Nem véletlenül írtam a felvezetőmben, hogy a tabella első felében vagyunk, hiszen napról-napra, akár fordulóról-fordulóra egy-két helyet eshet, de előre is léphet egy csapat. Érdemes-e egyáltalán jelen pillanatban számolgatni?

Lehet, de szerintem nem érdemes. Nagyon sok mérkőzés van még hátra. A felsőházba jutás is nehéz lesz. A középszakasz után lehetünk akár hetedikek, de ha megverjük a második helyezettet, akkor négyben vagyunk. Ugyanakkor, ha ötödikként kikapunk a negyediktől, a hatodik helyezett győzelme esetén, mi csúszunk eggyel hátrébb. Azért mondom, a bajnokság jelenlegi szakaszában még korai számolgatni. Erős csapatokkal játszunk, de meg kell nyerni azokat a hazai meccseket, melyek ma nyerhetőnek tűnnek.

A héten légiós csere volt a csapatnál. Ki az aki, érkezett, és ki távozott? Egyáltalán miért volt szükség erre a lépésre? Változik-e a taktika, és a játékunk ezzel a lépéssel?

A kanadai illetőségű Ryan Wright jött hozzánk, ő center, 208 cm magas. Tőle egyértelműen a belső játékunk javulását, és a palánk alatti szituációk jobb megoldását várom. És azt, hogy nagyobb tere legyen a külső dobásainknak. Finnországban éppen felszabadult, és mi gyorsan léptünk, Igor Kesar helyére érkezett. Sajnos, ő nem tudta a hozzá fűzött reményeket beváltani, és ez nem biztos, hogy az ő hibája, de amikor őt idehoztuk, némileg kényszerhelyzetben voltunk. Az első néhány meccsen jól is játszott, majd az ellenfelek kiismerték a játékát, és akkor, már nem ment olyan jól neki.
Ebből az következett, hogy a csapatjátékunk könnyen kiismerhetővé, egysíkúvá vált. Az elválást megbeszéltük vele, és ő megértette, hogy azt, amit mi szeretnénk tőle látni, arra ő nem képes.

A csapat olykor hullámzónak tűnő, de nyilván sok tényezőtől befolyásolt, és részben talán látszólagos rapszodikus teljesítménye, ha van ilyen, miből adódik?

Erre az a válaszom, hogy a hullámzás még másik hét csapatnál is elmondható, ami abból adódik, hogy nagyon kiegyensúlyozott a bajnokság. Azt is lehet mondani, hogy idegenben sehol sem vagy esélyes.
A másik ok lehet, hogy nagyon egy síkon mozog a játékunk, kevés pozíciós játék van, a légiós cserével, ezen próbálunk meg változtatni.

A csapatok egy részénél nagy mozgások vannak. Játékosok jönnek, mennek. Úgy csereberélik a légiósokat, ahogy a pénztárca engedi. Érdemes ebbe a versenybe beszállnunk, egyáltalán be tudunk-e szállni?

Nem biztos, hogy be kell, és hogy be tudunk szállni! Amikor az ember a bajnokság kezdete előtt megtervezi az évet, akkor az abban a pillanatban fennálló állapottal tervez. Menet közben viszont változik a helyzet, amelyet elég nehéz lekövetni. A Kaposvár már három légióst cserélt. Csak mondom a Falcó-tól elment Govens, majd most visszatért.

A Jászberény is extra módon megerősödött. Én megpróbálok úgy összerakni a csapatot, hogy ne arról szóljon a PVSK, hogy pályán van őt légiós. Mi ügyelünk arra, hogy a magyar játékosok is játszanak. Ahogy mondtad, jönnek-mennek a játékosok. Én azt mondom, maradjunk a realitás talaján, hiszen elég nehéz lekövetni a különböző mozgásokat.

Ebben az évben 100 éves lesz a PVSK. Mi volt az eredeti célkitűzés, és ehhez képest most hogyan látod annak megvalósítását?

Az eredeti célkitűzés az volt, hogy nyerjünk minél több mérkőzést, legyen több szurkolónk, és próbáljunk meg előrelépni a tabellán.
Ez természetesen még elérhető, hiszen sok mérkőzés van hátra. Mi mindent el fogunk követni azért, hogy jól szerepeljünk.

Nyilas László