünk volt a 2016-os kosárünnepen.