Endo Plus Service-Honvéd–PVSK-Veolia 78-76 (11-16, 19-20, 23-24, 25-16)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Playout, 1. forduló.

Endo Plus Service-Honvéd: Simon K. 8, Tanoh Dez 9, Dócs, Grubor 14/6, Freeman 4. Cs.: Gatling 21/9, Kopácsi, Filipovics 13, Reizinger 5/3, Hajdu 4.

PVSK-Veolia: Vaughn 15, Frank, Archibald 23, Mokánszki 7/3, Dzseletovics 16/9. Cs.: Plézer, Radó 2, Antóni 10/6, Micsovics, Molnár M. 3/3. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Félig-meddig tiszta lappal vághattunk neki a playoutnak, hiszen, bár az alapszakasz eredményei bónuszpontok formájában jöttek tovább, azért így mégis összébbrándult a mezőny. Ennek fényében nem is volt más feladatunk, mint elfelejteni a két héttel ezelőtti, Honvéd elleni sima vereséget, és úgy nekimenni a fővárosiak elleni meccsnek, mintha mi sem történt volna előtte.

Láthatóan ez sikerült is az első félidőben. A védekezésünk például, főként az első tíz percben egészen pazar volt, amit jól mutat az első negyedben kapott mindössze 11 pont. Ha elől csak kicsivel pontosabbak vagyunk ekkor, már nagyon hamar komoly előnyre tehettünk volna szert, de a 16-11-es vezetés így is a miénk volt.

Ahogyan arra azért számítani lehetett, a második negyedben már valamivel szaporábban estek a kosarak, igaz nem tűnt úgy, mintha a Honvéd igazán elkapta volna a fonalat. A 4-5 pontos előnyünk szinte végig megvolt, köszönhetően Dzseletovics extra lepattanózásának, egy-egy bravúros, utolsó pillanatos kosárnak, vagy a jó büntetőzésünknek. Az első félidő végéhez közeledve azonban így is egalizált a hazai gárda, jött azonban Archibald három büntetője, Molnár szívmelengető triplája a sarokból, és az első negyed után meglévő 5 pontos előnyt eggyel meg is tudtuk toldani a nagyszünetre.

A második félidő nem indult fényesen, a Honvéd ugyanis egy 5-1-es szériával kezdett, és támadásban érezhetően úgy néztünk ki, mintha megállt volna a tudomány. Egy gyors időkérés aztán rendezte a sorainkat, és hamar vissza is állt az 5-6 pontos vezetésünk, ami a harmadik negyed második felében állandósult is. Archibald ebben a játékrészben nagyon élt, de Mokánszki és Antóni triplái is a legjobbkor jöttek, ahogyan a negyed végén Dzseletovicsé is.

A záró felvonást hét pontos előnyről várhattuk, de biztosak lehettünk bene, hogy bitang kemény tíz perc vár ránk. Már rögtön a kezdés olyan volt, hogy csak pislogtunk, a Honvéd pillanatok alatt feljött egy pontra, és bár jött is gyorsan az időkérés, a támadójátékunkon nem sokat segített a dolog. A Honvéd élt is a lehetőséggel, és először a meccsen átvette a vezetést. Ekkor jött Mokánszki meggondolatlan szabálytalansága, ami elsőre még csak sportszerűtlent ért, de egy rövid videózás után a játékvezetők azonnal kiállították magasemberünket. Ez azonban úgy tűnt, összerázta a csapatot, ugyanis, bár a kiállítás után azonnal meglépett öt ponttal a Honvéd, nem adtuk fel. Ennek köszönhetően mentünk bele végül egy szoros végjátékba, ahol a jó 5 percnyi lefagyás után végre ismét megtaláltuk a dobóformánkat, és ahol nekünk kellett az eredmény után futnunk sokáig. Antóni távoli duplája után azonban visszavettük a vezetést, igaz tiszavirág életű volt az előnyünk.

Az utolsó egy percen belül már ismét a Honvéd vezetett, sőt, 10 másodperccel a vége előtt 77-73 volt oda. Itt azonban még mindig akadt izgalom. Egy időkérés után Antóninak csak 2 másodpercre volt szüksége, hogy beverjen egy trojkát, így hazai oldalon is jött a time out, majd után egy gyors fault. Simon az első büntetőjét kihagyta, így maradt még 6 másodpercünk csodát tenni. Az egyenlítéshez Antóninak még volt is egy dobása, az azonban kimaradt, így nem maradt más hátra, mint gratulálni az ellenfélnek.

Nagy kár ezért a meccsért, mert egy győzelemmel rögtön lépéselőnybe kerülhettünk volna Szegeddel szemben, sőt, a Kecskeméten vereséget szenvedő Oroszlányt is előzhettük volna. Így azonban marad a nehezebbik út, teperni tovább. Húsvét után, szerdán rögtön az NKA ellen, ahol nem számíthatunk majd a kiállított Mokánszkira. Szép feladat.